Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: A népi építőművészeti stílusváltozatainak vizsgálatához

294 AKNAI TAMÁS X. kép. Öcsárdi lakóház. Erősen tagolt homlokzatát klasszikus lizénák és kompozit féloszlopok díszítik. (Mándoki L. fclv. N. o. f. 6376) tásánál, az alaprajz csak a társadalmi organizáció minőségi változásával módosul, akkor is egyszerű képletbe foglalhatóan. Az egységbe épített, és egyszer derékszögben hajlított alaprajzi formán belül a toldott helységek száma jelenti csak a módosító tényezőt. Ez azonban csak a legritkábban jelentkezik az épület stílusjellegének megváltozásával. A falusi lakóépület alárendelt egységei a gazdasági épületek, amelyek létrehozásánál az építtető a lehető legpuritánábbul ismétli meg azokat az eljárásokat és szerkezeti fogásokat, melyeket a lakóházépítés esetében egy-két évszázada használtak.

9 És ahogyan a tipológiák sem fedik minden esetben a nyelvi és időhatárokat, úgy a felszíni stílusjellegzetességek is jelentős periodizációs következetlenséggel jelenhetnek meg. Egy községben is tapasztalható, hogy a korábbi lakóépület viseli a klasszicista ékítményeket, a későbbi pedig az ősi típust ismétli meg, annak hagyományos anyagában. Ez a jelenség nemcsak a vagyoni rétegződés következmény lehet, hanem a nagy művészet teljesítményei iránti kisebb vagy nagyobb affinitásé is, ami egy idő után megjelenhet mint népművészeti hagyomány. A népi építkezés a tradi!) Galambos-Román: A Balaton-környék népi építészetének együttesei. Műemlékvédelem. 1967. T. 17. 1. cionálissal gyakran szubjektív elemként vegyíti az új és sokféle forrásból megismerhető stiláris megoldásokat. Ezek idővel beépülhetnek a tradicionális elemek közé, maguk is hagyománnyá lesznek. A motívumnormák kialakulásának menete azonban nem követhető nyomon. De itt gyökerezik falvaink mai építkezésének ízlésbeli relativizmusa, ami megnehezíti a döntést funkcionális szükség és dekoratív látszat között. A népi építészet eredeti minőségei abból adódtak, hogy az anyag-funkció-szerkezet-forma ellentmondásai soha nem emelkedtek az illúzióig. A szokatlan jegyek hirtelen betörése a XX. század elején, okozták az ízlésbeli feloldóképesség botladozásait. Ilyenféle állapot akkor következett be a népi építkezésben, amikor a társadalmi ember felől az egyénre terelődik a hangsúly, amikor az építészeti együttesnek már nem szemléleti alapja van, amikor a falukép már nem egységes osztálystruktúra eredménye. Az életmód terének tudatos alakítását vizsgálni azonban a néprajztudomány feladata. Amikor műalkotásként vizsgáljuk a népi építészet egyes alkotásait, akkor a faluközösség valamely tagjának, munkakészségének minőségi oldalát ítéljük meg, vele együtt azt a szellemi szerepet, amelyet értelmeznie kellett a közösség valamennyi tagjának.