Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól

VTLE-TCRTÉNETEK 245 38. One so isle i plesale tuka na Ledinama. Mi smo isle a na toj okrugloj stazi sakake fele prnki navezani, sakake fele, onakve nisam ni vidla i konji i krave sasto namajano i tak nacickano po sim tim, velikim, ko karaconjfa, to ukolo i povezano. Onda to so rekli da so to vile donele i one so tu plesale. 39. Cuj sinko kad sem bila bolesna, onda gle na tim obloku, kad ona kuca bila, a ja sem bila bolesna i majka. Mi dvi smo bile bolesne. A jedanput dojde nesto i onako: „Cicici!" ko se rusilo, ko kad kisa pada. Pa stane, pa peva gizdavo, a nitko ne razume, a prevec lepo grlo, a dugó pe

való. Onda meni, tu Mlinarica stajala Irma, ona bila u Osijeku, ona prala je, onda ona takvo cula je. Kaze „Tuggya komasszon ojjan szép hódvilág vót. Ez szépasszonok" — kaze, kodar na ono drvo so naletele ko cmele, ко как smo mi cule, al dugó smo slusale. Drugi niso se mogli obudit, znas? Al mort pol sata jeso. ,,A1 razmite как pevajo?!" — „Ja neznam Maró!" Al prevec lepi glas. Onda ta nama rekla komsinica, dosla u ran je, ona takvo cula u Osijeku kad prala uvecer, onda tak doslo na drvo, onda tak lepo pevalo, onda so kazali da so „szépasszonok", da so vile. Prevec lepo pevale so, strasno lepo. Onda ja sem mislila da ce nekoja umrt, a gle, a ja sem jos i sad ziva a i majka potla dugo zivela. 40. Jedan со vek mlad bio i lep je bio. Isal u Lukovisce svojoj dragi. Tam je bio do komad noci, kad je poso natrag doma a on vidi s kriza, malo nizje, da tu ima jedna lepa dekla i njega ceka. Dugacku kiku, belu i plave oci imala. Kad je doso do nje a ta njega okopcila о ruki. I z njime ide. I dosla cisto do Novog Sela. Od Lukovisca do Novog Sela je dopratila. Tuka blizo nasega kriza so prestali i ona njega zove nek ide z njom, nece mu biti gorje. A on nije steo. Zvala ga je triput, nije steo da ide i onda je na njega „röknila" zdenoga zraka od cega ga dvi godine groznica tresla. То niât niso mogle ni vracilje, ni doktori iz lecit, dok nije samo to proslo sto je ona na njega nametnila. To sam licno iz njegvi zub cula. 41. Nekada na moj dvor, to je zdavno bilo, isle so vile, moglo nji biti i vise dok kazo da silne so bile. Preko nasega dvora so otisle preko puta u jednoga coveka dvor. I tam so kolo naokolo plesale i pevale dugovremeno. A to so nasi komsije videli. I onda kad so svrsile isle so natrag na nas dvor u sumu. Tako so nje videli, a nitko njim pregovorit nije smio, nije stel. 42. Imali smo nakraj nasega groblja vinograd. Bili so jos dva komsi je nuz nas i onda kad sem ja isla onuda, isla z mojom marnom maka gledat. Kad sem ja dosla do jednog komsinskog vinograda, 38. Ök mentek és itt a Ledinán táncoltak. Mi erre mentünk és ezen körös gyalogúton minden féle rongyok voltak, minden féle, olyanokat nem is láttam, lovak és tehenek, minden rá volt rajzolva és feldíszítve az egész nagy, mint a karácsonyfa, körbe-körbe összekötözve. Akkor azt mondták, hogy ezt a tündérek hozták és ők táncoltak itt. 39. Hallod fiam, amikor beteg voltam, akkor ni, ezen az ablakon, amikor még az a ház volt, én beteg voltam meg az anyám. Mi ketten voltunk betegek. Egyszer csak jön valami, és: Csicsicsi! — mintha az eső esett volna. Megszűnik, és szépen énekel, és senki sem érti, de nagyon szép torok és sokáig énekelt. Akkor mondja nekem a molnárné, az Irma, ő Eszéken volt és amikor mosott, ilyent hallott: „Tuggya komaasszon ojjan szép hódvilág vót. Ez szépasszonok!" — mondja, mintha arra a fára rászállottak volna, mint a méhek, úgy ahogy mi is hallottuk, de sokáig hallgattuk. A többiek nem tudtak felébredni, tudod? Talán fél óráig. „Figyeljen, hogy énekelnek?!" „Én nem tudom Mari!" De nagyon szép hang. Akkor azt mondta a szomszédasszony, reggel jött, ő ilyent Eszéken hallott este, amikor mosott, akkor a fára szállt, akkor nagyon szépen énekelt, akkor azt mondták, hogy „szépasszonok", hogy tündérek. Nagyon szépen énekeltek, gyönyörűen énekeltek. Akkor én azt gondoltam, hogy valamelyik meghal, de én most is élek és anyám utánna is sokáig élt. 40. Az egyik férfi fiatal volt és szép volt, ment Lakócsába a kedveséhez. Ott volt egy darabig, késő estig, amikor ment vissza, látja ám, a kereszttől egy kicsit lejjebb, hogy ott egy szép lány várja. Hosszú szőke haja és kék szeme volt. Amikor melléje ért, karonfogta. Vele ment. Egészen Tótújfaluig kísérte. Lakócsától Tótújfaluig kísérte. Itt közel a keresztünknél megálltak és ő hívta jöjjön vele, jól jár. Ö nem akart. Háromszor hívta, nem ment vele, akkor hideg levegőt bocsátott reá, amelytől kettő évig hideglelése volt. A kuruzslóasszonyok és az orvosok nem tudták kigyógyítani, amíg az magától elmúlt, az amit ő reá bocsátott. Ezt saját szájából hallottam. 41. Valamikor az én udvaromon keresztül, ez régen volt, jártak át a tündérek, többen is lehettek, mert azt mondják, hogy sok volt belőlük. Az udvarunkon átmentek úgy egy ember udvarába értek. Ott sokáig kólót táncoltak és énekeltek. Ezt a mi szomszédaink látták. Amikor befejezték, akkor a mi udvarunkon át az erdőbe mentek. így látták őket, de senki nem merte, nem akarta őket megszólítani. 42. A temető mellett volt a szőlőnk. Két szomszédunk volt és amikor arra jártunk, az anyámmal mákot mentünk nézni. Amikor a szomszédék szőlőig értem, az eperfáig, a földre néztem,