Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: A népi építőművészeti stílusváltozatainak vizsgálatához

A NÉPI ÉPÍTŐMŰVÉSZET STÍLUSVÁLTOZATAÍ 193 Az út, melyet a tornác a magyarországi várkastélyok, kúriák, klastromok gyakran ugyancsak felszínes stílusú kollonádjától és változataitól bejárt a paraszti, kisnemesi építkezések megoldásáig, szerfelett sokágú és rejtett. A paraszti építőtechnika fejlődése, a konstruálókészség, specializáció, szélesebbkörű információcsere a ,,lenti" kultúrában is stiláris erővel, rendelkező alakzatokat eredményezhetett. Bizonyítékképpen említjük a Szigetvidék népi építkezésében fellelhető, szerkezetből származó fejlődési lehetőséget.

8 Ezek a változatok már a telektulajdonok kialakult korszakában, a XIX. század közepén honosodtak meg. A tornácoldal ezeknél a házaknál toldalékokat vehet fel, beépülhet, ezáltal a korábban egymenetes homlokzatot két, vagy többmenetessé teheti. A fedélszék azonban megtartja a 40-45°-os hajlásszögét, miáltal a tetőidom megnövekszik és különösen alkalmas lesz vakolatdíszítésekre. A tornác beépítése fokozatosan megváltoztatta a ház méreteit és arányait, a megnövekedett oromfal fokozott tagolást tett szükségessé és lehetségessé, a homlokzati tagolás a magas kultúrából lecsapódott kupola-eszmény felhasználásával demonstratív-heraldikai-szimbólikus együttessé tette a ház utcára néző oldalát. Esetenként megjelent a kontyos tetőzet is, nem zsuppszalmából, hanem nemesebb fedőanyagokból, ez pedig elvezet a nemesi kúriaformától a polgári építkezés egyik szokványos tetőalak-fordulatáig. A variációszinten megvalósuló hárommenetes alakításmódra a Nyírség kúriális-kisnemesi építkezésénél számos példa adódik. A toldott tornác legegyszerűbb alakja a toldott kódisállás, melynél a boltívet hajlított könyökgerenda, vagy áthidalógerenda is jelezheti. A tornác létrehozásának és fejlesztésének szükségét hozta, hogy a homlokzati tagolóelem-párkányok nagy nyomatéka miatt kötőgerendákat kellett alkalmazni. Ha minden kötőgerendát oszlop támasztott alá, akkor a sok függőleges hangsúlyú osztás miatt viszonylag nehéz volt szabályosan elhelyezni a tornác-oldali nyílászárókat. Ezért a kötőgerendakiváltások alá áthidalóelemek kerültek (koszorúfa), melynél nem kellett minden kötőgerenda alá oszlopot tenni. A XVIII. század végére, XIX. század elejére már meghonosodott ez az elosztott oszlopos alátámasztás. Az oszlopok vállmagasságából kb. 45°-os szög alatt könyöktámaszok indultak ki. Adorjáson lehet találni olyan házat, ahol 50-100 cm-es lábazati vályogfalat is tettek az oszlop alá. A boltozott tornác kialakulhatott tehát háromféleképpen is. Vagy a történeti stílus elemeinek azonnali direkt felhasználásával, vagy a szerkezeti alakulás élőbb vázolt kétféle módján, vagy az oszlop nélküli falazott tornácból, vagy az oszlopkönyökfa körbefalazásából. Az így kialakuló kosárív szabályos félkörívvé fejlesztése a klasszikus előképek követelménye. Elérhető ez a sugárral képzett kör alá szerkesztett sugárnagyságú négyzet összekap8

.A Szigetvidék és Ormánys4g népének építészete. Magyar Építőművészet kiadása. 1943. Bp. 5. I. V V csolásával. Ez az eljárás azonban méginkább követeli a fejlett falazótechnikát. A félköríves boltozás ezután nagyon változatos, hol a parabola, hol a kosárív félé :

hájló visszaütés'cket tesz. A magyar tornácképzés nefíi vett át csúcsíves formákat, mint a szerb, román : népi, építkezés. Némiképpen bizonyítható evvel, hogy feltétlen kapcsolat van a szakrális-kuriális architektúra grand artnak minősíthető vonala és a népi építészet alakítási módja között. A magyar népi építkezésben csak,, a századforduló utáni historizmus tudta' elterjeszteni a ncogót stílusfordulatokat, de akkor is csâk a homlokzati díszítményeken. A hazai gótika oly szegény emlékekben, hogy a nép alakító gondolkodásában egyáltalán nem kapott helyet egy-két-falusi templom kivételével, de ezek mind középkori eredetűek. (Oroszló). }: l Ü A tornác faragott fapillérei falazattá lesznek, alt kalmassá a vakolatdíszítésre. A tornác alkalmat ad arra, hogy az aktuális díszítőmegoldásckat az építtető a ház intimebb oldalára is rávezesse. A vakolatdíszítések megoldásai, az egyszerű metsződések és: keretelések, szalagelrendezések egy grand artban nem létező szerkesztésmód jelenlétére utalnak, az elvonatkoztatás és megjelenítés népi műfajokban hiány nélkül meglévő hagyományára -és •rutinjára. ; : 7. kép. A Pécsudvardon 1922-ben épült lakóházon a reneszánszjbarokk-empire klasszicista motívumok jelennek meg. (Mándoki'L. felv. N. o. f. 7512) A homlokzatokon megjelenő barokk-klisszicista ornamentika a népi díszítőművészet számtalan analóg jelenségét is felidézi. A nagy művészettől való viszonylagos függetlenségét ezeknek a motívumoknak az is bizonyítja, hogy megtalálhatók nemcsak lakóházak homlokzatán, tornácok felett, falusi templomok oltárfaragványaiban és temetőkereszteken, kopjafákon, hanem a népi textilművességben is. Ezek a díszítmények a hordozó épület funkcionális jellegéhez már nem tesznek a XIX. század végén semmit, csak a konvenció ereje élteti őket, s nyomaik napjaink falusi építészetében is nyugtalanítanak. Az alaprajz a viszonylag legállandóbb a népi építkezés bármely stílusjellegzetességet mutató alko-