Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: A népi építőművészeti stílusváltozatainak vizsgálatához

i. kép. Felsőszentmártoni lakóház tornác-nyílása. A fehér mész-kcretelés kiemeli a szerkesztésben mutatkozó romanikus arányokat és a négyzetes indítású oszloplábak hengerbe való átmenetét, ami a tornácnak bonyolult plasztikát, és lebegő hatást kölcsönöz. (Füzes E. felv. JPM. N. o. fototár. 6039.) z. kép. Felsőszentmártoni lakóház tornáca. A szélső ívek szögben záródnak, a középső fölköríves. A ház egésze klaszs:icista jellegű, a tornác reneszánsz hatású.. (Füzes E„ felv. N. o. f. 6057) 5. kép. Felsőszentmártoni lakóház klasszicista arányaiba illeszkedő reneszánsz tornác. Szabályos félkörívekkel, mellvédből induló tömzsi oszlopokkal. (Füzes E. N. o. f. 6088) madában befejeződik, ez utóbbi fejlődése folyamatos. A klasszicista hagyományokkal élő elektika. a lakóház kvadrátelrendezésének megfelelően csak a vakolatdíszítések síkokat megtöltő lehetőségeivel élhetett. Ilyen esetekben a tagolóként alkalmazott párkányok, féloszlopok stb. ugyancsak klasszicista stílustöredékek. A vakolatdíszítések és párkányvariációk elképesztő egyéni gazdagságban tárják fel az egyszerű emberek továbbalakító stíluskészségeit. Ezek a díszítmények, bármely végletesen fogalmazottak is, döntően nem szólnak bele a ház homlokzatának funkcionális-szerkezeti szerepébe, viszont mint heraldikai funkciójú megoldások, a lakóház beilleszkedését közösségének egészébe elősegítik, kijelölve az az egyén helyét ebben a közösségben, vagy hangsúlyozva az építő és családja helyét ebben a közösségben. A XVIII. század közepén a magyar nemesség 2/3 része a jobbágyság és nemesség közötti társadalmi mesgyén élt. A jobbágytelkeken gazdálkodó armalisták, az egytelkes nemesek (nobilis unius sessionis), a jobbágysorban élő libertinusok, akik nemességre törekedtek, a társadalom különböző osztályának és rétegének képviselői. Gazdasági helyzetük olyan, hogy alig találunk külső bélyeget, amelynek alapján elkülöníthetnénk egymástól építkezési szokásaikat, hagyományaikat és eredményeiket. Az egyéni ízlést leginkább tükröző építészeti forma, a kollonád-ámbitus-tornác e különböő régtekehez tartozó építőknél csak névként különböző, morfológiai megjelenésben nem. A nagy művészetben kialakult kollonád a kisnemesnél portikusz ámbitus, a jobbágynál tornác.

7 Az ikonológia megközelítési módszere az „ex solidis materialibus" és a „provisoria" közötti éles különbségekben a rendi keretek között szabályosan működő és alkotó, valamint a kereteken kívüli építőtevékenység vagy vallási, vagy nemzetiségi, vagy rendi különbségeit is kifejezi/Ennyiben meg is határozhatja azoknak a stílusforulatoknak a minőségét, amelyek az adott kereteken belül létrejöhettek. A rendi kereteken kívül a ház csak lakóhely, amely egyszerű építőanyagokból jön létre a hagyomány alapján. Itt nincs törekvés a minőségi elem érvényesítésére. Még nem ,,mű" ez a lakóház. Uralkodó vallási kereteken kívül ugyanezek az egyszerű anyagok állnak az eretnekek, máshitűek, reformáltak rendelkezésére kegyhelyeik létrehozásánál. A XVIII. század után is megőrzi a parasztház (még a legigényesebb is) a hagyományos formát. (Kétmenetes alakítás + tornác) Kultúrszociológiai szempontból érdekes, hogy a homlokzat hogyan válik a rétegződést követő státus-reprezentáció helyévé, míg a grand artból leszálló javak egyikeként a tornác, a kollonád népi változata a lakóház individuális funkciót teljesítő részén kívül kerül felhasználásra. A tornác megformálása mutatja a népi műveltség anyagra vonatkozó eredményeiben a társadalom egységes többlet-igényét. 7 Mojzer id. m. 50. 1.