Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Régészet - Kalicz, Nándor: A balatoni csoport emlékei a Dél-Dunántúlon
A BALATONI CSOPORT EMLÉKEI DÉL-DUNÁNTÜLON 87 tipológia és horizontális stratigráfia alapján a Dunántúlhoz hasonló időrendi sorrendet lehet megállapítani a Lasinja kultúrán belül., Ugyanez a probléma jelentkezik Szlovéniában is, de ott a Délnyugat-Dunántúlhoz hasonlóan igen nehéz megfigyelni az egyes típusok kronológiai különbségét 55 . Egyelőre nem tudjuk tagolni Ausztriában a Kanzianberg-Villach-Strappelkogel, stb. típusú leleteket sem 56 . A retzi leletek a Trichterbecher kultúrával fennállott kapcsolatokat hangsúlyozzák 57 , hasonlóan a szlovákiai Nitriansky Hradok 58 és a morvaországi Jevisovice 59 stratigráfiájához. Mindezek a leletegyüttesek megelőzik a bolerázi csoportot, s a balatoni csoport II— III. fázisával párhuzamosíthatok. A balatoni csoport II— III. fázisa jó kronológiai párhuzamba állítható a Mondsee kultúrával is, amint A. Tocik már hangsúlyozta a szlovákiai Furchenstich-kerámia és a Mondsee kerá-. mia között fennállott rokonságot 60 . Ezt a kronológiai párhuzamosítást nemcsak a kerámia formái és díszítések teszik lehetővé, de erre mutat a rézművesség emlékanyaga is. A balatoni csoport (II. fázisú) zalavári lelőhelyén előkerült rézolvasztó tégelytöredékek és réztárgyak igazolhatják 61 , hogy a Mondsee kultúra fémművessége is hasonló korú 62 . Mindkét lelőhelyen az alpi fémművesség hatását tételezhetjük fel. A balatoni csoport I— II— III fázisainak párhuzamosítása észak és nyugat felé tovább vezethető a Jordansmühl-Gatersleben-Baalberg kultúrák irányába és még erőteljesebben a fiatalabb Münchshöfen kultúra felé. Ezen kapcsolatok részletes taglalása azonban túl messzire vezetne. A balatoni csoport létrehozásában szerepet játszó elemek. A balatoni csoport I. fázisában (fényezett, kanellurás diszű edények) lehetetlen fel nem 55 Korosec, J., Habitat néolithique de Crkvme a Turbe prés de Travnik. Glasnik ZMS 1957. 17—18. Uő., Eine neue Kulturgruppe des späten Neolithikums. Acta Arch. Hung. IX, 1958. 83—93. 56 Pitttoni, R., Urgeschichte des österreichischen Raumes. Wien 1954. 177—181, 184—187. Dolenz, H., Jungsteinzeitliche Funde vom Kanzianberg bei Villach in Kärnten. WPZ XXV, 1938. 59—76. 57 Seewald, O., Die jungneolithische Siedlung Retz (Nieder-Donau) Praehistorica 7, 1940. 15, I. t. 1—5. 58 Тосг?с, A., i. m., St. Z. 1964. 157, 161—162. 59 Palliardi, J., Die relative Chronologie der jüngeren Steinzeit in Mähren. WPZ I, 1914. 268, Abb. 26. Tocik, A., i. т., St. Z. 1964. 162, 97. jegyzet. 60 Tocik, A., i. т., St. Z. 1964. 164. ei Kalicz N., i. m. VMK 1968. 1—2. kép. 62 Pitttoni, R., i. m. 1964. 218, 225—227, 149. kép 1—2. ismerni a Vinca kultúra szerepét. Elsőként említjük a kettős kónikus, időnként kiöntővel ellátott és kanellurás felső részű tálakat. Ezeknek a Dunántúlon nem volt helyi előzményük, idegenként jelentek meg. Az említett forma és díszítés igen korán fellépett Vincán és végigkísérte a kultúra életét 63 . Ezért nem lehetséges Vincával a pontos kronológiai párhuzamosítás. Csupán azt mondhatjuk, hogy a balatoni csoport I. fázisának déli elemei főleg a Vinca-Plocnik szakaszban gyakoriak, Vincán, a lelőhely legfelső rétegeiben, a balatoni I. fázissal tökéletesen megegyező néhány edény került elő 64 . A Sopot-Bicske kultúra hatása gyengébben érvényesült 65 . A balatoni csoport I. fázisában még számos más déli elemet is fel lehet ismerni. (Pl. egyik lelőhely kanellurás töredékén spirális dísz is előfordul 66 . Hasonló töredék Bubanjban az I. a fokozatból ismeretes, amely megfelel a balatoni I. fázis időrendjének) 67 . A kerámia bizonyos elemei Bulgárián át Makedoniáig és ÉNy-Anatóliáig követhetők. A balatoni csoport I. fázisában aránylag csekély az olyan elem, amely a lengyeli kultúra kerámiájából öröklődött át. Ezek között az agyagkanalakat és a nagy edényeken alkalmazott csőrös füleket említhetjük. összességében a balatoni csoport I. fázisának kerámiájában a déli elemek túlsúlya figyelhető meg. A balatoni csoport II— III. fázisában a rokonság zöme nyugat felé mutat az Alpok vidékére. A helyi kerámia készítésben ismeretlenek voltak korábban a nagy csöbrök, az egyfülű bögrék és korsók, a rücskös és érdes felület, a tűzdelt barázda díszítés s ezek a vonások mind ennek a fázisnak fő jellegzetességeit jelentik. Ezzel szemben ezek az elemek igen általánosak az Alpok nagy területének és környékének későneolit emlékanyagában 68 . (Pl. a rösseni kultúra tűzdelt barázda díszítését, az Altheim, Aichbühl, Schussenried típusú kerámia formáit említhetjük, melyek párhuzamként figyelembe jöhetnek, (s ahol az említett formák és díszítések helyi gyökerűnek látszanak). A balatoni csoport II— III. fázisában az alpi 63 Vasic, M., Preistoriska Vinca. I— IV. Beograd 1932—36. IV. kötet 58. kép No 458, 123. kép, 952, 137. kép, 192. kép, LXIX. t. 240, stb. m Uo., IV. kötet, 192, 194. kép ... 65 Dimitrijevic, S., Sopot-Lengyeler Kultur. Monographie Arch. Inst Arch. Fak. Phil. Zagrabiensis. Zagreb 1968. VIII—XVIII. t. Uő., i. т., Opusc. Arch. 1961. 82—83. (i( > Kalicz N., i. т., VMK 1969. 6. kép 4. ül Gara&anin, M., Neolithikum und Bronzezeit in Serbien und Makedonien. 39. BRGK 1958. 10. t. 1. 08 Driehaus, J. —Behrens, H., Stand und Aufgaben der Erforschung des Jungneolithikums in Mitteleuropa. Symposium Prága 1959. 233—275.
