Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem épülete és címere

A KÖZÉPKORI PÉCSI EGYETEM ÉPÜLETE ÉS CÍMERE l6l tálnak. Ezért biztosra vehető, hogy Horváth neki mindkét töredéket megmutatta. Ellene szól közle­ményének kissé pongyola fogalmazása: a felirat vég­SZAVAIról beszél „utolsó betűk" helyett, és CSIL­LAGCSOPORTRÓL virágcsoport helyett. Németh Béla 1883-ben már Pécsett volt, tehát láthatta a kö­vet. Mégis szavahihetősége ellen ezúttal aggályaink vannak, mert olyan részleteket közöl, melyeket a többi írók nem erősítenek meg. Sőt ezek nem mindig egyeztethetők össze a kő mai állapotával sem. Sze­rinte jobbkéz tartotta a könyvet, ezzel ellentmondás­ba kerül Gereczével. Arany mezőről, 3 csillagról, vágásról ír ,amiknek a kövön semmi nyoma. Legfon­tosabb, hogy a leginkább kidomborodó részletről, a liliomos gályákról teljesen hallgat. És nem ütközik meg a hiányzó kő furcsa eltűnésén. Az embernek a2 a benyomása, hogy ő is csak mások elbeszéléséből írta le sorait. Gerecze jólértesültsége mellett föl le­het hozni, hogy szakember volt, Horváth Antal kor­társa is alig hihető, hogy képzelet sugallta szavait. Ezzel szemben fölmerül a kérdés: Hogyan közöl­hette minden megjegyzés nélkül Horváth állítólagos mentegetőzését: Mialatt a kő egyik felét haza szál­líttatta, egy ügyetlen kőműves a másik felét beépí­tette az új alapfalakba? Ha Horváth fölismerte a kő jelentőségét, miért nyugodott bele a másik töre­dék fölhasználásába? Miért nem bontotta ki a fa­lat, hisz nem múlhatott el hosszabb idő a kő elszál­lítása után? Németh, Gerecze több évvel Juhász közleménye után írták dolgozataikat. Tehát ismer­hették Juhász írását. Miért nem említették meg Ju­hász nevét? Miért nem említették meg, hogy a kő lelőhelyét illetően Juhásznak más a véleménye? Mi­ért nem cáfolták meg Juhász állítását? Egyébként Gereczének a címer rajzaira vonatkozólag olyan ki­jelentései vannak, melyek még ma is megcáfolhatok. Tárgyilagosságához tehát szó fér. Sajnos, a legilletékesebb tanú, Horváth Antal nem nyilatkozott még Rómer Flórishoz intézett levelei­ben sem. Ezért mi is csak következtetésekre va­gyunk utalva. Nézetünk szerint perdöntő Németh Béla nyilatkozata, ö ugyanis megemlítette a Lóránt­palota építtetőjének, Jánosi Engelnek nevét is. Ezzel igazolta, hogy a követ a Lóránt-palota helyén talál­ták. Egyébként is, ha a köveket a püspökkert kerí­tésében találták, nincs magyarázat arra, hová került a ma hiányzó töredék. A címerkő eredete indokolttá teszi a Lóránt-pa­lota elődjének földerítését. Vörös Márton közlésé­ből annyit elfogadhatunk, hogy „a mai Lóránt pa­lota helyén állott törökkori házban 1715-ben a2 Ausztriából bevárdorolt Pachmann Sebestyén kapca­kötő mester telepedett le. A család nemsokára Pé­csett ki is halt. A 18. században az épületet lebontot­ták és helyébe ... érdekes mansardtetős emeletes házat" építettek. (Széchenyi tér regénye 39.) Az azonban lehetetlen, hogy az új házat Sztepanek Jó­zsef hentesmester építette. Lőwy Lipót ugyanis az 1882-ben nevezett mestertől vette meg e házat, aki ezek szerint a XVIII. század végén talán még a vi­lágon sem volt. Pécs 1777. évi térképe a szóbanforgó helyen, az 52. számú telken érzékeltet egy sarokházat. (7. szá­mú helyszínrajz.) Az 1865. évi kataszteri térkép is je­lez ott egy házat, de most már mindkét végén meg­toldva. (8. számú helyszínrajz.) Hogy ez a bővítés magával vonta-e a sarokház újjáépítését, ma már meg nem állapítható. Abból, hogy az 1880-as évek­ben a források itt egy mansardtetős házról beszélnek, arra kell következtetni, hogy csak toldás történt, de a régi épület maradt érintetlen. Ha igaz Marosi ál­lítása, hogy a követ a telek északnyugati részén ta­lálták, akkor azt a XVIII. század végén építették oda be. De lehetséges az is, hogy már a korábbi ház falazatát alkotta. Bizonyos az is, hogy nem ere­deti helyén feküdt, hanem másodlagosan volt elhe­lyezve. Mivel a kő nagy, valószínű, hogy eredetileg egy közeli épületen állt. 2. A ClMERKÖ FARAGVÁNYAI A címerrel kapcsolatosan 3 kérdés tisztázandó: 1. Szimetrikusan voltak-e elhelyezve a liliomos galyak? 2. Milyen alakú volt a pajzs talpa? 3. Volt-e a könyv mellett egy könyvet tartó vagy érintő kéz? A rajzok szimetrikus elhelyezését Gerecze határo­zottan állította. Tagadhatatlan, az első pillanatra elfogdhatónak látszik ez a gondolat, hisz a motívu­mok olyan erősek, hogy szinte kívánják a folytatást a kő másik felén is. így is fogták föl a kőről készült különböző rekonstrukciók (jogikari épület, jubileumi kiadványok). Tüzetesebb vizsgálat azonban mást mond. Gerecze állítása, hogy a címer hiányzó felén egy, könyvet tartó kéz volt látható, megdönti má­sik állítását, hogy a faragványok szimetrikusan vol­tak elhelyezve. Ha föltételezzük, hogy a csillag a pajzs tengelyén fekszik, és ez egyébként bizonyos, akkor a tengely metszi az ágat, mert ennek egyik rügye már a túloldalra esik. Ez a rügy annyira épen maradt meg, hogy föl sem tételezhető, hogy a hiány­zó másik ághoz tartozott. Ha az ágak szimetrikusak voltak, és alul egymást keresztezték, akkor a hiányzó félen volt galynak folytatódnia kellene a címer ma is meglévő felén. Ennek pedig itt semmi nyoma. Az itt található felület teljesen sima, az egész mező egyformán van kidolgozva. Ha tehát a hiányzó töredék nem volt tükörképe a ma meglévő kőnek, le kell mondanunk a teljes címer hű és pontos rekonstrukciójáról. Ez azonban nem gátolhat abban, hogy legalább megközelítő ké­pet ne alkossunk magunknak a liliomos galyak el­rendezettségéről. Elképzelésünk szerint a galyak a könyv közepe fölött kiinduló közös tőből eredtek. Amikor a címerrajzok szimetriáját tagadjuk, nem tagadhatjuk a pajzs szimetriáját. Itt azonban kérdés: milyen volt a pajzs felső vonala és milyen volt a talpa. ;•••-•'.­Igazat adunk Békefinek, aki azt írta, hogy a felső vonal hullámosan haladt. Csakhogy: ha a két huj-

Next

/
Thumbnails
Contents