Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Bogdánt anyja házasítja (Ballada)

202 SAROSÁCZ GYÖRGY Oj Bogdane, пека zla misliti, S Marom nista nisam sagresio, Samo sam ju bratski poljubio, Cuj, Bogdane, пека znas da sto je, Jedna majka rodila nas dvoje, Lijepu Maru i brata Marj ana! A mené su Turci poturcili, I Mujom mi ime nadimili. Da sam krscanin to ne zaboravi, Pred Turcima drei u potaji, Cuj, Bogdane, sad je sve jasno, Pred Turcima пека ostane sve tajno! Pred Turcima ja cu Turcin biti, Tebe sejom uvijek pomagati, Cujte, braco, sejom uvijek pomagati!" Bratac seju lijepo opremio, Око vrata stotinu dukata, Око stasa pojas od djerdana, I sa sejom tri to vara zlata. Bratac seju Bogdanu predaje, Bez svatova i bez djeverova. „Cuj, Bogdane, nosi seju u tvoje dvore, Pa isplati si sve dugove!" Jos je Turcin ovo ucinio, Ridjane je sjajno opremio, I u lijepa kola upregnuo, Te ih svojoj seji poklonio, Cujte, braco, svojoj seji poklonio! Sad je Turcin seju poljubio, Bogdánom se zdravo rukovao: „Cuj surjace, Bogdane junace, Nosi seju tvome milom dvoru, I pozdravi tvoju staru majku, Neka ne sekira moju seju, a njezinu snaju!" Bogdana je majka jedva docekala, Jos je dalje pred njeg isetala. Pitala ga mila majka stara: „Otkud tebi tri to vara blaga, I rid jani srebom okovani. Kola sjajna i nevjesta bajna?" Mara se je samo naskubila, Svekrvom se lijepo poljubila. Majka se je jako zacudila, Sto na Mari dukate vidila. Sinak majci lijepo odgovara: „Ne cudi se mo ja majko stara, Sto je opet moja lijepa Mara, I s Marom tri tovara blaga. Eto vidis mila majko moja, Da je Mara roda bogatoga! Isplatit cu sve moje dugove, I otkupiti polje i volove, Otkupit cu devet vodenica, íz tog dara, sto donese Mara, Cujte, braco, sto donese Mara!" Cesto bratac seju pohodio, Bogdanu je kucu sagradio. Nova kuca i staro imanje, I ne mora Bogdan ici na vj encan je. Ó Bogdán ne gondolj rosszra, Marával nem vétkeztem. Csak testvériesen megcsókoltam, Halld Bogdán, tudd meg mi történt, Egy anya szült kettőnket, Szép Marát és fivérét Márjánt, Engem a törökök eltörökösítettek, És Mujónak kereszteltek. El ne felejtsd, hogy keresztény vagyok, Ez a török előtt maradjon titok, Halld Bogdán, most minden világos, A török előtt legyen minden titkos, A törökök előtt én török leszek, Téged húgommal mindig segítelek, Halljátok testvérek, a húgomat mindig segítem." Fivér a húgát szépen útnak indította: Nyaka köré száz dukátot, Derekára drágakőből övet, A húgával három rakomány aranyat, Fivér a húgát Bogdánnak adja, Lakodalom és vőfély nélkül. „Halld Bogdán, vidd a húgomat udvaraidba, Fizesd ki az adósságaidat!" A török még ezeket csinálta, Pej lovait felcicomázta, Szép kocsiba befogott, Azt húgának ajándékozta, Halljátok testvérek, húgának ajándékozta. Majd a török húgát megcsókolta, Bogdánnal kezet szorított: „Halld sógor, Bogdán dalia, Vidd a húgomat kedves udvaraidba, És üdvözöld jó, öreganyádat, Az ő menyét, ne bosszantsa többé húgomat". Anyja alig várta ki Bogdánt, Még messzebbre eléje kisétált, Kérdezte kedves, öreg édesanyja: „Honnan néked három rakomány kincs, És pej lovak ezüsttel megpatkolva, Fényes kocsi és bájos jegyes?" Mára csak eltakarta magát, Az anyóssal szépen megcsókolták egymást, Az anyja nagyon elcsodálkozott, Amint Marán dukátokat látta. A fiú az anyához szépen válaszolt: „Ne csodálkozz öreganyám, Hogy szép Mára ismét az enyém, És Marával három rakomány kincs, íme látod kedves jó anyám, Hogy Mára gazdag házból való. Kifizetem adósságaimat : A mezőt és ökröket vissza veszem, Megvásárolom a kilenc malmot, A hozományból, amit Mára hoz, Halljátok testvérek, amit Mára hoz." A fivér húgát gyakran látogatta, Bogdánnak házat épített, Üj ház és régi birtok, Nem kell Bogdánnak esküvőre menni.