Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól

240 FRANKOVICS GYÖRGY TEKSTOVI— SZÖVEGEK 1. Nekad jeden cövek uzel jednu vilu za zenu. Ona je jako lepa bila i takve noge je imala ko konj. Ona coveku sakaj je delala. Jedanput kad cövek je podojil kravu kazal njoj kakva je ona lepa. Onda vila je bacila vedricu i je zginola i vise nikad nju neso vidli. 2. U Brlobasu bil jeden cövek koji je lepő znal pevat. Kad je taj cövek isel doma nuz sumu i onda je peval. Vile so mu kazalé da nek ne peva jel со mu uzet glasa, al covek se stem ne brinil i uvek je peval. I drugiput so mu kazalé vile, al on sam peval. I treciput, al onda so mu vile uzele glasa i neje mogel vise ni divanit. 3. Kod nas u Sebetovu jedanput vile so plesale i ljudi so nje steli odganjat al neso mogli. 4. Vile so onda isle kad je jako grmelo i jako padala kisa. Zivele so u planinama. 5. Moj stari japa isel u sumu. Tarn bilo je jedno veliko drvo. Na tem drvetu bila jedna velika grana. Na toj grani je sedela jedna vila i cesala se. On koracnol blize к njoj. Vila je bila jako ljuta. Stari japa je to spazil i kazal njoj nek ga ne dira. Vila ga ne dirala jel nju lepo prosil. To kazala da nece ga dirat i bu imal veliku srecu. I moj stari japa od onda je imal puno stoke i zemlje. 6. Jeden covek je sekel drva u sumi. Jako je bil truden. Doslo je sest sati i posel doma. Kad je stigel na livadu videl je puno vile. Vile so jako lepo plesale, a covek se bojal i skril se. Drugi den kad pa isel tud videl je da trave u kolebaru nema, jel so travu vile zgazile. 7. Moj stari japa je poznal jednog coveka. Taj covek je zivel na kraj sela. Jednu noc kad je spal obudil se na to da negde jako lepo pevajo. Kad je stel otprti oci mam je zaprl jel je bilo jako svetlo. Digel se i otisel obloku. Jako se cudil. Videl je puno vile. Vile so jako lepo plesale. Kad so ga spazile, onda so se grozile к njemu i so otisle. Coveka oblazila groznica, jos zivel do tri dana, na cetrti den je umrl. 8. Bila u planina jedna vila. Ta vila sakog je streljila. Jedanput je isel jeden lepi decko. Vila ga spazila pa ga stela streljit, al kad je vidla da kakov je lep neje ga dirala. To kazala da ga nece streljit ako bu nje covek. Decko se puno mislil i to kazal da dobro samo bi stel otit i kazat to i svojem jocu. Vila ga puscala. Decko je otisel jocu i tam se opravil za vilu. Potla toga je otisel vili. Vila neje mislila na nist i kazala da nek spi tuka. Kad so legli decko je videl da vila spi, otisel к njoj i zaklal nju, tak se oslobodil od nje. 1. Régen egy ember tündért vett el feleségül. Ö nagyon szép volt és olyan lába volt mint a lónak. A férfinak mindenben segítségére volt. Egyszer, amikor a férj megfejte a tehenet, mondta neki, hogy ő milyen szép. Akkor a tündér a sajtárt eldobta és eltűnt és többé nem látták. 2. Szentborbáson volt egy ember, aki nagyon szépen tudott énekelni. Amikor ment haza az erdő mellett, akkor is énekelt. A tündérek mondták neki, hogy ne énekeljen, mert elveszik a hangját, de a férfi ezzel nem törődött és mindig énekelt. Második alkalomkor is mondták neki, de ő csak énekelt. Harmadszor elvették a hangját és többé nem is beszélhetett. 3. Nálunk Sebetovában (dűlőnév) egyszer a tündérek táncoltak és a férfiak el akarták őket kergetni, de nem tudták. 4. A tündérek akkor mentek, amikor dörgött és nagyon esett az eső. A hegyekben éltek. 5. Az én nagyapám járt az erdőben. Ott egy nagy fa volt. Ezen a fán volt egy nagy ág, azon ült a tündér és fésülködött. Ö közelebb lépett. A tündér nagyon dühös lett. A nagyapa ezt észrevette és mondta neki, hogy ne bántsa őt. A tündér nem bántotta, mivel szépen megkérte. Azt mondta, hogy nem bántja és nagy szerencséje lesz. Az én nagyapámnak azután sok állata és földje lett. 6. Az egyik ember fát vágott az erdőben. Nagyon elfáradt. Hat óra lett és hazafelé indult. Amikor a rétre érkezett sok tündért vett észre. A tündérek nagyon szépen táncoltak, a férfi félt és elbújt. Másnap amikor erre járt látta, hogy a fű körben eltűnt, ugyanis a tündérek eltaposták. 7. Az én nagyapám ismert egy embert. Ez az ember a falu végén lakott. Egyik este amikor aludt arra ébredt, hogy valahol nagyon szépen énekelnek. Amikor ki akarta nyitni a szemét, azonnal be is csukta, mert erős volt a fény. Felkelt és az ablakhoz ment. Nagyon elcsodálkozott. Sok tündért látott. A tündérek nagyon szépen táncoltak. Amikor észrevették, megfenyegették és elmentek. A férfit a hideg rázta, még három napig élt és a negyedik nap meghalt. 8. A hegyekben volt egy tündér. Ez a tündér mindenkit lenyilazott. Egyszer arra ment egy szép legény. A tündér észrevette és le akarta nyilazni, de amikor látta, hogy milyen szép, nem bántotta. Azt mondta, hogy nem fogja lenyilazni, ha az ő férje lesz. A legény először nagyon sokáig gondolkodott, majd beleegyezett és el akart menni az apjához, hogy tudomására hozza. A tündér elengedte. A legény elment az apjához és ott tündérnek öltözött. Ezután visszament a tündérhez. A tündér mit sem sejtve azt mondta, hogy itt aludhat. Amikor lefeküdtek, a legény látta, hogy a tündér alszik, hozzá lopódzott és megölte, így szabadult meg tőle.