Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: A népi építőművészeti stílusváltozatainak vizsgálatához

A NÉPI ÉPÍTŐMŰVÉSZET STÍLUS VÁLTOZAT A IN AK VIZSGÁLATÁHOZ AKNAI TAMÁS A népi építőművészet stílusváltozatainak regionális vizsgálatakor a választott módszerben elvi és gyakorlati szempontból is a kérdésfelvetés irányát két tényező módosítja.

1 Az építőtevékenység-építészet provinciális ága a népi építkezés eljárásai, hagyományai a néprajztudomány módszereivel tárhatók fel. A változatok sorozatának teljessé tétele, feltérképezése, lokális elterjedésének méretei e módszerekkel lehetővé válik. Az építőmódok, életmód és termelési gyakorlat szövetébe szervesen illeszkedő átlaga tipológiát hozhat létre. Az összehasonlító elemzésekben, az életmód idő és térbeli együttesében, a gazdálkodási, földközösségi, birtoklási forma determináló hatása alatt válik érthetővé a téralakítás számtalan azonossága és különbözősége. Ezek azonban csak nagyon közvetetten érintik a megformálás mindenkor meglévő esztétikai minőségét, a paraszti közösségben meggyökerezett határozott formaadásra törekvés okát és eredetét. A népi építkezés funkcionális értelemben vett tipológiáit megalapozó stílusa határozott szépségeszmény kifejezője, megjelenik benne egy szemléleti forma, amely a „nagy művészetben" nem létezik: az adott világ legegyszerűbb tartalma, viszonyoknak jellemző módon strukturált rendszere. A paraszti építészetben megjelenő teremtőerő nemcsak másféle látásmód következménye, hanem a grand arttal csak párhuzamba vonható tárgyi követelményeké is. A művészettörténet e perifériális jelenség megközelítésében igyekszik felismerni mégis a létező, térben-időben lehetséges szemléletmódok egyetemes összefüggése alapján a hordozó tárgyi motívumok alakulásának jellegét, tartalmuk módosulását. Nemcsak a grand art leszálló ágának bizonyos saját jelentéssel bíró formai stilisztikai egységeiben látja a népi építésben jelentkező stíluselemek beolvadását a tipológiák által körühatárolt architektúrába, hanem magának a leszálló ágnak öntörvényű alakulásában is, melyet az ikonológia elemzései so1 F ülep Lajos: A művészettörténelem feladatai. MTA. II. Oszt. Közi. 1951. II. 1. 1.: a népi építészet művészettörténetnek nem eléggé grand art, túlságosan ethnográfia, az ethnográfiának túlságosan felülről átvett, nem eléggé népi... A magyar népművészet anyagának jelentékeny részét nem lehet feltárni és megérteni a művészettörténettel, se az cthnográfiával." rán kapcsolatba hoz a nagy művészet stilisztikai alakulataival, és jelentésbeli eltéréseiket feloldja.

2 A népi építészet kvalitásos alkotásainak és a nagy művészet stílusteremtő fordulatainak összehasonlításakor az időbeli periodizáció úgyszólván elveszti jelentőségét, hiszen a paraszti építkezés funkcionális korstílusa a XIX. század közepéig úgyszólván érintetlen, kevés egyéni variánsot hozó. Természetesen olyan variánsokról van itt szó, amely nem szerkesztésmódban, hanem a megjelenés egészében jelent érzékelhető különbségeket. A nagy építőművészeti stílusoknak egységes hatása a századvég idejére esik, ekkor koncentráltan jelenik meg a nagypolgári építkezésben (eklektikában és historizmusban) mindaz a stílusbeli eredmény, amelyet az építészet, mint művészet elért. Ennek hatása a paraszti építőkultúrára is jelentékeny, hiszen mai faluképeinket és a falusi házak arculatát sokkal inkább meghatározták, mint a tiszta, funkcionális falusi építőstílus. A századforduló utáni évtizedben szinte azonos időben éri a falusi építőmestert környezetének változást váró követelése és e környezethez eljutó közvetlen művészeti információ, amely már korántsem tudott olyan szervesen beépülni a falusi épületek egyes felületeire és szerkezeti elemeire, mint a reneszánsszal és barokkal, klasszicizmussal keveredett konvencionális építőstílus esetében. Az eklektika korának stílusnosztalgiáihoz szemléleti anyagot a nagy művészet esetében a művészképzés legális menete és iránya biztosította. A népi építésben alkalmazott eljárások is alkalmazkodtak a kezdetleges munkamegosztás során létrejövő szakmai specializáció követelményeihez. A formakeveredésekhez és felemás szerkezetekhez, a falusi házak korábbi tisztaságának feloldásához ezek tények nagyban hozzájárultak. Fontos eseményekről ad hírt K. Kovács László egyik cikkében.

3 A Kolozsvár környéki mokányok a városi polgárházak ácsszerkezeteit lakóhelyükön, fent a hegyekben készítik el, és összeszerelésre szállítják csak be a városba, eladásra, nagyrészt a polgári vevőrétegben bízva, s annak ízlése szerint előlegezve a „legszebb és legjobb for2 Mojzer Miklós: Torony, kupola, kollonád (Cahiers d'histoir de l'art) Bp. 1971. 22. 1. 3 K. Kovács László: Hostáti képek. Kolozsvári Szemle. 1942. I. 39. 1.