Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)
Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól
VILE-TÖRTENETEK 241 9. Bil jeden covek. Toga coveka so pocoprale vile. Zato kad dosla vecer njemu trebalo plesat z njima. Potla plesa do tri dana nikaj ne mogel delat. On je jedanput otisel u trece selo jednoj stari zeni. Ta zena sakaj mogla lecit, ona je bila vracilja. Kazal njoj zakaj je dosel. Zena mu rekla da u vecer nek zeme jednu metlu i deset jajec i kad dojdo vile tak nek lupi jajce da nek jedna кар od jajceta na saku vilu карпе. Covek je tak délai i vile vise nikad neso dosle. 10. Negda vila jednog kanasa je obegenela. Kanas nju moral za zenu zet, jel nikak se ne mogel od nje oprostit. Zato kad oped tarn bila vila i krmaca bas imala prascoke onda kanas uzel jedno prase i skocal na jedno drvo. Krmaca je to mislila da prase u vile rukama vresci i rastrgala je vilu, a kanas onda dosel dole. Так se on oslobodil od vile. 11. Moj stric isel je polnocki i neje isel z vulicom nego poprek, preko vrta, a tarn so vise dekle kolo plesale. A on pita: „Deca, kulikoput zvonelo polnocki?" A one samo so sutele, a on dva koracaja koracnol к njima. „Vi ne cujete?! Kazite starem coveku kulikoput je zvonelo?" A on onda stal pa gledel na nje, a to neso bile dekle nego vile. I kad on pomislil da so to vile onda so nestale, a on pomisli u sebi jel da ide polnocki, jel da ide doma. On je otisel polnocki al neje mogel docekat kraja jel je obojel od straja. Kad dosel doma legel je u postelj i tri meseca bil bolesen i umrl je. 12. Bil jeden kanas taj imal vilu zenu. Taj kanas se begenel sakakvem cvetom kitit. Zena mu kazala da sakakvem cvetom se more kitit samo zabnjakom ne. Ziveli so zajedno mort pol godin. Onda taj kanas samo se jedanput okitil zabnjakom. Onda zena to spazila i ostavila ga. 13. Jeden covek je isel u Martince iz popom. Kad so stigli pop je otisel drugem popu a covek svojem rodima. Rodi so mu kazali jel je smel dojt sam jel tu u legelesu puno vile ima. On je kazal zas ne bi smel dojt kad i pop dosel z njemom. Tarn bil dost dugo i silom je stel it doma. Rodi so mu kazali nek nejde, jel pop prvje je vec otisel i on ce se najt z vilama. On kazal da on ide. Kad je stigel pred sumu je spazil jednu vilu i kazal njoj kakva je ona lepa. Na to je vila zginola. 14. Jedanput so zene kesno isle doma iz polja. Cule so da negde pevajo i pleso. Ido one со to one pogledat da kaj je to? A one vide da to dvadeset vile pleso i pevajo i tarn njim dudás duda. Zene 9. Volt egy ember. Ezt az embert megrontották a tündérek. Ezért amikor eljött az este, neki velük kellett táncolni. A tánc után úgy három napig semmit sem tudott csinálni. Egyszer elment a harmadik faluba egy öreg asszonyhoz. Ez az aszszony mindent tudott gyógyítani, kuruzsló volt. Mondta neki, hogy miért jött. Az asszony azt mondta neki, hogy este fogjon egy söprűt és tíz tojást, és amikor eljönnek a tündérek, úgy verje oda a tojást, hogy egy csepp mindegyik tündérre essen. A férfi úgy is tett, és a tündérek többé nem jöttek. 10. Régen a tündér egy kanászba beleszeretett. A kanásznak feleségül kellett vennie, mert sehogy sem tudott tőle megszabadulni. Amikor ott volt a tündér és a göbének pont malacai voltak, akkor a kanász egy malacot magához vett és felmászott egy fára. A göbe azt gondolta, hogy a malac a tündér kezei között visít és széttépte a tündért, akkor lemászott a fáról a kanász. így szabadult meg a tündértől. 11. Az én nagybátyám az éjféli misére ment, de nem az utcán, hanem a kerteken keresztül, és ott több lányt látott kólót táncolni. Megkérdezi: „Gyerekek, hányat harangoztak az éjféli misére?" ök csak hallgattak, erre ő két lépést feléjük lépett. „Ti nem halljátok? Mondjátok meg az öreg embernek, hányat harangoztak!" És megállt, nézte őket, de ezek nem lányok voltak, hanem tündérek. Amikor arra gondolt, hogy ezek tündérek, akkor azok eltűntek és ő tovább gondolkodik, menjen-e misére, vagy menjen haza? Elment az éjféli misére, de nem tudta a végét kivárni, mert az ijedségtől megbetegedett. Amikor haza érkezett, ágynak dőlt, három hónapig beteg volt és meghalt. 12. Volt egy kanász, akinek tündér volt a felesége. Ez a kanász mindenféle virággal szerette feldíszíteni magát. A felesége mondta neki, mindenféle virággal ékesítheti magát, csak gólyahírrel nem. Együtt éltek úgy fél éve. A kanász gólyahírt tűzött ki, ezt észrevette a felesége és elhagyta. 13. Az egyik férfi a pappal Mártonba ment. Amikor megérkeztek, a pap a másik paphoz betért, míg ő a rokonaihoz. A rokonok megkérdezték, elmert-e jönni, mert itt a legelőn sok tündér van. Ö mondta, miért ne, mikor a pap is vele volt. Jó sokáig ott volt és erővel haza akart menni. A rokonai mondták is neki, hogy ne menjen, mert a pap már elment és ő a tündérekkel fog találkozni. Mondta, hogy megy. Amikor az erdőhöz ért, egy tündért vett észre és mondta neki, hogy milyen szép. Erre eltűnt a tündér. 14. Egyszer az asszonyok későn mentek haza a mezőből. Hallották, hogy valahol énekelnek és táncolnak. Mennek ők, megnézik mi is az? Látják ők, hogy húsz tündér táncol és énekel és a dudás