Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Sarosácz, Gy.: Baranyai délszláv népszokások III. Karácsonyi, lakodalmi és temetkezési szokások a horvátoknál és szerbeknél

288 SAROSÁCZ GYÖRGY tött kendőt a lányok megőrizték és a legény hátát azzal megveregették, hogy el ne hagyják őket. Kátolyban és Mohácson még aznap egy állatot (rendszeresen baromfit) vágtak, mert az a hiedelem járta, hogy halál esetén még vérnek kell folynia. A halál hírét a horvátok és a szerbek ugyan úgy jelzik, mint a sokacok és bosnyákok. A ruhát, amelyben a megboldogult meghalt, a szerbek részben kimosták és a szegényeknek vagy a cigányoknak adták oda, részben, mint a horvátok a kimosás után a koporsóba teszik. A mohácsi sokacok a halott ruhájának az odaajándékozásakor, a megboldogult iránti tiszteletből, azt a pohár bort itatták meg, amit halottitor estéjén az ablakba kitettek. Mosdatás után — szükség esetén, ha erősen bomlásnak indult, a megboldogult szájába pálinkát öntöttek. Az öltöztetést itt is korosztályok szerint a rokonok vagy a szomszédok végzik. A horvát falvakban a menyasszonynak öltözött lány mellé feldíszített ágat tettek. A negyven éven felüli férfiakat ingben és gatyában temették. A horvát falvakban az órát nem állították ie. A tükröt fiatal megboldogultnál legdíszesebb kendővel letakarták jelezve, hogy a háznak fiatal halottja van. A megboldogultat mindenkinek szabad volt meglátogatni, kivéve a terhes anyákat, akik azt hitték, hogy gyermekük ebben az esetben halva születik. A macskát és a kutyát azért zárták el, hogy a ravatal alatt ne mászkáljanak, mert különben a házban még valaki ebben az évben meg fog halni. A második halál esetén egy felöltöztetett babát kell a halottal együtt eltemetni, hogy a halál az élő személy helyett azt ragadja el. A sírgödröt mindkét népcsoport temetés napján, mindig páratlan, 3—5 fő ássa. Egyes horvát falvakban a gyermekeket elkülönített részen temették. A sírásók a horvátoknál bort, a szerbek pálinkát, kenyeret és sonkát vittek. Az ételből és az italból egy keveset a sírhalmon hagytak. A sírgödröt a sírásók közül mindig valaki addig őrizte, amíg a halottasmenet a temetőbe nem ért oda. A koporsót a háznál a legtovább a horvátok készítették. A készítésben részt vett a rokonság és sírásók. Tótújfaluban a harangozó készítette. Akadtak olyanok, akik a saját koporsójukat maguk — előre elkészítették. Viaszból készült keresztet a koporsó négy sarkába csak a horvátok raknak. A szegelését lehetőleg mindig az végezte, aki készítette. Mindkét este a megboldogult házánál a rokonság, a szomszédok és a jó barátok összejönnek — a horvát asszonyok rózsafűzért és halottas éneket énekelnek, a szerbek csak imádkoznak. A férfiak mindig külön szobába vonulnak, ahol beszélgetnek. Egyes falvakban késő estig jöttekmentek a látogatók. A siratást kötelezőnek tartották. Az idős hozzátartozók még életükben (megkérdezték a lány unokákat, hogy elsiratj ák-e őket. A siratásnál mindig ügyeltek a szavak szép összeállítására és annak mondanivalójára: Otices и tu kucuod kuda se vratit ne ces! (Elmégy abba a házba, ahonnan többé vissza nem térsz!) Danico moja, al ce ti majka ceslo gosca hiti. (Danica drágám, anyád de gyakori vendéged lesz.) A koporsó leszögeléskor egyes katolikus vallású délszlávok a koporsó köré letérdepelve imádkoznak. A pravoszlávoknál előbb a pap borral háromszor beszenteli. Amennyiben a templomban történik a szertartás, a koporsó-fedőjét csak ráteszik, majd a templomba érve ismét leveszik. Az utolsó búcsúzásnál a szerbek és a mohácsi sokacok a megboldogult kezét, egyesek az arcát megcsókolták. A templomi szertartás befejezésekor, a koporsófedő lezárásakor, a pap a hozzátartozóknak átnyújtja a keresztet, akik azt és a koporsót búcsúzásként megcsókolják. Miután a halottat kivitték a temetőbe, a halotti tort készítő asszonyok a szobákat és az udvart összeseperték, előtte fellocsolták, az ablakokat kinyitották. Ha a megboldogult házigazda volt, a horvátok a vetőmagon kívül a jószág láncait is megrázták, hogy azok álmukból felébredj ének; mert különben azok többé nem szaporodtak volna. Amennyiben valaki a halottól nagyon felt, miután a koporsót kivitték a szobából, arra a székre kellett leülnie, amelyre a koporsó rá volt téve. A koporsót azért vitték fejjel előre nézve, hogy az vissza ne tudjon jönni. A legény vagy lány esetén a szerb temetésen a koporsó vivők karjára rukav-át (díszkendő) kötöttek. A menyasszonyi koszorút egy leány tányéron vitte. Az újszülöttet mindig keresztanyja vitte — katolikusoknál fejen, a pravoszlávoknál hónuk alatt. A temetőbe érve a szerbek egyenesen a sírgödörhöz mentek, a horvátok a temető kapujában megálltak. A sírgödörbe a szerbek a marék földet háromszorra dobják be, míg közben: Laka ti bila zemlja! (Könnyű legyen néked a föld!), szöveget mondják. A koporsót nem kötélen engedik le a sirba, hanem két férfi lemegy és úgy adják le, mert a kötelet illetlen dolognak tartják. Közben a pap borral és olajjal beszenteli a sírt. Mielőtt a temetőből haza indulnának, imádkoznak és a halottól elköszönnek: Laka ti bila zemlja! (Könnyű legyen néked a föld!) A temetőből hazaérve a horvátok: Faljen Isus, pozdrar>io vas, neka se molite! (Dicsértessék a Jézus, üdvözletét küldi — imádkozzanak érte!) Utána kezet mostak. À vízbe forró cserepet, tégladarabot, vagy kődarabot tettek. A kezet szárazra megtörölni nem volt szabad.