Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Helytörténet - Gerő, Győző: Hódoltságkori kutatások Baranyában. Újabb adatok a magyarországi dzsámiépítészet történetéhez

HÓDOLTSÁGKORI KUTATÁSOK 99 5. Pécs 1686. évi helyszínrajza Haüytől Az eddigiekben felsoroltakon kívül a város falain belül Evlia még két dzsámit — a Kücsük dzsámit és Elhadzsi Huszejn dzsámiját!

1 — említi meg név szerint, amely utóbbinak az alapítója talán azonos azzal a Hadzsi agával, akinek nevét az egyik már említett szigetvári dzsámi viselte. Siklóson az Alsó-, illetve a Külső-városban Evlia ugyan hét dzsámiról tesz említést, de mindöszsze kettőt — Malkocs bej és Eszki Iszkender dzsámiját

12 — nevezi meg közelebbről. Alapjaiban is török eredetű dzsámijaink alaprajzi elrendezésüket tekintve két alaptípusba sorolhatók. (6. kép.) Az egyik, — amelynek egyetlen helyi példájaként a szigetvári Szülejmán szultán dzsámit említhetjük

13 — a téglalap alaprajzú, míg a másik a négyzet alaprajzú dzsámik típusa. Ez utóbbi alaprajzi típus általánosabban elterjedt volt nemcsak a megye, de az egész magyarországi területen is. A pécsi Gázi Kászim, a Jakováli Haszán, valamint Ferhát pasa dzsámija, továbbá a 11 Uo.: 197. old. 12 Uo.: 481. old. 13 Gerő Gy.: A szigetvári Szülejmán szultán dzsámi. Műemlékvédelem. X. évf. 2. sz. Bp. 1966. 112. old. szigetvári Ali pasa és a siklósi Malkocs bej dzsámik ez utóbbi típus képviselői. Eddigi ismereteink alapján ugyancsak e csoportba kell sorolnunk a már Péccsel kapcsolatosan említett Ágoston téri dzsámi maradványt is. Nem kívánunk e helyen részletesen foglalkozni az említett két alaprajzi típus kialakulásával, illetve fejlődésének történetével, annál is inkább, mivel az már korábban kialakult, mint a XVI. század dereka, azaz a magyarországi török uralom kezdete. Sokkal fontosabb azonban a mi szempontunkból annak a vizsgálata, hogy az egyes alaptípusokon belül milyen helyi sajátosságok mutathatók ki, valamint az, hogy e helyi sajátosságokon túlmenően dzsámijaink milyen stíluskritikai és történeti összefüggésbe hozhatók azokkal a jugoszláviai dzsámikkal, amelyekkel nemcsak alapvető formai egyezéseket, vagy éppenséggel részletazonosságokat találunk, hanem ha történetesen dzsámink és az analóg dzsáminak egyazon személy volt az alapítója, vagy pedig — továbbvíve a gondolatot —, ha az alapítók között szorosabb családi kapcsolat mutatható ki, illetve, hogyha valamilyen hivatali kapcsolat jelenti éppen-