Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Sarosácz, Gy.: Baranyai délszláv népszokások III. Karácsonyi, lakodalmi és temetkezési szokások a horvátoknál és szerbeknél

BARANYAI DÉLSZLÁV NÉPSZOKÁSOK 289 A hallottitort a szerbeknél: daca, horvátoknál: karmine) távoli rokon és szomszéd asszonyok főzték. Hajdanában a szerbeknél és a mohácsi sokacoknál babot, mákos és diós tésztát főztek, pogácsát sütöttek, pálinkát és bort ittak.. A szárazforduló táján a házigazda estén még disznót, vagy juhot, a többieknél baromfit vágtak és kalácsot sütöttek. Lippón a baromfihús mellett káposztát is főztek. Az asztalra asztalterítőt nem raktak. A horvátok baromfit vágtak. Mindkét népnél a levágott baromfinak páratlannak kellett lennie. Lippón az ételt evés előtt tömjénnel befüstölték. A horvátok evés előtt három gyertyát gyújtanak. Evés előtt és a harmadik ételnél az imádkozás, az ételből való félretevés mindkét népcsoportnál megtaláljuk. A megboldogultat még aznap este hazavárták. Drávakeresztúron a sírásók közül három éjszakán át egy-egy személy a megboldogult házánál aludt. A szerszámot, amellyel a sírgödröt ásták, csak másnap vitték haza. A többi horvát faluban az asszonyok három esténként ugyancsak összejöttek. Első este három miatyánkot és üdvözlégyet, második este kettőt, harmadik este egyet imádkoztak. Másnap reggel, mielőtt a nap felkelt — a szerbek a temetőbe mennek, hogy a megboldogultat meglátogassák. Indulás előtt gyertyát gyújtanak, imádkoznak, pogácsát esznek és pálinkát isznak szeretetük leíkiüdvösségéért. Lippón mindig hárman: gazdaasszony és még valaki a házból, és rokonság közül mentek. A sírhoz érve imádkoznak, közben a sírt körüljárják és ujjaikkal gereblyeszerüen háromszor a földet (halmot) végighúzzák. Az ételt a cserépedénybe, az italt a fejnél kiöntik. A horvátoknál a szertartáshoz kapcsolódó szokás már feledásbe ment, csupán csak a hozzátartozók meglátogatásának az emléke maradt meg. Látogatás alkalmával a szerbek sírkeresztet megcsókolják, a horvátok megrázzák. A sírkeresztre a horvátok fehér kis szalagot, a szerbek a fiataloknál igen díszes, idős személyeknél egyszerű, fehér kendőt kötöttek. A templomi keresztre mindkét felekezet díszkendőt köt. A szerb sírhalomra virágot nem ültettek, csak virágcserépben. A Dráva-menti horvát sírköveken az 18801890-es évek után megjelenik a magyar nyelvű szöveg. A sírkövek közül érdemes felfigyelni a szívalakból kiinduló kőkeresztekre, amelyeknek egy korábbi változata a szerb temetőkben megtalálható. Megőrzésüket patriárhális temetkezésnek köszönhetik, mert emlékezet óta az ösz' szes hozzátartozóikat egy helyen temették. A feliratok itt is nagyobb figyelmet szentelnek a fiatalon, vagy szerencsétlenül elhunytakra. 2. Szalagos fakeresztek. (Drávakeresztúr.) Ovde pocivá u miru bozjem Marko Ferencié Umro 1894 godine Kata Dudás Umrla 1808 godine Itt nyugszik Isten békéjével Ferencsity Márk Meghalt 1894ben Dudás Katalin Meghalt 1808ban (Drávasztára) Ovde pocivá sanak sniva Marica Sokac 21. nov. 1892 — 1. okt. 1967 Mo ja majka rodena Zlatna slatka medena Itt pihen Álmát szövi Sokac Mária 1892. nov. 21. — 1967. okt. 1. Az én szülő anyám, Drága, édes, aranyos. (Felsőszentmárton) A kelő nap fénye ha sírkövedre szál, Szivünkben a fájdalom mindig rád talál. Felejthetetlen jó férjemnek édesapának Poszovácz Vincze 1927—1967 Gyászolják szülei testvérei (Tótújfalu)