Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Természettudomány - Uherkovich, Á.: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez. II. Nappali lepketársulások vizsgálata Sellye környékén

48 UHERKOVICH ÁKOS hasonló rét], arra az eredményre jutottam, hogy a Jao,2 vagy Jai a legmagasabb: JaQ J8LQ,2 Jaj Jag rét a marócsai gyalogút mellett — rét a Füzes erdőtől északra 73,8 79,4 81,8 44,4% Ez úgy is értelmezhető, hogy a két társulás más-más járulékos fajai csak a Jao értékben vannak benne. A társulás jellemzőbb, gyakori fajai azonosak. Az utolsó értéknél [Jas] történő visszaesést az a jelenség magyarázza, hogy 5%os dominanciaérték felett csak kevés faj van, ezek nagyrésze is éppen 5% körüli. Egészen enyhe környezeti hatásra a társulás egyik részében mennyiségük lecsökkenhet, és így kimarad a Jas kiszámításából. Amennyiben két különböző, de közvetlenül egymás mellett fekvő társulás Ja-értékeit vizsgáljuk, fokozatos csökkenést tapasztalunk: Jao Jao,2 Jai J^5 Füzes erdő — rét a Füzes erdőtől északra 64,9 50,9 44,8 57,1 A fokozatos csökkenés oka az, hogy az egyik társulás járulékos fajai a másik társulás gyakori és jellemző fajai közül kerülnek ki Ezek ideiglenesen átrepülnek a számukra idegen környezetbe és ott kimutathatók. A Jas-érték széles ökológiai amplitúdójú fajokat foglal magába, melyek mindkét társulásban a domináns fajok közé tartoznak. A két leghasználhatóbb Ja-érték [Jao,2 és Jai] kiszámítható valamennyi társulás egymás közötti viszonyában és ennek alapján következtethetünk a két társulás rokonsági fokára. Általában 50%-os értékek körül a két társulás között nagy a hasonlóság [de nem egy társulás], ha pedig ezek az értékek elérik a 75%-ot, rendszerint egy társulásnak két különböző részéről van szó. A fenti példák jól mutatják ezt. Arra igen gyakran nincs lehetőség, hogy egy területen egész évben egyforma sűrűséggel, 2—4 hetenként végezzünk felvételeket, tehát ilyen módon dominanciaértékekkel ellátott fajlistát sem lehet összeállítani, tehát az előbbi módon meghatározott Jaccard-féle számok sem határozhatók meg. Ehelyett alkalmazható azonban az egyes felvételek közötti Jaccard-számérték [ezt Ja

e-val jelöltem]. Vizsgálataim során az egyes felvételek összehasonlítására ezt gyakran alkalmaztam. 4 viszonylatra több ízben is kiszámítottam ezt: Ja e-átlag a) Füzes erdő szegélye — rét az erdőtől északra 39,6% b) Gesnye erdő belseje — az erdő szegélye 31,7% c) Gesnye erdő szegélye — Füzes erdő szegélye 50,2% d) Rét a marócsai gyalogút mellett — rét a Füzes erdőtől északra 61,2% A különbség itt is szembetűnő: azonos társulásoknál ez az érték magas [d] ; egymáshoz ha^ sonló, de nem azonos társulásokban alacsonyabb [c] ; különböző társulásokban még alacsonyabb [a és b]. Itt különösen jól kitűnik, hogy az erdő belseje és az erdő szegélye (ecotone) nem azonos társulás, a belőlük számított Ja

c -értékek átlaga a legalacsonyabb a vizsgáltak közül: átlagosan 31,7%; egy esetben pedig csak 15,4% volt [1968. VIII. 21.]. A Ja

e-értékek az év folyamán is változnak. Legmagasabbak tavasszal, olykor 100% is lehet [azonos társulásoknál]. A jellemző fajok megjelenése után a Ja

e -érték rohamosan csökken. A csökkenés nem nagy az azonos társulások különböző részei között, itt egész év folyamán 60—70% körül marad. Igen tanulságos lenne a távolabb fekvő, hasonló jellegű területekről készíteni egy ilyen jellegű összehasonlítást, pl. a sellyei, továbbá a Kaposvár környéki, Balaton melléki vagy bátorligeti nedves rétekről. ÖSSZEFOGLALÁS A jelenleg is folyó cönológiai vizsgálatsorozat első részében a Sellye környéki társulások öszszetételét és változásait, továbbá egymásra való hatásukat vizsgáltam. Megállapítottam, hogy az itt lévő lepketársulásoknak 5 aszpektusuk van, ezek közül legjellegzetesebb a 3. és 4. Vizsgálataimat elsősorban a környékbeli nedves rétekre, nedves és szárazabb erdőkre terjesztettem ki. Az egyes társulások elemzésénél a gyakorisági sorrend megállapításán kívül az ökológiai spektrumot is megadtam. Megvizsgáltam, hogy az egyes társulások milyen hatással vannak egymásra, illetve milyen a rokonság mértéke közöttük. * * * Ezúton is megköszönöm Dr. Varga Zoltánnak, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani Intézete adjunktusának, hogy munkamat igen sok értékes tanáccsal segítette, különösen az állatföldrajzi és ökológiai vonatkozású részeknél és az aszpektusok jellemzésénél.