Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Természettudomány - Horváth, A. O.: A mecseki vegyes erdők és bükkösök vegetációjának elemzése

20 HORVÁT А. О. nos-tölgyeseké. A talaj pH értéke az Ai-szint alatt lévő A2-szintben csökken, majd a B-szintben újra emelkedik. A bükkösök talajának hy-értéke is maga sabb, mint a gyertyános-tölgyeseké. (A Melica um/7oráy-típusnál, míg a Carex pilosás szubasszociációnál a helyzet fordított.) A Carex pilosás-bükkös és gyertyános-tölgyes löszből keletkezett talajában az iszap és a finom homok uralkodik a mechanikai elemzés eredménye szerint. Ugyanezekben a szubaszszociációkban a foszfortartalom magasabb a bükkösökben, mint a gyertyános-tölgyesekben. A nitrogéntartalma a talajnak mindkét társulásban hasonló, míg a káliumtartalom bőségesebb a gyertyános-tölgyesben. T-S értéke az Ai-szintből az A2-szint felé haladva mindkét társulásban emelkedik. Eljutva a mecseki, hegyi erdők ismertetésének a végéhez, itt a bükkösöknél említem meg, hogy a táj gyakoribb és fontosabb társulásainak (Cotino-Quercetum pubescentis, Orno-Quercetum pubescentis, Quercetum petraeae-cerris, Mercuriali-Tilietum, Que/co-Catpinetum, Fagetum mecsekense, Deschampsio-(Luzulo-) Fagetum) flóraelemeinek -geoelemeinek csoportrész alapján való %-os eloszlását hét diagramm szemlélteti, ami igen alkalmas arra, hogy ennek a hét mecseki növénytársulásnak tanulmányozzuk arealgeografiai viszonyait egymással való összehasonlítás alapján. Ugyancsak ábrák tájékoztatnak a karakterfajok eloszlásának a viszonyairól. (Lásd a bevezetésben az А. г.Ц. szám alatt idézett irodalmat: JPMÉ az 1967. évre 17., 20. és 21. 1.) A bükkerdők a Fagetalia sorozaton belül külön csoportba (Fágion) kerülnek. A csoportban uralkodik néhány fafaj (Fagus, Acer pseudoplatanus, Ulmus montana). Mivel a talaj üdeséget és a levegő nedvességét igénylik az ebbe a csoportba tartozó társulások, elterjedésük szubatlanti, rriediterrán tájakon pedig montán jellegű. A tenger színe felett általában 500-1000 m magasságban lelhetők, de a bükkfa kivételesen kellő páratartalom mellett 100 m mélységig is lehúzódik, amint ezt például Szigetvár mellett Szentegát-pusztán észleltem. Nyugaton évi csapadékigénye 700 mm. A F ágion illyricumra jellemző fajokbői kettő a Mecsekben is megvan (Dentaria enneapbyllos, Doronicum orientale), de amíg a Doronicum orientale Horvátországban és Balatonedericsnél Keszthely mellett (Boro s-K á г о 1 y i, 1954) a bükkösökben él, a Mecsekben más társulásokban lelhető (gyertyános- és száraz, mészkerülő tölgyesben és háraas-törmeléklej tő-erdőben). Az irodalmi közléssel klemben Balatonedericsnél Keszthely mellett is gyertyános-tölgyesben találtam. A Mecsekben a mésztalajon élő bükkösök fajokban gazdagabbak, a mésztelen talajon élők fajlistája szegényebb. Mátyás (1961) írja: „Erdőgazdálkodásunkban cél a bükkösök területének ésszerű visszahódítása." A mecseki erdőgazdaság területén 6.741.09 hektáron vän bükk, 5.633.05 hektáron magról kelt állouiány található, 1.108.04 hektáron pedig sarjról származó állomány van. A Mecsekből természetesen hiányzik a jegenyefő elegyes bükköse (Abieto-Fagetum). Ez legközelebb a Mecsekhez a Papukban lelhető. A magashegyi bükkös (Aconita-Fagetum) csak nyomokban lelhető. Kis kiterjedésű a mészkerülő bükkös (Deschampsio- (Luzulo-) Fagetum) - például az Éger-völgyben - is, de ez keveredik a mészkerülő tölgyessel (Castaneo(Luzulo-) Quercetum). A Mecsek környékkel határosuk a délnyugat-dunántúli bükkösök (Viciae oroboidiF agetum), míg maguk a mecseki bükkösök a gyertyánoselegyes vagy közönséges bükkösök (Fagetum) földrajzi variánsai (Fagetum mecsekense H orv.). 8. Mészkerülő bükkös a jakabhegyi Éger-völgyben (Luzulo-F agetum) Magában a Mecsekben a bükk 4788 hektárt borít, míg a Villányi-hegységben csak 92 hektárt. Növényföldrajzilag még a Mecsek környékhez tartozik a Tolnai-Hegyhát 614 hektár bükköse, mely közigazgatásilag már nincs Baranya megye területén, míg a Mecsektől északra a Kapós mentén (Kaposi-Hegyhát) 132 hektár bükkös van. Az egész Mecsek hegység és dombvidék bükk területe 5626 hektár. A Zselicnek 3762 hektár területén van bükk. A Mecsek, a Villányi-hegység és a Zselic együtt, mint nagytáj, Déli-Szigethegység néven szerepel és 11.6%-át bükk borítja. Ezt az aránylag magas értéket a Zselic révén éri el, ahol már több a bükk, mint a keletebbre fekvő és kontinentálisabb Mecsekben. A Mecseknél több bükk csak a Magyar-Középhegységben és Zalában van. Van azonban a Magyar-Középhegységnek olyan része, ahol kehesebb a bükk, mint a Mecsekben (Mátra, Cserhát, Pilis, Gerecse, Börzsöny). A Mecsekben a bükk magtermő állományai főleg mezofil, kisebb mértékben subhigrofil bükkösökben lelhetők meg. Má t y á s tanulmányának a magyarországi bükkösök növényföldrajzi beosztását feltüntető térképen a dunántúli bükkösök Fagetum illyricum néven szerepelnek. Domin (1932) szerint Kárpátalján eredetileg az erdők 8.9%-a volt bükkös. A csehszlovák bükkösök közül a mecsekiekkel való összehasonlításban minket némileg az Asperulás-, az Allium ursinumos- és Lu-