Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Kopasz, Gábor: Régi pécsi kézműves mesterségek

17° KOPASZ GÁBOR Fésűs céh Mesterkönyv (lajstrom), 1774-1867. - 1 kötet. Segédek könyve (legénylajstrom), 18r9—1858. - 1 kötet. I. Ferenctől kapott privilégium, 1818. - 1 füzet. Ülési jegyzőkönyv 1820-ból és vidéki mesterek lajstroma, 1820-1872. - 1 kötet. Halász céh Mesterkönyv (lajstrom), 1829-1856. - 1 kötet. Pénztárkönyv (halszállítások), 1832-185 5. - 1 kötet. Kovács céh Mesterlajstrom (pécsi és filiális), 1722-1872. - 1 kötet. Kőműves és kőfaragó céh Céhszabályzat Mária Teréziától, 1772. - 1 kötet. Mészáros céh Céhszabályzat (68 pont), 1713. - 1 kötet. Mézeskalácsos és viaszöntő céh Mestervizsgák és mesterfelvételek lajstroma, 1824-1870. - 1 kötet. Tanoncfelszabadítási lajstrom, 1824-1876. - 1 kötet. Az i#2 3. évi céh-privilégium tárgyalási jegyzőkönyve, 1824. - 1 kötet. Pénztárkönyv, 1843-1874. - 1 kötet. Számadáskönyv, 1824-1877. - 1 kötet. Céh és ipartársulati jegyzőkönyvek, 1866-1900. - 2 kötet. Süveges céh Tanoncszerződtetési és fölszabadítási lajstrom, 1756-1780. -1 kötet. Céhszabályzatok, 1754-1761. - 2 füzet. Tabak vagy tohak céh Mesterkönyv (lajstrom), 1741-1870. - 1 kötet. Tartozások, bírságolások bevételi és a tanoncfelszabadítások könyve, 1783-1847. - I kötet. Az asztalos cél mesterlajstromai szerint az 17881874. évek között 174 mestert vettek fel a céhbe, s ezek közül 58 pécsi, 89 pedig vidéki származású volt. A céh tanonclajsromai szerint 1760-1811 között 469, az 1826-187 5 közötti években pedig 668 tanoncot szerződtettek le. A leszerződött asztalosinasok legtöbbje pécsi és baranyai származású volt, de akadtak közöttük Tolna, Somogy és Bács megyei születésűek, sőt Szlavóniából, Trencsénből, Csehországból valók is. Származásuk igazolására anyakönyvi kivonatot kellett beszerezniük, amelyet felszabadulásukig a céhládában őriztek. A tanoncidő általában 3-5 évig terjedhetett, de előfordult a 3 évnél rövdiebb tanoncidő is. Az ácsok céhkönyvében az 1818-1875. évek között 631 tanonc leszerződésének és 604 segéd felszabadításának bejegyzését találjuk. Az inas leszerződésekor és a tanonc felszabadításakor meghatározott összeget be kellett fizetni a céhládába. A borbélys eh eszeknél a tanoncidő 3-4 év volt. A tanoncok lajstroma 440 tanonc leszerződtetését foglalja magában. A tanoncok leszerződtetésekor, a legények felszabadításakor és a mestervizsgák letételekor taxát kellett a céh részére fizetni. Ha egy mestert inkorporáltak, vagyis felvettek a mesterlajstromba, a felvétel tényét olykor az egyik városi tanácsnok is mint céhbiztos aláírta. Ilyen ellenőrző aláírásokat láthatunk a céhbiztosok részéről a tanonclajstromokban is. A borbély-sebészeknek talán a leggyakoribb teendői közé tartozott a borotváláson és hajvágáson kívül a foghúzás és az érvágás. A mesterek részére is az érvágást a céh testület külön engedélyhez kötötte. De a céh engedélye volt szükséges a tanonctaráshoz is. A testület arra is vigyázott, hogy valaki el ne csábítsa egy másik mester üzletfeleit. Pécsett vették fel a mohácsi, siklósi, szigetvári és más helységekben működő vidéki filiális borbély-sebész mestereket is, ha tanuló és vándorló könyvük bemutatása után letették a mestervizsgát. Pécsett volt olyan inkorporált borbélymester, aki sebész és szülész diplomával is rendelkezett. Később országos rendelet kívánta meg, hogy a tanoncidő letelte után a feszabadult chyrurgus legények a vándorlás után az egyetem orvosi karán tegyék le a vizsgát. A borbély-sebészek főcéhmesterét szeniornak nevezték. Üj céhvezetőség választásakor a városi tanács részéről az illető céhbiztos tanácsnok is mindig jelen volt.

11 A cipészmesterek a tanoncokat 2-4 évre szerződtették. A céhkönyvek összesen 42 tanoncszerződés, 95 segédszabadítás és 244 mesterfelvétcl bejegyzését tüntetik fel. A csizmadiák részéről lajstromok, jegyzőkönyvek, céhszabályzatok nem maradtak fenn, hanem csak 29 db. céhügyirat került be a levéltárba. Ezekből kitűnik, hogy a vándorló legény részére nemcsak vándorlókönyvet (Wanderbuch) adtak ki, hanem útlevelet is állított ki a hatóság. Egy időben a csizmadiák anyaghiánnyal küzdve, a püspökhöz, mint Pécs város földesurához írt kérvényükben arról panaszkodtak, hogy a tímárok drágán adják a bőrt, a tabakmesterek a szattyánt, s emellett keveset is termelnek, úgyhogy görög és török mesterektől kell az anyagot beszerezniök. Űgy vélekedtek, hogy helyzetükön sokat javítana, ha Pécsett szaporítanák a tímárok számát. Egyébként is az volt a helyzet, hogy a csizmadiáknak nyáron nem volt munkájuk, hanem kapálni jártak. A fésűsök céhkönyveiben be van jegyezve 19 pécsi és 35 vidéki fésüsmester, 101 tanoncszerződtetés és 75 segédfelszabadítás. 11 Á borbély-sebész céhkönyvek 3. kötetének elején néhány irat is található. Ezek közül a № 55, amely 1747. máj. 10. keltezésű, husztóti vonatkozású igazolvány. Az iraton Kovácsszénája község piros viaszba nyomott pecsétje látható, melynek felirata: „Sigillum pagi Kovácsszéna 1728." A pe csét közepén egy dúskoronájú fa, tőle jobbra férfialak bárddal, balra ekefej. Érdekes, hogy a község neve már a török előtti 1542. évi conscriptioban is ugyanebben a formában fordul elő, csak a XVI. századi ortográfiával írták: „Kovachzeena".