Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Természettudomány - Uherkovich, Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez. III. Újabb faunisztikai adatok Sellye környékéről

BARANYA NAGYLEPKÉI III. 51 pogo gryphalis HS. is. Fokozott nedvességigényűek még egyéb fajok is: a nemorális (Pelosia muscerda Hufn.), mezofil réti (Diacrisia sannio L., Mamestra bicolorata Hufn. stb.) és altoherbosa (Callopistria juventina Cr., Plusia chryson Esp., Callimorpha-fajok, Mamestra contigua Schiff., Xanthorrhoe biriviata Bkh., stb.) komponensek. Több euroszibiriai lomberdőkedvelő fajunk is van, pl. Stauropus fagi L., Drynobia obliterata Esp., Jodis lactearia L., Electrophaes corylata Thnbg., továbbá az égerligetekben is előforduló Hipparchos papilionaria L. Annak ellenére, hogy az ország egyik legdélibb fekvésű pontján vagyunk, a mediterrán elemek száma viszonylag csekély. A mediterrán-pontomediterrán elterjedési alaptípusba tartozó fajok nagyobb része számára az ökológiai adottságok nem megfelelőek. Emiatt csak a legáltalánosabban elterjedt tölgyes-erdőssztyepp fajok közül él meg néhány a környéken, ezek szélesebb ökológiai tűréshatárúak: Drymonia trimacula Esp., D. ruficornis Hufn., Spatalia Argentina Schiff., Drepana binaria Hufn., Griposia iprilina L., Minucia lunaris Schiff., Cyclophora ruficiliaria HS., Allophyes oxyacanthae L., stb. Érdekes, hogy két boreális elterjedési alaptípusú faj is előkerült a környékről, amelyek a Kárpát-medencéről északra síkvidéken is élnek, hazánkban és a Balkánon hegyvidéki fajok. Az egyik boreális lomberdei komponens, az elsősorban nyíren (Koch 1961. - szerint juharon, fűzőn és vörösfenyőn is) élő Oporinia autumnata Bkh., a másik adventiv, piceopinetális komponens, a Thera variata Schiff. Sellye állatföldrajzilag a Praeillycirum (Dél-Dunántúl) és a Danubicum (Duna-vidék) határán, a zárt tölgyes övben helyezkedik el (Varga, 1964.). A délkelet és délnyugat felől benyomuló fajok közül kimutattam a Lomographa cararia Hbn. és Callopistria juventina Cram, előfordulását. Alacsonyabb vidékeink több helofil (mocsárkedvelő) faja is él a területen, pl. Scopula caricaria Reutti, Pelosia muscerda Hufn., Aethalura punctulata Schiff. Honos egy főként löszön élő faj is, a Nyssia zonaria Schiff. A kiterjedt erdők, a viszonylag hűvös és az országos átlagnál csapadékosabb éghajlat miatt több olyan faj is tenyészik itt, amelyek hegyvidékeinkre, elsősorban a középhegységre jellemzők: Euphya unangulata Haw., E. picata Hbn., Abraxas sylvata Scop., Lampropteryx suffumata Schiff., stb. (Kovács, 1953a, 1953b, 1956; Varga, i960, 1961, 1962, 1964). A mediterrán bevándorlás a területen erőteljes. Több faj (Nycterosea obstipata F., Scotia ipsilon Hufn., Peridroma saucia Hbn., Autographa gamma L., Herse convolvuli L.) rendszeresen fellépett az utóbbi évben, a bevándorlás olykor a tél elejéig folyt (1970. XII. 3.: S. ipsilon, P. saucia, N. obstipata). Más fajok megjelenése ritkább (Acherontia atropos L., Chloridea peltigera Schiff., Ch. armigera Hbn.). A fenyőn élő adventiv fajok szintén bevándorlással kerültek ide, itt az ültetett fenyvesekben meg is telepedhetnek (Hyloicus pinastri L., Bupalus piniarius L., Eupithecia indigata Hbn.). A Dráva mentén a nyírerdők - követve a savanyú talajokat - Sellye környékéig húzódnak le. Selylye közvetlen környékén a nyír már csak elegyfaként található gyertyános-tölgyes erdőkben. Több olyan fajt mutattam ki, melynek elsőrendű vagy egyetlen tápnövénye a nyír (Archiearis parthenias L., Cyclophora albipunctata Hufn., Apatele leporina L., Oporinia autumnata Bkh.). Ritkább hazai fajok előfordulása Sellye környékén Acasis virctata Hbn. - Igen ritka fajunk, csak néhány láp vidékünkön fogták (Szent-Ivány, 1944., Kovács, 1958.). Sellye körül egyetlen példányát fogtam, 1970. VI. 4-én a Gesnye-erdőben. Mysticoptera scxalata Retz. - Szent-Ivány (1944.) még ritka fajként említi. Ujabban több helyen fogták, lápos területeinken - így Sellye körül is - elég gyakori. Oporinia autumnata Bkh. - Első megbízható hazai adatunk Balogh Imrétől származik (Kovács, 1953b). Inkább hegyvidéki faj, bár a Nyírségben is fogták (Varga Zoltán szóbeli közlése). A gilvánfai Szilaserdőben egyetlen hím példányát gyűjtöttem 1970. XI. 2-án. Plemyria bicolorata Hufn. - Égererdőkben élő faj, melynek kevés lelőhelye ismeretes. A Füzes-erdőben és gilvánfai Szilas-erdőben 6 példányát fogtam. Thera variata Schiff. - Kovács (1953b, 1956.) csak 4 hazai lelőhelyét közli, valamennyit hegyvidékeinkről. Fenyőn élő faj, a gilvánfai Szilas-erdőben 1 hím és 1 nőstény példányát fogtam, 1970. XI. 2-án, ami igen késői időpont a faj átlagos repülési idejéhez viszonyítva. Eupithecia abbreviata Steph. - A hazai irodalom szerint (Kovács, 1958.) csak Budapest mellett gyűjtötték egy példányát. Sellye körül nem ritka, tölgyesekben áprilisban gyűjtöttem. Ujabban az Északi Középhegységben is gyűjtötték. Eupithecia indigata Hbn. - Először Kovács Imre gyűjtötte Budapest mellett (Kovács, 1957.), majd a Bükkből említi Balogh (1967). A Zempléni hegységben is él (coll. Varga). Fenyőn élő faj, többfelé behurcolták, így a sellyei telepített fenyőkön is él. Eupithecia szelenyii Vojnits. - Ujabban leírt faj, mely az E. innotata Hufn.-hoz hasonlít (Vojnits, 1969a, 1970). Sellye körül több példányát gyűjtöttem. Eupithecia catharinae Vojnits. - Vojnits (1969b, 1970) újabban választotta ki az E. absinthiatfi CL ból. Eddig egy sellyei példánya ismeretes. Lomographa cararia Hbn. - Az ország délnyugati és keleti részén előforduló ritka faj. A gilvánfai Szilas-erdő mellett egy példányát fogtam (1970. V. 30.). Zanclognatha tenuialis Rbl. - Hazai előfordulását csak Gozmány (1970) említi: a közelmúltban fogta a kisvaszari fénycsapda. Sellye környékén elég gyakorinak látszik ez a Sibylla-típusú faj. Európában többfelé előkerült (Dél-Franciaország, Lombardia, Burganland, Horvátország, Szlavónia). Hasonló a Z. grisealis Schiff.-hoz, így eleinte azzal együtt vettem számba. Emiatt mennyiségi viszonyai nem tisztázot-