Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: A népi építőművészeti stílusváltozatainak vizsgálatához

2CJC AKNAI TAMÁS mát". Feltétlen figyelmet érdemel az a tény, hogy az eklektika korának architekturális újításai, vagy ún. szintézisei (látszatszintézisei), már korántsem olyan fáziskéséssel érkeztek a magyar falu építészetébe, mint a korábbi stílusok, de nem is váltak eggyé vele, másodlagos látszatjelenségeket hozott létre, ami az építkezés lényegén nem változtathatott. E tényeknek a figyelembevételével szerencsésebben megoldható lett volna a magyar falusi építészet ma is élő paradoxona. A XIX. század végén kibontakozott nagy átalakítókedv a magasabb életkörülmények és technikai színvonal iránti jogos igénynek a következménye, és ez mint folyamat, mint alkotó gyakorlat, nem mindig hatott jótékonyan falusi építészetünk egészére/

1 Az autonóm népi építőművészet stíluskategóriáit a XIX. század végéig azonosnak lehet tekinteni a tipológiákban körülrajzolt és típusonként más-más tájegységhez kötődő, klasszikus magyar házon megjelenő szcrkesztés-díszítésmódokkal. A gazdaságosság és szigorú szerkezeti ökonómia mégsem sematizálta az épített környezetet, mert sok egyéni leleménnyel, az egyes építészeti egységek egymás mellé helyezésével szinte ornamentális tisztaságban jelentek meg a rendi együvétartozás jeleként a házak. Ilyen együttesek a közismert villánykövesdi, palkonyai, újpetrei pincesor, a mecseknádasdi és bólyi kálvária. Ez az alakítási logika egy kollektív ,,evidencia stílus" meglétét bizonyítja, távol áll az individuális megoldásoknak engedményt adó homlokzati programoktól. Letgöbb kutató, ha a népi építészetben esztétikai jelenségeket keresett, ősi, sajátos formák visszakeresését tekintette céljának, és leginkább az ősi magyar házformát akarta világosan látni. A népi építkezés fejlett házformáinak napjainkban végbemenő átalakulását, eltűnését kevesen tették vizsgálat tárgyává, s nem is feleltették meg ezeket társadalomrajzi fontosságú tényeknek. A formális tipológia ugyan elkülöníthetővé teszi a fejlődés során kialakult házformákat, némely esetben utal is a telekbirtoklási, telekelhelyezési formán keresztül a társadalmi-vagyoni normára, a megjelenés minőségére azonban nem utalhat még a konkretizálás pontosságával. Utalhat például egy utca melletti szalagtelek tulajdonjogára a homlokzati hangsúllyal kiképzett ház, ősibb forma esetén a homlokzat az utca vonalán húzódik. Utalhat az ólaskertek viszonylag későbbi beépítésére a homlokzati jelentőségét kevésbé, de egyéni oldalát, a tornác felőlit ékesen hordozó lakóház. Ilyen esetekben a tipológiákban vázolt kép bonyolultabbá válik, jelentkezhet mindkét házformán a klasszicista ízű párkányvariáció, holott keletkezésük időbeli távolsága nagy. Ha világos is, hogy a népi építőművészet egésze, a helyhez kötött építési gondolat egyszerű szerkezetekben, sima falakon, az alárendelt szerepű díszítmények rendszerében, kívülről leolvasható belső tagozódásban, logi/l Pongrácz Pál: A városrendezés időszerű kérdései. Városépítés, 1968. október, 21. 1. kus tömegelrendezésben összegezhető; a rendi rétegződés következtében feltétlenül létrejövő ízlésbeli különbségeket a népművészet egyéb formáin kívül a nép építkezése is dokumentálja.

5 Az egyenlőtlenné váló paraszti közösség fogékony lesz az idegen teljesítményekkel szemben, amelyeket a maga képessége és adottságai szerint alakít újjá megszokott anyagában. Az agyagfalu, vagy sövényfalas, füstöskonyhás, ágasfás, szelemenes lakóház aligha viselhet a grand art leszálló eredményeiből valamit is. A letelepülő községek és a XVIII. század építési regulái eltűntetik az ideiglenes lakóépületek javát, a földhözkötés és a regulák szervezetebbé teszik a községeket, lakhatóbbá a házakat,

0 A szabadkémény alkalmazása, a szorosan egymásbanyíló helyiségek, a XIX. század közepén pedig a tornác kialakulása jelentik az első stilisztikai elemzés alá vonható, minőségi elemeket is tartalmazó formákat. A kétmenetcs alakítás és esetenként az új építőanyag, a tégla bevezetése még határozottabb jelleggel alakíthat a hagyományos formákon. Ennek az alakításnak a következménye az alaprajzi forma megváltozása, a tornác kinyitása vagy beszűkítése egy oszloppár tartotta szakaszra. Szerkezeti szempontból a homlokzat formáját ez a beépített oldalsík is meghatározhatja, a második menetet hangsúlyozhatja egy ajtó, vagy ablak elhelyezésével. Amit az egyszerű építőanyagok felhasználásakor nem lehetett megtenni: a tornác pillérsora fa, majd vályoggal körülölelt falpillérsor felső vízszintes fagerendájából merevítőtámaszok stabilizálásával a négy, majd sokszögön keresztül félkörívvé alakították a falnyílást. Ezt a síkban boltozó alakítást azonban csak a tégla felhasználása teszi lehetővé. A mellvéd felfalazásával jön létre a „porticus rusticus". A Szigetvidék és Ormánság építészetében ezek a formák a talpasházépítéssel egy időben kezdtek élni, de amíg a talpasházak építése a XX. század első har0 Nemcsak az ismert magyar tipológiai elméletekben fedezhetjük fel ezt a törekvést. Bél Mátyás, Csaplovits János, Szeder Fábián, Plánder Ferenc, Peteöfalvi Uzovics Sándor ethnográfiai munkáin kívül az „ősi" elemeket keresi Morgan. H. L. : Houses and House Life of the American Aborigines (Contribution to North American Ethnology. Vol. IV. Washington 1881. 40. 1.) kötetében. Ugyanevvel a céllal állította fel tipológiáját Bunker, R. és Geramb D. a városligeti milleneumi falu házai alapján. Henning, R. és Hunziker a német és svájci népi építkezések tipológiájában keresi az ősi eleme!:et. Magyar szempontból fontos Dollfus, Jean: Les aspects de l'architecture populaire, Paris, 1954. című munkája, mert a Bátky-féle tipológia alapján említi a hazai háztípusokat. Elméletibb elemzését adja a társadalomrajzi fontosságú jelenségeknek és az építőtevékenység összefüggéseinek Bloch, M.: Types de la maison et structure social. Travaux de Ier Congres International de Folclore. Tours, 1938. munkája és az ugyanitt megjelent Demongcon, A.: Essay d'une classification des maisons rurales című cikke. 6 Turkeve város 1802-es építési regulájából: ,,A kémények a parancsolatok szerént, de a közbátorságra nézve is kőből, vagyis égetett téglából építtessenek, azoknak magassága a szegesen felül 3 sukk legyen. Ugyanezért a communitások a lakosoknak ezen szükségére téglát mindenkor készen tartsanak, és azt, amennyire lehet, lakosaiknak olcsóbban, mint szokták, adják."