Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A természetfeletti lények átváltozásának kérdése az ormánsági néphit összefüggésében

AZ ÁTVÁLTOZÁSOK AZ ORMÁNSÁGI NÉPHITBEN 21 beleültek a közepibe, arra a lucaszékre, akkor ott vártak. Mikor már nagy idő vót, akkor mentek a rosszak mindönféle fajta formában: majom, farkas, mindönféle formát mutattak. Akkor annyira mëg voltak rémülve, az, aki benne ült, azok legényök vótak, mind amaféle legényök. Akkor a barátai mëg mind ott álltak körül, puskával, fejszével, vasvillával, hogyha menne valaki, akkor majd adnak is neki. De azok semmit se láttak, csak az a kettő, aki benn ült. Akkor nëm láttak semmit, ezök mëg ëgyre kiabáltak, hogy itt van, hogy mindjárt rám gyün, akkor ëgy nagy malomküvet a fejik fölött forgattak azok a rossz valakik, akkor attú félt az a kettő, hogy most vége van, agyon öli az a nagy malomkű. Jól van, ez csak ment így, ment így sokáig, egyszer a kakas elkezdőit kukorékolni, akkor azonban vége lëtt a rossz világnak, elmentek. Ezök mëg, akik benne ültek, úgy megijedtek, hogy hazáig futottak, annyira kilelte őket a hideg, hogy nëm is ünnepőhettek karácsonykor, ijedtükbe. Nahát errül ennyit tudok. (Kákics, Margit Péterné, sz. : 1886. Mf.) MI: Gzn.2.13.; D118.2.+MI: G211.2.2.; D113.1. 10. Luca napján éjszaka a legények kivitték a lucaszéköt a körösztútra. Bográcsot is vittek, mert azt mondták az öregök, hogy aki ki meri vinni, tele pénzzel hozza vissza. Ráültek a székre a körben. A székről látták, hogy oroszlánok medvék, lovas embörök akarnak nekik ugrani, de nëm tudtak bejönni a körbe. (Szaporca, Vajda Sándorné, sz. : 1891.) MI: G2H.2.Í2.; D112.1.+MI: G211.2.1.; D113.2. 11. Lucaszékek valamikor voltak, széket csináltak, ugye Luca napján megkezdték, tizenhárom nap, karácsonyig mindön nap vágtak rajta, amikor a széköt csinálták, és akkor karácsony estéjén kiültek a körösztútra. Mert Kákicson van körösztút, ugyë a temető felé van ëgy kishíd, és ottan kovácsműhely volt, hát ottan leültek. Csináltak egy nagy várat, izét, lencsét, mákot, lenmagot, szóval ilyen apró valamit szórtak el, és nagy várat kerítöttek, és annak a közepébe letették ezt a lucaszéköt, ketten is ráültek. És mikor háromnegyed tizönkettő volt, akkor látták, hogy - akkor olyan poros karácsony volt, nëm volt csúnya idő *• hogy a vasút felül úgy porzik valami. Hát gyüttek ám, négylovas hintóval, négylovas hintóval jöttek, rajta és hát hátul ültek olyan feketék, ültek rajta. A kocsis az már ostorral meszsziről fenyögetött nekik, hogy mennyének el az útbul, mert elgázlatik, nahát erre hát, - ja mëg volt nekik mondva, hogy ne mozduljanak onnan. A szék olyan kis háromlábú szék volt, - nem mentek el onnan. Akkor megállt a hintó, acskót ráztak nekik, hogy pénz van benne, akkor sem mentek el, akkor ëgy darabig csak ott volt, akkor azt eltűnt. Akkor egyszer megint, de mindig onnanfelü gyüttek, megint gyüttek. Akkor ëgy nagy erdő keletközött előttik, akkor vágták a fát, ezök olyan feketék voltak, mind ezök az embörök, akik onnan gyüttek, Vágták a fát, hogy rájik dül, mutogattak nekik, hogy szaladjanak el, de akkor se, ugye, és akkor, - hát nëm mertek ezök mindönt megnízni, mer ilyen köpeny vót rajtik, és hátul a hátiknál kettő állt ki - mondta, hogy ü majd odamegy vélik, és hátha valami bajik esik, de azok nëm láttak semmit. Azok hát észrevették, mëg többen körű vótak, hogy mindig így húzták le, amikor olyan csúnya valami vót, úgy húzták le a fejiket, bele abba a hogyhívjákba, hogy hát féltek, hát mer nëm lehetött róla tudni. - Na, akkor az se, akkor a fát döntögették, hogy az mindjárt rájik dül, az se, akkor többféle, ilyen mindönfélét, tán háromszor vagy négyször, még el nëm mullott az idő. Félegykor, akkor má ezök eltűntek. Na, akkor ezök, mikor má megcsöndesödött, nëm gyütt többet semmi se, akkor hamar fölkapták a széköt, és elszaladtak vele be. Otthon égött a kemönce, bedobták a kemöncébe ezt a széköt. És akkor hát így történt. Akkor ezök az utóbbi fiatalok, hát nëm hitték el, - mer ezök má idősebbek vótak, akkor, neköm az egyik körösztapám vót, az elment Amerikába - akkor ezök a fiatal gyerökök ,ezök is megpróbálták. Hát ezök is úgy látták, és akkor kérdözték, - mer amikor estelödött, ezök mindég elmentek haza, nëm mertek este járni - és mondták, hogy: ,,Mit láttatok? Mit láttatok?" - azt mondták, hogy aki kíváncsi rá, csinyálja mëg, ük nëm mondik mëg. Hát így történt ez a lucaszék, hát akkor biztos, hogy nëm jót láttak. (Okorág, Prém-Berényi Vincéné, sz. : 1906. Mf.)

36 MI: G259.1. Nem állatalakú a boszorkány, de szarva az állatokkal való kapcsolatra utal. : 12. Egy piskói gyerök elvitte a lucaszéköt a templomba Darócihalmára, az éjféli misére. Letette, azt várat kerétött köréje, és a pappal beszentöltette. Oda beült a várnak a közepébe, hát egyszer csak gyüttek ám a boszorkányok, gyüttek bé a templomajtón. Mindegyik félrehajtotta a fejét, úgy gyütt bé, mer nagy aggancs volt a fejikön, az összes boszorkánynak. Félrehajtották a fejiket, először csak az egyik szarvikat tudták bedugni, aztán a másikat, akkora szarvik vót. De nëm látta ám senki, csak az a gyerök, aki a székön ült. Hát amikor a boszorkányok a gyerök közelibe értek, csak úgy döfködtek befelé, agyon akarták szúrni, de nem érhették el, mert nagy volt a vár, a várba mëg nëm mehettek bé. De megfenyegették, hogy gyüjjön csak ki, majd megláti, mi lësz. De a gyerőknek valaki már jóelőre megmondta, hogy vigyön magával mákot, és amikor kigyün, szórja el maga után. Ügy is tevött. Azt is mondták neki, hogy elsőnek gyüjjön ki a miséről, mert különben nagy baj lësz. A gyerök mëg is fogadta a szót, még mielőtt vége lëtt a misének, kiszaladt, és elszórta a mákot maga után. Igenyösen futott hazáig, ahogy a lába bírta, mëg sëm állt, mégis alig hogy becsapta maga után a ház ajtaját, már ott voltak a boszorkányok. Annyian voltak, hogy ilyen gyorsan fölszedték a mákot. Akkor megszabadult a gyerök, de utána nagyon beteg lëtt. Már két hete feküdt, 36 Hasonló s2övcg: Kiss, 1937. 133-134.