Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Természettudomány - Uherkovich, Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez. III. Újabb faunisztikai adatok Sellye környékéről

:;0 UHERKOVICH ÁKOS 3. Gilvánfa, Szilas-erdő. Csányoszró és Gilvánfa között lévő nagykiterjedésű erdő. Növényzetét tekintve hasonlít a Gesnye-erdőhöz. Átmenetet képez a gyertyános-tölgyes - Fraxino angustifoliae- (Querco robori-) Carpinetum submecsekense - és a keményfáj ú ligeterdő - Fraxino angustifoliae-Ulmetum - között. Növényzeti viszonyait Horvát (1940., 1968.) dolgozta fel. - Gyűjtéseimet az országút mellett, az erdészháznál végeztem, Gilvánfától délre. A lámpát az országúti nyiladékban állítottam fel, igen nagy területet világított be. 1970-ben 14 alkalommal gyűjtöttem itt 125 wattos higanygőzlámpával (IV. 10.XI. 20.), továbbá igji-hen kétszer (II. 16., III. 19-)• Az eredményem igen jó volt. A begyűjtött lepkék fajszáma mintegy 350, példányszámuk pedig körülbelül 6600 volt. Több, faunisztikai és állatföldrajzi szempontból igen érdekes Macrolepidoptera került elő innét. 4. Sellye, Kis-rét. Sanguisorbás rét a Marócsát Sellyével összekötő gyalogút mentén (Uherkovich, 1972.). 1969-ben akkumulátoros világítással 2 alkalommal (V. 4., VI. 17.), 1970-ben higanygőzlámpává] szintén két alkalommal gyűjtöttem itt (V. 19., 28.). 5. Sellye, Gürü. Mocsaras terület a községtől délnyugatra, egykori vízfolyás helyén. Közepén nagyobb nádas van, ez szélein Magnocaricionba megy át. Egy gyűjtés: 1969. VI. 9. 6. Sellye, község belső területe. Rendszeresen öszszegyűjtöttem azokat a lepkéket is, melyeket a közvilágítás lámpái - főleg higanygőzlámpák - csaltak be a községbe. Igen jelentős a községből kimutatott nagylepkék faj- és példányszáma, egyes fajokat ezideig csakis a községben sikerült fogni, a környéken nem (Pygaera anachoreta F., Antherea yamamai Guér., Cleora cinctaria Schiff.). 1969-ben ilyen módon mintegy 1100 lepkét fogtam. Éjjeli gyűjtési helyek Sellye környékén. 1: Sellye, Füzes-erdő - 2: Sellye-Marócsa, Gesnye-erdő - 3: Gilvánfa, Szilas-erdő - 4: Sellye, Kis-rét - 5: Sellye: Gürü - 6: Sellye, a község belső területe Rövid ökológiai és állatföldrajzi jellemzés A nappali lepkék ökológiai csoportosításáról már közöltem tanulmányt (Uherkovich, 1972.). Mivel az éjjeli nagylepkék száma jóval nagyobb, ökológiai igényeik változatosabbak, ezért az összes eddig kimutatott faj teljes csoportosítását nem adhatom meg jelen helyen, csak nagy vonalakban jellemzem Sellye környéke nagylepkéinek ökológiai-állatföldrajzi viszonyait. További gyűjtésekkel még újabb fajok előkerülése is várható, másrészt egyes élőhelyeket még alaposabban megismerek, így részletes elemzést csak később adok. Hazánk nagylepkefaunájának kialakításában az általánosan elterjedt (policentrikus euroszibiriai-holarktikus-kozmopolita) fajokon kívül az alábbi elterjedési alaptípusokhoz tartoznak a többi fajok: szibiriai, mediterrán-pontomediterrán, északturkesztáni-délszibiriai, boreális és eurázsiai-alpin (Varga, 1964.). A Sellye környéki nagylepkefauna összetétele igen sajátos. Sok a nedvességkedvelő elem. A nádasokban és a mocsárréteken több euroszibiriai arundifil (ún. feltöltődési társulásokat kedvelő) faj él: Rhizedra lutosa Hbn., Celaena leucostigma Hbn., Scopula caricaria Reutti, Se. corrivalaria Kretschmer, Archanara-fajok, Nonagria typhae Thnbg. ; emellett nagy számban fordulnak elő egyéb higrofil fajok is: Athetis gluteosa Tr., Eustrotia uncula CL, E. bankiana F., Mythimna pudorina Schiff., M. obsoleta Hbn., Scopula immutata. L. stb. Ugyancsak nedvességkedvelő több ,,Sibylla-típusú" faj (Varga, i960., 1964.): Callagonia virgo Tr., Plusia zosimi Hbn., Eucarta amethystina Hbn., Zanclognatha tenuialis Rbl. és valószínűleg a Pechi-