Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A természetfeletti lények átváltozásának kérdése az ormánsági néphit összefüggésében

AZ ÁTVÁLTOZÁSOK AZ ORMÁNSÁGI NÉPHITBEN 209 A visszaváltás legelterjedtebb módja a verés, ütés visszakézzel vagy valamilyen meghatározót tárggyal. A legtöbb adat a gatyamadzagot, nyírfavesszőt jelöli meg. Van azonban speciálisabb eszköze is, az a fonal, amit tudósok hét éves lánnyal fonatnak, ha ezzel a fonállal balkézről körülkerítik az elvarázsolt, átváltozott lényt, visszaváltozik.

28 Természetesen nem szólnak az adatok a mitikus lények átváltozásainak módjáról, hiszen ezek ismeretlenebbek, nincsenek annyira emberközelben. Az átváltozásnak vannak meghatározott alkalmai, a mágikus erővel rendelkező emberek esetében szinte mindig valamilyen céllal függenek össze. A táltos viaskodása idejére változik át, a boszorkány rontáskor vagy a boszorkányok gyülekezetébe menet, a javas mások szándékának kifürkészésére, az ördög, a lidérc az ember megtévesztésére, megrontására ölti fel az ismerősök, rokonok, szeretők alakjait. A cél sokszor rémületkeltés. Sokszor pedig egyáltalán nem derül ki, az átváltozás az öncélúság látszatát kelti. Különösen jellemző a kísértetre, akinek fő funkciója a jelenés, a különféle félelmes alakban. Nem érvényes az eleve alakváltozásra kárhoztatott lényekre, akik nem saját akaratukból változnak át, mint amilyenek az elátkozott visszajáró halottak. Az átváltozás körülményeiről elmondható még, hogy a hiedelemszereplők tevékenységéhez hasonlóan kötődik meghatározott időpontokhoz (Geisterstunde), helyekhez (Gespensterort). Az ormánsági természetfeletti lények átváltozását elemezve az eddigi gyűjtések alapján azt tapasztaljuk, hogy a garabonciás, a boszorkány, a javas és más tudományosok, a visszajáró halott, a szépasszony eredeti természeténél fogva antropomorfok, részben emberalakúnak képzelik a kísértetet, a lidérc elsődlegesen állat alakjában él a köztudatban, az ördög alakja homályos, de inkább állat, mint ember. Ebből következik, hogy átváltozásnak a természetfeletti képességekkel rendelkező emberek esetében azt tekintik, ha nem emberi alakjukban jelennek meg, a kísértet, a lidérc, az ördög esetében azt is, amikor ember alakot vesznek fel. Ha egy állatalakú boszorkány vagy javas emberré változik, visszaváltozásként értékelik, az eleve nem emberszabású lényekre ez nem jellemző. Az ormánsági hiedelemtörténetek között kevés az olyan, amelyben szemünk előtt játszódik le az átváltozás, vagy többszöri átváltozás történik.

29 Megállapítható, hogy a természetfeletti erővel rendelkező emberek átváltozási képessége nagyobb formavariációja ellenére nehézkesebb, mint a lidércé, kísértete, ördögé. Az utóbbiak a történet folyamán többször változtatják alakjukat, a boszorkány és a javas jelen van, cselekszik, valamilyen állat, tárgy alakjában, csak visszaváltozását láthatjuk, vagy csak értesülünk róla. 28 Szeremle (Bács-Kiskun m.), Zentai János gyűjtése, 1969. 29 Zentai, 1972. 16. sz. szöveg. Ormánságban a garabonciás (aki a táltos bizonyos tulajdonságaival rendelkezik, funkcióját részben átörökítette), az ördöngösök, a szépasszonyok nem változtatják alakjukat, mindig antropomorfak. Az alakváltozók legáltalánosabb kölcsönzött formája a kutya és a macska. Kutya képét veheti fel a boszorkány, a javas, a halott, a kísértet. Macskaként látható a boszorkány, a halott és a kísértet. Több lényre jellemző a ló, a marha, a kotlóstyúk csirkékkel, béka alakú megjelenés. Tárgy alakjában csak a boszorkány és a kísértet szerepel. Ha sorra vesszük az összes hiedelemszereplőt, azt látjuk, hogy legtöbb alakváltozata a boszorkánynak és a kísértetnek van. Ez nem véletlen, mert az ormánsági boszorkány fokozottabban rendelkezik a természetfeletti lények tulajdonságaival, néha igen nehéz elhatárolni éppen a kísértettől.

30 Ezek után lássuk az egyes hiedelemlények alakváltozatait az ormánsági hiedclemtörténetek szövegében.

31 A boszorkány: leggyakrabban macska. 1. A szomszédban megrontották a marhákat, nëm akartak bemenni az istállóba. Feketéék, mert náluk történt, elhozatták a szalontai javast. A szalontai javas azt mondta Fekete bácsinak: „Hozzál fiam hét határból hét fekete vesszőt, hét szál kökönye veszszőt!" Fekete bácsi hozott is, a javas fogta, és bement az istállóba. Azt mondta, hogy mindjárt jön az, aki megrontotta a marhákat, fekete macska képiben. Ügy is lëtt, nemsokára gyütt egy ëgy fekete macska, és igenyösen ment bé az istállóba. De a fivesembör kiverte onnan a hét szál kökönye vesszővel. Aztán mëg azt mondta, hogy aki volt a rontó, annak le fognak esni az ujjai. Le is estek, úgy tudták mëg, hogy a komaasszony volt a rontó. Űgy rontott, hogy borsószalmát vitt be a Feketéék istállójába, és még a küszöb mellé leásott mindönféle rondaságokat, kígyófejet, kölespolyvát, hagymahéjat, száraz békát. Mondta a javos, hogy ezöket el kell égetni, majd mikor ég, odamegy az asszony. Feketéék kiásták, le30 Lásd a kérdés irodalmát Zentai, 1972. 31 Az itt közlésre kerülő szövegeket 1967-69. folyamán gyűpjtöttem. Ha a gyűjtés magnetofonnal történt, az adatközlő születési éve után feltüntetett Mf. rövidítés jelzi. A szövegek végén feltüntetem ezen kívül a Motif-Index megfelelő számát, meghatározva ezzel az ormánsági hiedelemtörténetek helyét, az egyetemes népköltészeti anyagban. Azokban az esetekben, ahol az általam gyűjtött változat nem szerepel vagy nem pontosan úgy szerepel Stith Thompson munkájában, kiegészítő számot adtam, kurzíválással jelölve. E423.1.2.1. Revenant as white cat. E423.1.2.2. Revenant as black cat. E423.1.3.6. Revenant as human-headed horse. E423.1.8./. Revenant as red cow. F401.

3.7.3. Demon in form of cock. G211.1.I.I. Witch in form of chinless horse. G2II.I.7./. Witch in form of black cat. G2II.2.IZ. Witch in form of frog. G211.2.12. Witch in form of lion. G21

1.2.73. Witch in form of monkey. G302.3.2.J. Demon in form of cock. G302.3.2.2. Demon in form of duck. G302.3.2.3. Demon in form of pigeon. G302.3.2.4. Demon in form of fiery bird.