Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Kopasz, Gábor: Régi pécsi kézműves mesterségek

RÉGI PÉCSI KÉZMŰVES MESTERSÉGEK ^9 püspöki földesúri város, tehát a püspöknek, mint földesúrnak joga van a mészáros céhből is kizárni a nem katolikusokat. Ezért nem maradhattak Pécsett a görög keleti rác mészárosok sem, hanem kizárták őket a céhből és csupán azt engedték meg nekik, hogy csak hetipiacokon árulhassanak húst mindaddig, amíg királyi rendelet nem dönt a rácok kitelepítése, vagy befogadása felől.

7 A céhek és kézműves mesterek létszámára, működésére, a város területén való elhelyezkedésére jó adatokkal szolgálnak a különböző évekből származó lakosságösszeírások. így a XVIII. század közepére vonatkozóan értékes adatokat nyújt az 1752. évi városi conscriptió. Ebben az időben a pécsi kézművesiparosok legnagyobb számban a belvárosban laktak, sőt lehet mondani, hogy a pécsi belvárosi lakosok legtöbbje a kézműves iparból élt. A külvárosokban viszonylag kevesebb volt az iparos. De néhány iparág viszont éppen a budai külvárosra szorítkozott. A különböző színű szattyánt és kordoványt készítő tobak mesterek kivétel nélkül a budai külvárosban laktak. Itt 1752-ben az összeírás szerint összesen 8 tobak mester lakott. Ugyancsak a budai külvárosban laktak a molnárok, akiknek száma 6 volt. A többi malom tulajdonosa nem szerepel, mert ezek az adót nem fizető r. kat. papság és a nemesek birtokában voltak, s az adót nem fizetőket az összeírás nem említi. Mivel azonban ezek legtöbbjét is a Tettye vize hajtotta, végeredményben ezek a malmok is túlnyomó többségükben a budai külvárosban helyezkedtek el. A belvárosi előkelő lakosságot a kereskedők alkották, akiknek száma 10 volt. Négy aranyműves volt ekkor Pécsett: Radies Pál, Magyarovics Mihály, Szinkovich Jakab a belvárosban és Laczkovics József a szigeti külvárosban. Működött ekkor Pécsett 5 borbély-sebész, 2 építőmester, 21 kőműves, 7 ács és 5 asztalos. Az iparosok közül a csizmadiák, vargák és szabók fordultak elő a legnagyobb számban. De lakott itt hintókészítő, hamuzsír főző, könyvkötő, nyeregkészítő, szíjgyártó, 6 kovács, voltak fazekasok, pokrócosok, bádogosok, mészárosok, lánckészítők, kőfaragók, szobrászok, gombkötők, paszomántkészítők, bádogosok, posztóverők, fésűsök, szűcsök, bocskorosok, sarukészítők, kalaposok, föstők, bognárok, lakatosok, ruhafestők, üvegesek, takácsok, hangszerkészítők, tarisznyások, esztergályosok, pintérek, késesek. Működött 4 pék, 9 kötélgyártó és szórványosan még számos más iparos is.

8 Mindez az 1752. évi kézműves ipari viszonyoknak felelt meg. A gazdasági továbbfejlődés során háromnégy évtized múlva ismét más képe lett városunknak. Pécs város iparosodásának előrevivői ekkor a céhek voltak. A kiváló céhes mesterek és mesterle7 Hodinka A: Adalékok Pécs város történetéhez 1686-tól 1701-ig. Pécs, 1942. - 22-23. old. 8 Németh Béla: Pécs városa 1752-ben. Pécsi Napló, 1904. jan. 17. sz. 5. old. gények a „becsületes" céhes iparban a munka hősei voltak a céhek virágzása idején. A jómódú kézműves mesterek rendszerint a pontos adófizetői is voltak a városnak, és mint városi polgárok, sok esetben ingatlannal, házzal, szőlővel és szántófölddel is rendelkeztek. Részt vettek a város pénz- és hiteléletében. Erre sok példát lehetne felhozni, de csak kettőt ragadunk ki. Bebelák Antal idevaló kránic Jaubner György kalmárnak 280 forinttal tartozott 1770-ben. Az adósságot a városi tanács betábláztatta Bebelák ingatlanára.

9 - Engel József pécsi könyvnyomdász néhány forinttal tartozott Grindler János ácsmesternek. Engel nyomdász kérésére a városi tanács úgy intézkedett, hogy ezt az öszszeget az ácsmester az olaszi plébánostól vegye fel, aki a könyvnyomtatások árát az Engel-nyomdának még nem fizette ki.

10 A céhek történetére vonatkozó forrásanyagot elsősorban a céhkönyvekben, másrészt pedig a város közigazgatási és gazdasági irataiban találhatjuk, kutathatjuk. A céhkönyvek és céhiratok csak igen hiányosan, szinte csak töredékesen vannak meg levéltárunkban. Ennek fő oka, hogy igen későn, jóval a céhek megszűnése után kerültek be a levéltárba és hosszú ideig kint kallódtak valamelyik volt céhbeli mesternél, vagy kézműves családok leszármazottainál. A meglévő iratanyag is csak a XVIII. század első felétől kezdődik, a török uralom alatti, vagy előtti céhiratok pedig - más Íratok sorsára jutva - a hódoltság ideje alatt megsemmisültek. A Baranya megyei Levéltárban található céhkönyveket, céhiratokat az alábbi felsorolásban ismertetjük. Asztalos céh Mesterlajstromok, 1788-1874. - 2 kötet. Tanonclajstromok, 1760-1874. - 2 kötet. Pénztárkönyvek, 1748-187 5. - 3 kötet. Ács céh Mester- és tanonclajstrom, 1818-1875. - 1 kötet. Borbély-sebész céh Mesterlajstrom, 1708-1896. - 1 kötet. Tanoncfelszabadítások lajstroma, 1702-1872. - 1 kötet. Tanoncszerződések könyve, 1711-Í872. - 1 kötet. Pénztárkönyv, 1763-1859. - 1 kötet. Cipész céh Mesterek lajstroma, 1774-1875. - 1 füzet. Céhszabályzat a városi magisztrátustól (18 pont), 1716. - 1 füzet. Tanoncfelszabadítások könyve (ipartársulati), 1876-1884. - 1 kötet. Ipartársulati jegyzőkönyvek, 1876-1896. - 1 kötet. Csizmadia céh Ügyiratok, 1700-1863. - 23 db. 9 Baranya megyei Levéltár. Pécs v. lt. 55/1770. jkv. sz. 10 Uö. 103/1780. jkv. sz.