Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Helytörténet - Gungl, Ferenc: A szociáldemokrata szervezetek szerepe az őszirózsás forradalom idején Délkelet-Dunántúlon (1918. szeptember–november)

A SZOCIÁLDEMOKRATA SZERVEZETEK SZEREPE AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM IDEJÉN DÉLKELET-DUNÁNTÜLON (1918 SZEPTEMBER—1918 NOVEMBER) GUNGL FERENC 1. A szociáldemokrata mozgalom a forradalom előestéjén A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme forradalmasította a világ népeit a kizsákmányolás és elnyomás ellen. A proletárok mindenütt lázadoztak, gazdasági, politikai, társadalmi változásokat akartak. A forradalmi munkásmozgalmak lecsendesítésére az imperialista erők általános politikai és fegyveres erőszakot alkalmaztak. Az intervenciós csapatok megtámadták a fiatal szocialista szovjet rendszert. 1918 nyarán a szovjet vörös katonai alakulatok hősies harcot folytattak az intervenciós csapatokkal, de a túlerővel szemben kénytelenek voltak az ország nyugati, déli területei egy részét kiüríteni. Az ideiglenesen megszállt területeken a fehérgárdisták likvidálták a szovjeteket, és ellenforradalmi hatalmi szervezeteket alapítottak. A kommunistákat, a szovjetek tagjait fizikailag megsemmisítették, a lakosságot állandó félelemben tartották. A tömegek soraiban széleskörű propagandakampányt indítottak, a szocialista rendszer közelgő bukásáról beszéltek.

1 Az első szocialista rendszer mellett mozgósították a munkáspártok a proletárokat. 1918 nyarán hatalmas, látványos tömegpolitikai sztrájkokat robbantottak ki. Az Osztrák—Magyar Monarchiában kitört sztrájkok megbénították a haditermelést, a csapatok és a hadianyagok szállítását, az egész kormányzati rendszer megingott. Az osztrák és magyar uralkodó osztályok erőszakos intézkedéseket tettek a forradalmi munkásmozgalom leverésére. A szervezett munkások politikai mozgalmait betiltották. Pécsett a szociáldemokrata szervezetek nem tarthattak munkásgyűléseket és politikai tüntetéseket. „Még a munkáskaszinóban is állandóan szaglásztak a különböző rendőrspiclik, hogy ne jöjjön össze túl sok ember és buzgón referáltak, miket beszélnek ezek egymás között."

2 1 Lenin Művei 29. köt., Bp. 1953. 52—54. SZKP története. Bp. 1959. 350—355. 2 A magyar forradalmi munkásmozgalom története. 1—2. köt. Bp. 1970. 151—155. Andics Erzsébet: A magyar munkásmozgalom az 1914—1918-as világháború alatt. Bp. 1950. 57. Farkas Márton: Katonai 1918 őszén a központi hatalmak a frontokon mindenáron győzelmet akartak kicsikarni. A nyugati és déli harctereken támadásokat indítottak, hogy az antant-csapatokra döntő csapásokat mérjenek. E gigászi harcokban súlyos katonai vereségeket szenvedtek. A támadó katonai alakulatok szétmorzsolódtak, alkalmatlanok voltak újabb katonai offenzíva indítására. Németország, Ausztria, Magyarország hadseregeiben a katonai fegyelem teljesen meglazult, a katonaszökevények száma nagymértékben megnövekedett. A háborús vereség teljessé tette az Osztrák—Magyar Monarchia válságát, amely negatív hatást gyakorolt az ország belpolitikai életére.

3 A magyar polgári pártok, munkáspártok mozgósították a néptömegeket a háború befejezéséért és a béke megkötéséért. Magyarországon a szociáldemokrata párt szeptember 23-án országos bizalmi értekezletet hívott össze. A bizalmi értekezleten elfogadott határozat kimondta; a szociáldemokrata szervezetek szüntelenül harcoljanak a proletárok anyagi helyzete megjavításáért, politikai jogaik kivívásáért, a háború azonnali befejezéséért, és a béke megkötéséért. Felszólították a vidéki szociáldemokrata szervezeteket, hogy azonnal hívják össze a bizalmi értekezleteket.

4 Október 4-én Pécsett megrendezték a bizalmi értekezletet. A pécsi pártvezetőség beszámolója vázolta a proletariátus anyagi helyzete megjavításáért, az általános, titkos választójog kivívásáért, a háború befejezéséért, a béke megkötéséért folytatott harc feladatait. A vitában felszólalók követték a pártvezetőség politikai irányvonalát. Követelték, hogy a pártvezetőség a jövőben nagyobb gondot fordítson a proletariátus szervezeti, eszmei és politikai felkészítésére. Ennek érdekében állandóan tartsanak munkásgyűösszeomlás és forradalom 1918-ban. Bp. 1969. 190— 193. Hajdú Gyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen. Pécs 1957. 206—207. 3 Farkas Márton: Katonai összeomlás és forradalom 1918-ban. Bp. 1969. 180—194. Lukachich Géza: Magyarország megcsonkításának okai. Bp. 1929. 28— 30. 4 Népszava, 1918. szeptember 24. B. m. L. Pécs. főispán biz. ir. 152/1918.