Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kalicz, Nándor: A balatoni csoport emlékei a Dél-Dunántúlon

KALICZ NÁNDOR Az ilyen különbségeket először Keszthely környékén lehetett megfigyelni, ahol a balatoni csoport első lelőhelyeit is megismertük. Ugyanilyen eltérésekre hívják fel a figyelmet az újabb dél-dunántúli ásatások is. A balatoni csoporton belül feltételezett horizontok jogosultságát igazolja az egyes lelettípusok (mindig együttesek) elterjedésének vizsgálata is. A lelőhelyek lényegében telepeket jelentenek. Külön temetőket még nem ismerünk. Eddig csak néhány szórványos, magányos sír került elő, többnyire a telepeken vagy a telepek mellett. A telepek a Dunántúl domborzati viszonyainak megfelelően az alacsonyabban fekvő vízpartokon és magasabb domboldalakon egyaránt előfordulnak. Kiterjedésük változó. A legtöbb telephely a folyóvizek mellett, s még a domboldalakon is a források közelében, patakok mentén helyezkedik el. A lelőhelyek egy részénél a felszínen gyűjtött leletanyag nem teszi lehetővé a szűkebb kronológiai meghatározást. Ezért az összes lelőhelyet feltüntető térképen (5. kép) nem jelöltük a kronológiai szinteket, hanem minden lelőhely egy6. kép. 1: A balatoni csoport I. fázisának elterjedése, 2: A ludanicei csoport elterjedése, 3: A bodrogkereszturi csoport korai szakaszának elterjedése