Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: Képelemzés. (Galimberti Sándor: Amsterdam, 1914.)

KÉPELEMZÉS 281 statikus rendező elv a lineáris perspektíva, egyszerre több irányban is érvényes, és bizonyos térrétegek külön nyomatékát adja meg avval, hogy következetesen vagy következetlenül hagyja-e érvényesülni a festő. A felülnézet következtében az elő-, közép- és háttér külön tagoltsága megszűnik, tagoló kompozicionális elemként a nézőpont minimális eltérésének következtében létrejövő beállításkülönbségek sáv, vagy rétegszerű elhelyezkedése idézi elő a zártság és nyugalom képzetét. A németalföldi festészetben a térmélység és dinamika elérése érdekében gyakorta folyamodtak a festők a kép tematikai elemeinek egymást középen metsző diagonálisokba való rendezéséhez.

12 A bonyolult kompozicionális kísérletek már alighanem meghaladták azokat a teljesítményeket, melyekről Csáky József szól könyvében.

13 Csáky a Léger-t utánzó ismeretlen nevű magyar házaspárról beszél, „akik háztetőket festettek. Csak ezt, semmi mást". Nyilván a korai párizsi években fogalmazódott sorok ezek, amelyekből a Galimberti házaspárra ismerni, a közös út egy korai szakaszán. A kompozíciós sémák idővel átalakultak, s az Amsterdam című képben csak az erősen kinagyított részletekben, kisebb önálló egységekben fedezhetők fel a „háztetőfestés" nyomai. A Nemzeti Szalon kiállításának kritikusa több helyen is elárulja hogy félreértette a Galimberti házaspár működése nyomán kialakuló festői világot,

14 mert nem kerülik „tudatosan a vonaltávlat ismert törvényeit", csak azonos időben érvényesítik más és más kiterjedésben, s megtéveszti a „naturalista akcentus", amely sokkal inkább az expresszionizmus extatikus ábrázolásmódját hozza a magyar kiállítótermekhez közel, mint az ugyancsak vitális nagybányai plenert. Lyka észrevette, hogy a skatulyázó vélemény, miszerint „kubizmussal van dolgunk" ugyancsak távol van az igazságtól. Lyka azonban nem megy tovább fejtegetéseiben, hanem ő is megnyugszik abban, hogy a „francia kubizmus első képviselői Galimberti és Dénes Valéria."

15 A képek beható elemzése már stíluskritikai szempontból is megmutatta volna a Galimberti házaspár utolsó műveinek történelmi gyökereit és ami még fontosabb, előremutató voltát. Az állandó kettősség szükségképpen hozta zavarba első kritikusaikat, hiszen sokszor valóban nem lehetett eldönteni, hogy a művek — példa nélkül, előképek nélkül, szinte az ismeretlenség ködéből előkerülve — a fogyatékosan adaptált nagybányai posztimpresszionizmust, vagy egy ugyancsak még 12 Lásd Gerszi, i. m. 29. 1. 13 Csáky József: Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből. Corvina, 1972. 52. 1. 14 Művészet, 1914. 90. 1. n. n. 15 Lyka Károly: Festészeti életünk a milleniumtól az első világháborúig. Képz. Alap Kiad. 1953. 104. 1. ismeretlen szellemi és pszichikus állapot expreszszív közvetítéseit jelentették-e. Uitz észrevette, hogy Galimbertiék piktúrája „problémák halmozása", s ami leginkább az Amsterdamra vonatkozhat; univerzális szellemi értékekkel rendelkezik, ami koncentrációját, konstrukcióját, kompozicionális megoldásait jelenti.^ A kép leírása A kép tipikusan „színtelen" alkotás. A fénynek nincsen szerepe az elemek kiemelésében, ebben az értelemben a Czóbel által képviselt magyar „Fauves"-hoz is közel áll. A színek dinamikai jellegzetességei nincsenek azonban olyan módon hangsúlyozva, ahogyan azt például a Nyolcak körében tették. Uralkodó kép-építő elem a sötétbarna és fekete kontúr, és erős nyomaték esik a kontúrok közötti felületek felületi, fakturális hatására. Nincs már nyoma a nagybányai manir homogén színfelületeinek és érzékenyen összehangolt árnyalatainak. A tónusértékek szerint kiegyensúlyozott hideg és meleg színek izgatott ecsetvonások nyomán alakítják ki a felületet. Rippl fekete korszakának „színes, de nem napfényes" képeivel rokonítható ez a felületkezelés és színharmóniakialakítás.

17 E tekintetben könnyen eldönthető, hogy először Dénes Valéria felületkialakítása közelítette meg a Fauves-eszményt. Ismert képei, a Modern Magyar Képtárban kiállított Cigánylány és az ovális kivágású Házak faktúrája is ezt bizonyítja. De amíg Dénes Valéria az aviatikus nézőpontú képek festésével elérte művészetének csúcsát, addig Galimberti összegezte az együtt eddig nem szereplő szempontokat. Ez az összegezés legteljesebben az Amsterdamban bizonyítható. A térmélység érzékeltetésére szolgáló diagonális átmetszéseket mint egyensúlytengelyeket a hajók árbocai hozzák létre, ezek következetesen azonos beállításban, azonos „gravitációtól" szabályozottan helyezkednek el. A hajók és lagúnák „tere" látószög és dimenzió szerint is elkülönül az ezeken kívüleső területek kiterjedéseinek, megjelenésének ábrázolásától. Ezeket a külön-külön is értelmezhető képsíkokat egységesíti a halszem optika 360°-os centrális látásmódjával, anélkül azonban, hogy a kép értelmezéséhez feltétlenül fontos tömegközéppont, egyes kompozicionális szempontból feltétlenül lényeges képelem a mindenütt érvényesülő deformáció következtében átalakulna. Űgy lehet, hogy Galimberti képe eklektikus mű. Benne a párizsi ie Uitz i. cikke, MA, 1918. 12. 17 Aknai: Rippl-Rónai, Corvina, 1971. 8. 1.