Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Természettudomány - Horváth, A. O.: A mecseki vegyes erdők és bükkösök vegetációjának elemzése

A MECSEKI VEGYES A MECSEKI BÜKKÖS (Fagetum mecsekense A. O. Horv. 59 T = Hellebor о (odor

о) - Fagetum Soó et Borhidi 60 mecsekense (A. O. Horv. 59) Soó et Borhidi ap. Soó 62) (Syn.: Querceto-Carpinctum fagetosum A. O. Horv. 46 р. р. T Fagetum serbicum tilietosum argenteae et festucetosum drymciac Jankovic ct Misid 54) 7. Bükkös a Kisréten a Mecsekben (Fagetum mecsekense) Subassociationes et fades: asper uleto sum odoratae : mercurialicosum perennis, aegopodiosum podagrariae, aconitosum vulpariae caricetosum pilosae : vincosum minoris, allietosum ursini (etiam; caricetosum pilosae alliosum ursini) melicetosum uniflorae festucetosum drymeiae nudum subnudum Amint a felsorolt szubasszociációkból és faciesjegyzékből is láthatjuk, a mecseki bükkös és a meERDÖK ÉS BÜKKÖSÖK I; cseki gyertyános-tölgyes közel áll szubasszociációi és faciesci tekintetében is egymáshoz és nagyon hasonló a magyar középhegységi megfelelő asszociációkhoz is. Ez is mutatja a két vegetáció rokonságát és növényföldrajzi együvétartozását, mert hisz az erdőtípusok (melyek szubasszociációs és faciès ranggal rendelkeznek a gyertyános-tölgyesek és bükkösök esetében) szépen kifejezik a vegetációk rokonságát és egyező ökológiai jellegét. A Fruska Gorában például már nem olyan gyakori a Carex pilosás-típus, mint a Mecsekben és a Magyar-Középhegységben és helyette a melegebb és szárazabb ökológiai viszonyoknak megfelelő Melica uniflorás-típus érvényesül. Egyébként a Mecsekben, főleg a gyertyános-tölgyesben az Aegopodiumos-típus átmegy az égerligetekbe, főleg a Keleti-Mecsekben, ahol gyakoribbak a patakok. A Fagetum mecsekense nevet azért használom, mert hasonlóan a többi általam leírt növénytársulásokhoz, az asszociációnak nemcsak nevet adtam, hanem tabellát is (ez esetben 40 felvétel alapján) mellékeltem, ezen kívül elvégeztem a társulás színökológiai vizsgálatát, vagyis a pedológiai és mikroklimatikus méréseket; térképeztem egészen erdőtípusokig lemenőleg az egész Mecsek-hegységben a bükkösöket is; ezen kívül a rokon társulásokat a jugoszláv, délausztriai, dél-svájci, észak-olasz, Rajna vidéki, tehát szubmediterrán bükkösöket személyesen is tanulmányoztam a hazaiakon kívül. (Ujabban a franciákat is.) A Helleborus odorus azért nem alkalmas a mecseki bükkösök elnevezésére, mert nálunk a QuercoFagetea-ía] és majdnem az összes erdőtípusokban előfordul és inkább a száraz tölgyesekre jellemző. Egyes erdőtípusokon belül a K-értékét 1. a Horvát, i960, tanulmányban. Az alábbiakban, mint a legelterjedtebb, már tárgyalt mecseki erdei asszociációnál (gyertyános-tölgyes), a bükkösöknél is részletesebben ismertetem a társulás ökológiai körülményeit. (A Mecsek növényföldrajzi térképe is azt mutatja, hogy a harmadik leggyakoribb hegyi, erdei növénytársulás nálunk.) A bükkösök nálunk elsősorban északi, másodsorban nyugati kitettségben találhatók a bükkfa középeurópai-szubatlanti jellegének megfelelően. Kivételesen délre nyúló, zárt, hűvös és nyirkos mikroklímájú völgyekben is megtalálható. Általában 10 és 2c fokos lejtőjű, északi-nyugati kitettségű oldalakon található, főleg a Jakabhegy és a Keleti-Mecsek északi oldalán, 150-től 600 m magasságig, sőt a Zengőn még magasabbra is feljut. Triász- és juramészkőből, trachydoleritből és helvét rétegekből, valamint löszből keletkezett talajon lévő állományokban készültek a felvételek. A talajvizsgálatok azt mutatják, hogy permi homokkövön lévő bükkösnek a talaja kevésbé savanyú, mint a gyertyános-tölgyeseké. Viszont a löszön keletkezett talajról ennek a fordítottját mondhatjuk el az eddigi pedológiai kutatásaink alapján. A bükkösök hidrolitikus savanyúsága magasabb, mint a gyertya-