Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A természetfeletti lények átváltozásának kérdése az ormánsági néphit összefüggésében

210 ZENTAI TÜNDE pedőben kivitték a kertbe, vittek oda két lepedő szalmát, és elégették. Ez igaz volt, én is láttam, már iskolás gyerök voltam. Hát mikor égették a borsószalmát, oda is jött a komaasszonyuk, és megkérdezte: „Jaj, mit csinyálnak keetök, égetik a borsószalmát?" - Ahogy égött a borszószalma, úgy potyogtak le az ujjai. Én is ismertem az asszonyt. (Drávafok, Nagy János, sz. : 1883.) MI: G211.1.7.; D142.0.I. 2. Akkor vót, amikor a ruszki foglyok dógoztak a faluban. Az egyik helyön is vót ëgy ilyen ruszki, eccör csak mindég máshova ment alunni. Kérdözték, mér mén el. Aszonta, nëm mer ott alunni, nëm tudja, mi van este, de mikor lefekszik, mindég hallja, hogy valami csurog, mintha fejnék a tehenet. Eccör is, akkor ü hamar fönkőt, gyújtott lámpát, és látta ám, hogy ëgy fekete macska szaladt ki az istállóbu. Ezért nëm mert tovább ott alunni. - Egy öreg embör vót ott a gazda, az vót olyan boszorkányos. Amikor haldoklott, akkor a menyit kérte oda, hogy a menye fogja mëg a kézit, és annak aggyá át a tudományát. De a mënye nëm akart odamenni. Aki boszorkányságot tud, annak mëg këll érte szenvenni, a-tudományér, ezer nëm fogott vele kezet, nagy kínok között halt mëg. (Okorág, Prém-Berényi Vincéné, sz. : 1906. Mf.) MI: "G2.11.1.7.7. ; D142. 3. A Győrék öregemböre bejárt rontani macska képében a Papék istállójába. Azok kihívták a herendi javost. A javos megfogta az istállóban a macskát, és megpatkolta. Győrék nagyon szégyellték, nëm is mutatták mëg az öreg Győr bácsit, amikor meghalt,-senkinek. (Drávafok, Nagy János, sz. : 1883.) MI: G211.1.7. ; D142. A kutya alakban járó boszorkányról Hegedűs Lajos tudósít Drávacsehiből,

32 ló Kiss Géza kákicsi,

33 Zentai Tünde

34 szavai feljegyzésében. Markócon a következőket mondták: 4. Hallottam, hogy valamikor állatlan lovak jártak éjjel, legeltek. Boszorkányok voltak azok, gatyamadzaggal lehetött ükét megfogni. (Döme Sándorné, sz..: 1902.) MI: G2n.Li.ij

. Béka: 5. Vajszlóban történt, hogy egyszer, mikor kinn voltak a mezőn, éppen ettek, hát odagyütt ëgy nagy béka, és nagyon nízte ükét. A gazda odadobott neki ëgy marék túróstésztát, azt mondta, hogy: ,,Na, ëgyél!" A másik embör mëg azt mondta, hogy: ,,Nëm këll ennek ez!" - és belevágta a kését, ei, is találta a szöme mellett. Ugyanakkor a faluban mëgbetegödött ëgy öregasszony, az orra mellett volt ëgy seb, az egyre nőtt, terjedt, mëg ïs halt az asszony. Halála előtt megmondta, hogy az az embör okozta a halálát, aki beledobta a békába a kését, mer ü 32 Hegedűs, 1946. 32-34. 33 Kiss, 1937. 145. 3

'' Zentai, 1968. 36-37. volt ott béka képiben. (Gyöngyfa, Bakó János, sz. : 1889.) MI: G2II.2./J. Kot lós csirkékkel: 6. Ëgy embör csősz volt. — Hiricsben laktunk akkor - ment a töltés mellett, hát ott egy kotyos csirkékkel. Azt hitte, hogy elszökött, gondolta, hogy összeszedi a csirkéket, azt hazaviszi. De amikor szedné föl, hát a kotyos úgy a nyakába ugrott, úgy a földhöz vágta, hogy alig tudott fönkőni, boszorkány volt az. (Drávacsehi, László József, 1898.) MI: G211.3.1.; D166.1. Különösen változatos formában szerepelnek a boszorkányok azokban a történetekben, amelyek a karácsony éjfeléhez fűződnek, amikor lucaszékről próbálják meglesni, felismerni a boszorkányokat a vállalkozó szellemű férfiak. Itt láthatók marha alakban :

35 7. Ez is azon a körösztúton volt, mert ez nekünk - körösztútnak mondják - amint akkor hajtott a csordás, akkor há ezök csinyáták, mëg, akik elejben a lucaszéköt, kíváncsiak vótak. Kábáknak mondják, ezt kifúrták körösztül-által, és azt a körösztútnál a lábik közé tették, a kabakot, és azon körösztül nézték, - hátrafelé így néztek vele - és akkor a marhák között, - akkor szilaj marhák voltak - ahogy hajtották azon a körösztúton körösztül, és akkor hát látták, hogy ëgy asszony és ëgy embör vót a marhák között. És akkor az egyiket kilelte a hideg utána való napon, de sokáig is lelte. Cuka Katának hittak ezt a babonás asszonyt, ezt az öregasszonyt, akkor ez elment az egyik embörhöz, akit lelt a hideg, hogy ,,Édös fiam, - aszondi - tudom, hogy láttál, aszongya - tudom azt is, hogy lel a hideg, de ha nëm mondod ki senkinek, akkor leáll rólad a hideglelés!" - Hát aztán így történt, akkor tényleg el is állt a hideglelés. Aztán merte, mikor az má mëg is halt, elmondani. Hát így történt. (Okorág, Prém-Berényi Vincéné, 1906. Mf.) MI: G211.1.3.; G259.1.; D133.1. 8. Luca napján, december 13-án, akkor ëgy pálcikát csináltak, úgy, hogy mindön nap egyet vágtak rajta. Akkor karácsony este éjfél előtt kiálltak a körösztútra, és ezzel a bottal várat kerétöttek, és odaültek a közepibe. Éjfélkor aztán gyüttek ám a széllel mindönféle boszorkányok, de állat formájában, mindönféle olyan csúnya rémisztő alakok, ki akarták ijeszteni ükét a várból, mert ott ugyë nëm bánhatták, azon nëm volt hatalmuk. - Azok olyan mindönfélét láttak onnan, hogy volt, aki szörnyet halt ijedtében. (Nagycsány, Bonyár, János, sz. : 1894.) MI: G211. Egyéb állat-alakok: 9. Luca napján este kezdtek egy kis széköt fából csinyálni, akkor egész karácsony szombatjáig faragtak belőle, hogy karácsony szombatjára legyen készen. Akkor készen lëtt, akkor ëgy nagy várat kerétöttek a körösztúton, elmentek ki, 35 Hasonlót közölt Berze Nagy Sellyéről, 1940. III. 285.