Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem épülete és címere

i6o PETROVICH EDE Legkorábban Juhász László pécsi régész, nyilatkozott e kőről. 1894-ben, tehát 11 évvel a kő fölbukkanása után a következőket írta kis dolgozatában: ,,Ezen hajdani egyetemnek epigrammája a püspökkert falazatának bontása alkalmával töredékben megtaláltatott, rajta világosan az akadémia végszavai olvashatók s a könyv, mint a tudomány s a csillagcsoport, mint a művészetek jelképezője rajta láthatók."

35 Ezzel szemben Németh Béla 1900-ban más helyet jelölt meg. Szavai: ,,Ezen címernek egyik része 1896-ban ott szerepelt az ezredéves kiállítás történeti csarnokában, látta azt mindenki, sőt el sem kerülhették a figyelmet, mert mindjárt az első számok között állott. E czímert a Lőwy-palota építése alkalmával annak közepéé táján az alap ásatásakor találták meg. Jánosi Engel József a czímer fontosságát azonnal felismerte és azt Horváth Antal ügyvédnek ajándékozta. A czímer egészen megvolt, két darabra törve, melynek míg felét elszállították, egy ügyetlen kőműves másik felét az alapfalazatba tette. A meglévő részből látható, hogy a pajzs vízszintesen két részre oszlott fel; az első mezőben egy jobb kéz könyvet tartva, mely mint tudjuk, az egyetemnek szokott jelvénye. A pajzs felső részén arany mezőben három csillag áll, a pajzs felső részén, minthogy a pajzsnak bal fele van meg, ,,i" és ,,a" betűk olvashatók."

36 Lényegében Hanuy is ugyanezt vallotta: „A 80-as évek elején Pécsett egy régi háznak lebontásánál a falba beépítve egy sok száz évvel régibb épületből való követ találtak, amelyen a tudományos intézetek címerein szokásos könyvet tartó kéz és felette csillag voltak kivésve, mint a tudomány és művészet jelvényei."

37 Állása és pécsi munkálkodása miatt nagy jelentőségű Gerecze Péter nyilatkozata 1904-ből: „E töredéken mélyített mezőben egy XV. szd. vége és a XVI. szd. elején divatos czímerpajzs van kivésve, melyet az idevágó czímerpajzsokkal összevetve valószínűnek kell tartanunk, hogy hiányzó felén a pajzsnak éppen ilyen alakú, vagyis a szimetrikus részlete állott. A pajzs alsó és felső mezőre osztott, de a vízszintes szalagnak csekély nyoma látható. Az alsó mezőben (a hiányzó részen egykor látható volt) balkéz könyvet tart, melynek egyik zárócsatja is látható. Ezt azért kell kiemelnem, mert a czímer eddig közzétett rajzán (Áldásy: Alsáni pécsi püspök élete. Magy. Tört. Életrajzok) éppen az a jellemző rés2 hiányzik. A felső mezőben két, egymást keresztező, három-három liliomban végződő leveles galy s ezek között egy hatágú csillag látható. Ezt a töredéket tulajdonosa, Horváth Antal fedezte fel Pécsett, a mizeriek templomával szemközti Lővy-palota alapfalainak ásása közben, ahol a régi alapfalak anyagaként volt beépítve, másik fele is ott volt, de míg ezt 35 Juhász László i. m. 36 Németh Béla i. cikk. (A palota a forrásokban 3 néven fordul elő: Engel József sógora, Lőwy Lipót építette, aki nevét később Lórántra magyarosította.) 37 Hanuy: i. m. elszállíttatta, másik felét egy ügyetlen kőműves ismét beépítette az új alapfalakba."

38 Marosi Arnold, pécsi tanár, múzeumigazgató 1908. nov. 7-én kelt levele Békefihez: ,,A követ 1883-ban a Széchenyi tér 2. számú házának építése alkalmával találták. A jelenlegi telek északnyugati részén állott egy, még a XVIII. század végéről származó házikó, s a czímeres kő ennek falába volt beépítve. Megvolt a kő másik fele is; ezt azonban a munkások beépítették a jelenlegi (Lőwy-féle) palota alapfalába."

39 Békefi Rémig értesítése sem nélkülöz bizonyos változatot: ,,A kőbe vésett czímernek, felülről lefelé számítva, csak a bal fele (czímertanilag szólva) van meg. A czímerpajzs alakja lantszerű. Felső része hullámvonalban halad; a sarkát egyenes vonal harántosan vágja. A czímerpajzs alsó részén bekötött csatos könyvnek a része látható. (Jegyzetben: Az tévedés, hogy a könyvet valamikor balkéz tartotta, mint Gerecze mondja - Arch. Értés. 1904. 195. - El sem lehet képzelni, hogy balkéz miként nyúlhatott volna a hiányzó czímer részen a könyv alá.) E fölött a sarok felé stilizált liliomokban végződő ág halad. Ugyanígy alakult a czímer másik fele. A két ág között hatágú csillag állott, melynek jórésze megmaradt. A czímerpajzsot négyszögletű kőkeret fogta körül. Az egész fölött felirat futott végig, melyből az utolsó A betű látható."

40 A kútforrásoknak számítható nyilatkozatok a kő lelőhelyét és a címer-rajzokat illetően ellentéréseket tartalmaznak. Juhász szerint a követ a püspökkert kerítésében, Németh, Gerecze és Marosi szerint a mai Lóránt-palota helyén találták. Németh azt állítja, hogy a könyvet jobbkéz tartotta, arany mezőben 3 csillag látható. Ezzel szemben Gerecze balkézről beszél. Békefi a balkezet tagadja, míg Juhász semmiféle kézről nem tud. Ez ellentétek láttára fölmerül a kérdés: Kinek higyjünk? Ki a perdöntő? Ki volt a szemtanú? A tanúk sorából törölnünk kell Hanuyt, mert 1883-ban, mint fiatal püspöki szertartó, alig érdeklődhetett régészeti kérdések iránt, és mert állításait nyilván másoktól vette át. Marosi sem volt szemtanú, mert akkor még nem volt Pécsett és a jelek szerint tudósítását Németh és Gerecze közleményei után és alapján írta. Békefi a kő föltalálása idején már Pécsett tartózkodott, de ha látta volna a kő mindkét felét, nem kért volna fölvilágosítást a pécsi múzeumigazgatótól és nem azt írta volna: El sem lehet képzelni, miként nyúlhatott volna balkéz a könyv alá", hanem ezt: „Balkezet a könyv mellett sohasem láttam." Maradt tehát 3 író, sajnos éppen azok, akik egymásnak a leghatározottabban ellentmondanak: Németh, Juhász és Gerecze. Juhász jólértesültsége mellett szól, hogy legkorábban nyilatkozott a kőről, kortársa volt Horváth An38 Gerecze: i. m. 39 Békefi: i. m. 53. p. 40 Békefi: i. m. 53. '^