Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kalicz, Nándor: A balatoni csoport emlékei a Dél-Dunántúlon

A BALATONI CSOPORT EMLÉKEI DÉL-DUNÁNTÜLON 81 séges jelet kapott. Elegendő adatunk van azonban a kisebb ásatások és hiteles együttesek alapján arra, hogy a balatoni csoport fő horizontjainak elterjedését körvonalazzuk és ezeket külön térképeken mutassuk be (idősebb szakasz: I. fázis, fiatalabb szakasz: II—

III. fázis lelőhelyeivel) (6—7. kép). Ahol lehetőségünk nyílott, ott a szöveges leletkataszterben tüntettük fel a kronológiát is kifejező típusszámot. Balatoni csoport I. fázis Az ide tartozó leletek képviselik a balatoni csoport korai fázisát. Elkülönítésére az első alapot a Keszthely környékén mintegy 10 km-es sugarú körben végzett ásatások adták meg. Az így nyert képet erősítik a dél-dunántúli kisebb ásatások is. Az I. fázis települési törvényszerűségeit még nem ismerjük. Keszthely—Fenékpuszta mellett oszlopos szerkezetű nagyméretű ház részletét találtuk meg. Ezen kívül gödrökből előkerült leletegyütteseit ismerjük. Letenyén erődítés nyomát állapítottuk meg. A településül szolgáló Szentkeresztdombot, mely a Mura árteréből emelkedik ki, 4 m széles, 2 m mély, hegyesaljú árok vágta egy kisebb és egy nagyobb részre. Az árok egyik partján 60—80 cm távolságban 25—30 cm vastag oszlopok voltak függőlegesen felállítva. Jelentősebb lelőhelyek: Keszthely— Fenékpuszta—Vámház és vízügyi lakótelep, Keszthely—Gátidomb, Letenye—Szentkeresztdomb, Andocs—Nagytoldi puszta, Siklós, 2. sz. téglagyár, Regöly—Fűzfás, stb.).Temetkezéseiből eddig csak néhány magányos zsugorított csontvázat ismerünk, mindig telepekről. (Keszthely—Gátidomb, Nagyvázsony, Regöly—Fűzfás). A kerámia Jellemző az I. fázisra a sárgásbarna vagy barnásszürke gondosan simított, olykor fényezett edények használata. A főbb edényformák: a) Kisebb-nagyobb hordóformájú edények, simított külsővel, vízszintesen vagy függőlegesen átfúrt bütyökfülekkel

12 (I. t. 4—5). Ennek változata a megnyúlt alsórészű forma (II. t. 3). b) Alacsonyabb vagy magasabb, megnyúlt kettős kónikus edények, két zömök füllel.

13 c) Kettős kónikus tálak, éles törésvonallal, homorúan ívelt alsó résszel. Kissé domborúan ívelt alacsony felső részüket kizárólag felül és kívül ferde vagy függőleges besimított díszítés, sekély árkolások csoportja borítja. 12 Kalicz, i. m. VMK 1969. 7. kép 4—8, MRT !.. 5. t. 7a—

с, 8. 13 MRT I., 5. t. 2, MRT П., 3. t. 15, 18, Kalicz i. m., VMK 1969, 7. kép 2. Vannak díszítetlen darabok is. (I. t. 1). Olykor a kettős kónikus tálak felső részén kiöntőnyílás helyezkedik el vagy az éles hasvonalról bütykök csüngenek le.

14 Változatuk az éles törésvonal nélküli behúzott szájú és félgömbös tál

15 (I. t. 13—14). d) Csövestalpú tálak. Felső részük azonos a kettős kónikus tálakkal (I. t. 2). Csőtalpuk a tálrész közelében harangszerűen kiöblösödik, a talpperem erősen kihajlik.

16 e) Kisebb-nagyobb szélesszájú zömök korsók, többnyire ovális keresztmetszetű szalagfüllel, öblükön általában széles vízszintes sávban kanellurás mélyített dísz fut körül. Az árkolások ferdén találkozó vonalkötegekből vagy függőlegesen futó zeg-zug vonalakból állnak, de előfordul a ferde kanellurák közötti spirális dísz is. Ritkábban a benyomkodott pontdíszek is megfigyelhetők.

17 (I. t. 3, 6, II. t. 1—2). Egyelőre más edényformát nem ismerünk, amely csak erre a korai fázisra lenne jellemző. Igen sok nagy edényből származó töredékünk van, formájuk azonban megállapíthatatlan. f) Igen gyakori a nyéllyukas kanalak előfordulása (I. 8). g) Egyedi darabok közé tartozik egy fedőtöredék, melynek fogantyúja — szalagfül — a fedő felső részét lezáró négyszögletes vízszintes lapon ül.

18 h) Gyakori a nagy edényekből származó töredékeken a lengyeli örökségként fennmaradt, vízszintesen álló, középen felnyúló, ún. csőrös fül (I. t. 10—12). A díszítésben már az I. fázisban elkezdték a korongszerű lapos bütykök készítését. (I. t. 9) Balatoni csoport II. fázis Az ide tartozó leletegyüttesek a balatoni csoport fiatalabb szakaszát képviselik. Több ásatás során nagyszámú gödörből kerültek elő leletei. Jelentősebb lelőhelyei: Zalavár—Mekenye, Ságvár-agyagbánya, Aba—Felsőszentiván—Angyihegy, Budapest—

III.—Solymárvölgy, Szob— Ipolypart stb. A Dél-Dunántúlon csupán néhány szórványos lelet sorolható ide (Keszü, Somogyviszló). « MRT I., 5. t. 3—4, Kalicz i. m., VMK 1969. 6. kép 1—2, 7. kép 1. 15 MRT I., 5. t. 5—6, Kalicz i. m., VMK 1969. 6. kép 3. 16 Dimitrijevic, S., Problem des Neolithikums und Aeneolithikums in Nordwest Jugoslawien. Opusc Arch. V, 1961. VII. t. 45a. 17 MRT I., 5. t. 9, Kalicz i. m., VMK 1969. 6. kép 4—8, 10. 18 Közöleletlen az MRT I. 1/20. sz. lelőhelyéről Itt 7. sz. lelőhely.