Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kalicz, Nándor: A balatoni csoport emlékei a Dél-Dunántúlon

86 KALICZ NÁNDOR egymástól függetlenül helyezkednek el, nem keverednek vagyis egyidejűségüket kizárhatjuk. Ebben az esetben a bolerázi csoport követte a balatoni csoport II—

III. fázisú leleteinek a korát. Anélkül, hogy apró részletekbe belemennénk, máris megállapíthatjuk, hogy a balatoni csoport olyan komplexum, mely a magyarországi adatok szerint a lengyeli kultúra és a bolerázi csoport közé keltezhető. Az I. fázis (balatoni I.) egyidős a ludanicei csoporttal és a bodrogkeresztúri csoport első szakaszával. A balatoni csoport II—

III. fázisa (beleértve a szlovákiai Furchenstich-kerámiát is) követi az I. fázist és a ludanicei csoportot, vagyis jóval nagyobb területen terjedt el és egyidős a bodrogkeresztúri csoport második szakaszával (hunyadihalmi típusú leletekkel is). Természetesen ennek a fejlődésnek bonyolultabb részletei is vannak, de nagy vonásokban ez a kronológia általánosítható a Dunántúl nagy részére (kivéve DNy-Dunántúlt), s ez látszik érvényesnek DNy-Szlovákiára vonatkozóan is. A szlovák kutatás időrendi különbséget állapít meg a ludanicei és Nitra—Brodzany típusú leletek között.

46 Az utóbbiakat a tiszapolgári kultúrával párhuzamosítják. A balatoni csoport I. fázisán belül ilyen tagolásra még nincs lehetőségünk. Igaz, hogy a szlovákiai ludanicei és Nitra—Brodzany típusok között is alig van tipológiai különbség. Lehet, hogy a későbbiek folyamán a balatoni csoport I. fázisa is tagolható lesz idősebb és fiatalabb szintekre. Egyelőre ugyanis nem tudjuk, hogy a Dunántúlon a tiszapolgári kultúrával milyen kultúra vagy csoport párhuzamosítható. Talán a balatoni csoport I. típusa kezdődött el már a tiszapolgári kultúra idején, vagy a Nitra—Brodrany típusú leletek fognak előkerülni. A szlovák kutatás meggyőzően bizonyította be, hogy a bolerázi csoport követte a ludaniceit.

47 A legutóbbi időkig azonban megoszlottak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a bolerázi csoport közvetlenül követte-e a ludanicei csoportot vagy sem?

48 48 Lichardus, J.—Vladár, J., i. m., Slov. Arch. 1964. 80—85, Nemejcová—Pavuková, V., í. m. Slov. Arch. 1964. 234—235. 47 Nem,ejcová—Pavuková, V., i. m., Slov. Arch. 1964. 239—243. Tocik A., Die Furchenstich-Keramik in der Süwestslowakei. PA LH, 1961. 343—344. Vő., Rettungsausgrabung von Baje-Vlkanovo in den Jahren 1959—60. St Z. 12, 1964. 156—162. 48 у pavuková valószínűnek tartotta a közvetlen átfejlődést: Nemejcová—Pavuková, V., i. m., Slov. Arch. 1964 234. Ezzel szemben A. Tocik és E. Neustupnv közbeiktatták a Furchenstich kerámia horizontját. Tocik, A., i. m. PA LUI, 1961. 343—344, Vő., i. m. St Z. 12, 1964. 1964. 156—162. Neustupny, E., Der Übergang vom Neolithikum zum Äneolithikum und der Aüsklang der Lengyel-Kiütur. Ennek a kérdésnek határozottabb megválaszolását a balatoni csoport kutatása is elősegíti. A balatoni csoport II—

III. fázisával azonos, kulturális egységet képez Szlovákiában a „Furchenstich-kerámia" néven ismert leletcsoport. Az ebbe a típusba sorolt leletek bebizonyítottan önálló horizontot képviselnek Szlovákia területén, mivel a lelőhelyeken önálló együttesként jelentkeznek. Ez az önnálló megjelenés a horizontális stratigráfia és a magyarországi párhuzamok alapján a ludanicei és a bolerázi csoport időszaka közé keltezhető. Az ilyen kronológiai beosztást számos szlovákiai lelőhely adata indokolja.

49 Semmiképpen sem befolyásolják azok a tűzdelt barázdás cserepek, melyek szórványosan kerültek elő néhány nagy bolerázi lelőhelyen.

50 A ludanicei—bolerázi közvetlen átfejlődés feltételezését nem fogadhatjuk el. Jugoszláviában a balatoni csoport komplexumához legközelebb áll, (azonosnak is mondható) a néhány évvel korábban megismert Lasinja kultúra.

51 S. Dimitrijevic, a Lasinja típusú leletek összegyűjtője és első közlője még nem tagolta a kultúrát tipológiailag is alátámasztott kronológiai szintekbe. Erre az összegyűjtött leletanyag kis mennyisége nem is nyújthatott kellő alapot. A magyarországi párhuzamos fejlődés alapján azonban igen valószínű, hogy Horvátországban is el lehet különíteni legalább két horizontot a Lasinja kultúrán belül. A balatoni csoport I. fázisának (Siklós, Erzsébet, stb.) megfelel a Jaksicról származó valószínűleg síregyüttes minden edénye.

52 Erre mutat a harangos csőtalppal készített kettős kónikus tál, füles korsók kanellurás és pontbenyomásos dísszel, a kétfülű hordó alakú edények, s az edénykészítés technikája, jó felületi kidolgozás. S. Dimitrijevic felismerte a ieletegyüttes egyik korsója és a Szentes-kistőkei temetőben talált csaknem azonos Lasinja korsó alapján a bodrogkeresztúri csoport és Lasinja kultúra egykorúságát.

53 Az itt kifejtett érvek alapján ezt az egykorúságot a bodrogkeresztúri csoport és a Lasinja kultúra idősebb szakaszára vonatkoztathatjuk. Ezzel szemben Hrnjevac—Brdo lelőhelyről származó leletek 54 kivétel nélkül a balatoni csoport II—

III., főleg a III. fázisának emlékeit képviselik (Pécsbagota). Vagyis Horvátországban a Symposium Nitra 1967. 14—16, 30—32. Lichardus, J.—Vladár. J., i. m. Slov. Arch. 1968. 340—344. 49 Tocik, A., i. m., St Z. 1964. 162—163. (Bajc, Ondrochov, Nitriansky Hradok, stb.) 50 Nemejcová—Pavuková, V., i. m. Slov. Arch. 1964. 24. kép. 51 Dimitrijevic, S., Opusc. Arch. 1961. 81—85. 52 Vo., VII. t. 45a—e. 53 Vo., 84. 54 Vo., V. VI. t. 30—45.