Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Helytörténet - Madas, József: Török temető Pécsett

TÖRÖK TEMETŐ PÉCSETT 121 Nyugaton a Zója utca határolja. A határ a Kis Rókus utca mentén északkeletre fordul, majd az utca közepénél északra és felmegy az Alkotmány (korábban Makár) utcáig. Ott keleti irányba fordulva halad a Rókus utcáig, majd délre fordulva záródik. De korábban megállapítottuk a Z és F betűkkel jelzett telkekről, hogy — a ferencesek adománylevele szerint — a török temető részei voltak. Az a tény pedig, hogy a legelő közepén egészen az Alkotmány utcáig felhúzódik, nyilvánvalóvá teszi, hogy a Kasó és Bedekovics telkek is a temetőből lettek lehasítva, csak a tulajdonosok nem hagyták két évtizedig parlagon, mint a ferencesek tették, hanem oda házat, majort építettek, kertet csináltak. A Bedekovics—Kapucsi majortól északra, az Alkotmány utca északi oldalán T betűvel jelzett, nagyjából háromszög alakú terület keresztény temető volt. Erről első hírünk egészen korai, hiszen a jezsuiták birtokadományait a király már 1688ban megerősítette. De később is, a XVIII-ik század folyamán ismételten találkozunk a Caemeterium f idelium elnevezéssel vele kapcsolatban, helyét pontosan rögzíti egy 1780-ban készült térkép is. Az bizonyos, hogy ez volt a XVIII-ik században a szigeti külváros temetője. De mivel a jezsuitáknál, a Rókus dombi birtok leírásánál, már közvetlenül a törökök távozása után is említik, joggal feltételezhető, hogy már a hódoltság alatt ez lehetett a — törökök által a külvárosokban megtűrt — keresztény lakosság egyik temetője. Mindezen megállapításokat az tette lehetővé, hogy a ferencesek telkét Kapucsi kanonok vette meg és olyan körülményeket teremtett, hogy a telek évszázadokon át megmaradt, valamint a .rávonatkozó iratanyag jelentős része is, ami az identifikációt lehetővé tette. A telek igazi jelentőségét azonban csak még egy kiegészítés után érte el, amikor a Vogliczin Wittib telke is hozzá csatolódott. Ez a telek ismeretlen időpontban és módon Zombory Ignác birtokába került, kinek felesége Fonyó Anna Mária volt, Fonyó Sándor pécsi kanonok, majd nagyprépost húga. Fonyó Sándor unokaöccse, majd örököse volt Kapucsi Györgynek. így annak halála után Fonyó örökölte birtokát is, még pedig az 1722. évi helyzetnek megfelelően. Sikerült azonban megtalálni azokat az adásvételi szerződéseket,

9 melyekkel Fonyó 1761-ben megvásárolta Zombory Ignác örököseitől ezt a telket is és hozzácsatolva az eddigiekhez, megadta annak mai alakját. Kiért a telek a mai Rókus utcáig, sőt a főútvonalra, a Szigeti országútra nyíló frontja is meghosszabbodott. Ennek következtében a telek súlypontja északról a déli oldalra tolódott és itt, a sarkon 9 Hh. Lt. Fasc. С +. No. 95, 96, 97. épült fel a „Stock-ház", az egyetlen pécsi épület, mely népies elnevezését a XVIII-ik század óta, a mai napig is megtartotta. Eddigi vizsgálódásainkból azt a következtetést vontuk le, hogy a Fonyó féle telek — bizonyítottan — teljes egészében török temető volt. Attól nyugatra, egészen a Zója utcáig pedig feltételeztük a török temetőt. Ugyancsak feltételeztük, hogy észak felé az Alkotmány utcáig terjedt. Hogy azt átlépte volna, nem valószínű, mert a terep ott hirtelen emelkedni kezd és így temető céljára alkalmatlan. Másrészt a jezsuiták évkönyve szerint, — mint fentebb láttuk — a türbé körüli „gondozatlan terület szintén török birtok volt". Tehát csak birtok, de nem temető. A feltételezett temető így is igen nagy. Szélessége kereken 400 méter, hossza pedig mintegy 250 métert tesz ki. Ezen a területen minden zsúfoltság nélkül elhelyezhető 10—12 000 sír. így azt a kérdést is fel lehetne vetni, volt-e szükségük a törököknek ezen kívül más temetőre is. A temető tájolását illetően megállapíthatjuk, hogy annak tengelye kb. 160°-os irányba mutat, vagyis a déli iránytól mintegy 20°-kal tér el kelet felé. Mekka iránya Pécstől 141°. Tehát a temető fekvése a rítus igényeit is kielégíti. Megválaszolatlan volt eddig az is, hogy miért épült az oly sokáig élő emlékű Idrisz baba türbé je olyan elhagyott, mindentől távol fekvő helyen, mint a Rókus domb nyugati lejtője. Űgy véljük, erre is megadja a választ a megtalált temető. A helyszínrajzból kitűnik, hogy a türbé jóformán a temető középtengelyének folytatásában épült, ott, ahol a Rókus domb már felemelkedett a síkság fölé. Nem túl távol a szőlőkhöz vezető ősi úttól, tehát könnyen megközelíthetően, de mégis elég távol ahhoz, hogy nyugalmát semmi se zavarja. Vizsgálódásainkat teljes egészükben a megtalált, majd felkutatott írott dokumentumokra alapoztuk. Azonban tárgyi bizonyítékok is adódtak. Ugyanis a Szigeti külváros rendezésével kapcsolatban azon az egész területen, melyet a Rókus— Kis Rókus—Zója utcák zárnak be a Szigeti úttal, az összes épületeket lebontották, majd a területet igen gyors ütemben beépítették. Ezért a török temető valószínű helyének megállapítása után felkerestük az építésvezetőséget. A kapott tájékoztatás szerint a fenti teljes területen tömegesen kerültek elő emberi csontok. Csak a Zója utcától keletre, mintegy tíz méterrel, szűnt meg az előfordulás. Tárgyi leletek előfordulásáról nem tudtak. Ez az információ alátámasztja megállapításainkat. A közeli években a Kis Rókus utcától északra fekvő terület is újraépítésre kerül, ami az északi irányú kiterjedésre vonatkozólag szolgálhat adatokkal. Az épületek alapozási munkáinak befejeződése után, egy távfűtő vezeték létesítésével kapcsola-