Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Természettudomány - Uherkovich, Á.: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez. II. Nappali lepketársulások vizsgálata Sellye környékén

BARANYA NAGYLEPKÉI II. 47 A felsorolt fajokon kívül 1969-ben további fajait mutattam ki a társulásnak. Ezek valamenynyien kisebb példányszámban fordultak elő, így összesített relatív dominanciaértékük csak néhány tized százalék. Ëzek a fajok a következők voltak: Strymon w-album Knoch, S. pruni L., Parnassius mnemosyne L., Lopinga achine Se, Mellicta diamina Lang. A szegélyen a silvicol fajok nagyszámúak. Az erdőszegély és tölgyes karakterfajok száma természetesen magas. A faji összetétel is mutatja, hogy ez a terület kevésbé nedves, mint a Füzes erdő. Az aszpektusok kialakulása azonos a Füzes erdőével. b) Erdő belseje. Az erdő belsejében csak néhány vizsgálatot végeztem, elsősorban a 3. aszpektus idején. A faji összetétel jelentősen különbözik az előző terület fajaitól: nincsenek meg a higrofil réti fajok [Thersamonia dispar Haw., Everes-fajok, stb.], viszont a szegélyen csak kisebb számban található jellegzetes erdőlakó fajok dominánsak az erdő belsejében. 1968. V. 20-án a következő volt a dominanciasorrend az erdőben: Lopinga achine Se. Maniola janira L. Ochlodes venatum Br. & Grey Pararge aegeria L. Euphydrjras maturna L. Coenonympha arcania Schiff. Carterocephalus palaemon Pali. Dira maera L. Mellicta athalia Rótt. 50J0% 18,0% 10,0% 9,0% 5,0% 3,0% 2,0% 2,0% 1,0% 1969-ben a helyzet hasonló volt, de ekkor a L. achine mellett az Euphydryas maturna volt a subdomináns faj [9. ábra: A, 10. ábra: B]. 5. Társulások hatása egymásra Mivel egymástól nagymértékben különböző társulások is fekszenek egymás mellett, az egyes társulásokban gyakran találunk oda nem illő, a szomszéd társulásból odavándorolt fajokat. Amennyiben ezek ökológiai tekintetben érzékeny fajok, rövid tartózkodás után visszarepülnek eredeti élőhelyükre vagy elpusztulnak. Ennek ellenére a cönológiai felvétel kimutatja ezeket. Más fajok a társulásban mozaikszerűen szétszórt „szigeteken" fejlődnek ki, pl. a réten álló tölgyfán, ezért a társulásban idegennek látszanak. Egyes társulások rokonságának vizsgálatára igen alkalmas módszer a Jaccard-f éle szám meghatározása [Balogh, 1958]. Kiszámítása úgy történik, hogy a két társulásban kimutatott öszszes fajok számát elosztom a két társulásban élő azonos [közös] fajok számával. A Jaccard-féle számot kiszámítottam a fajlisták alapján valamennyi fajra [Jao-nak jelöltem], 9. ábra. Sellye környéki erdők lepketársulásának összetétele május második felében. A: Gesnye erdő belseje, 1968. V. 20., B: ugyanott erdőszegély, 1968. V. 20., C: Füzes erdő nyiladékjai, 1968. V. 23. továbbá azokra a fajokra, melyeknek mennyisége mindkét társulásban elérte a 0,2; 1 illetve 5%-ot [ezeket Jao,2, Jai, Ja5-tel jelöltem]. Amennyiben a Jaccard-féle számot azonos társulás különböző részeire számítottam ki [pl. két 10. ábra. Sellye környéki erdők lepketársulásának összetétele június második felében. A: Gesnye erdő szegélye, B: ugyanott erdő belseje, 1968. VI. 16., C: Füzes erdő szegélyei és nyiladékjai, 1968. VI. 21. (Hesp, Hesperiid. = Hesperiidae, Lycaen., Lycaenid. = Lycaenidae, Papilionid. = Papilionidae).