Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Sarosácz, Gy.: Baranyai délszláv népszokások III. Karácsonyi, lakodalmi és temetkezési szokások a horvátoknál és szerbeknél

BARANYAI DÉLSZLÁV NÉPSZOKÁSOK III. Karácsonyi, lakodalmi és temetkezési szokások a horvátoknál és szerbeknél SAROSÁCZ GYÖRGY A baranyai délszláv népszokások I.—

II. részénél a karácsonyi, a lakodalmi és a temetkezési szokásokat ismertettük a megyénkben élő sokacoknál és bosnyákoknál. E népszokásokat a horvátokná] és a szűkszámú szerb lakosság körében végzett vizsgálattal kívánom lezárni.* Az ismertetésnek ezt a módját azért választottam, mert a Baranyában élő délszláv népcsoportok az eltérő etnikus jegyek és nemzetiségi hovatartozásuk ellenére igen sok azonosságot mutatnak. Ezért csak azon vonások ismertetésére térek ki, amelyek eltérnek és melyeket az adatközlők időközben kiegészítették. KARÁCSONYI SZOKÁSOK A karácsony előkészülete valamennyi megyei délszláv népcsoportnál azonos volt. A bőved estére elkészített tuskó (badnjak) arra enged következtetni, hogy egykor ezt a fát ezen a napon az erdőből hozták. A kölcsönkért szerszámot és egyéb tárgyakat — karácsony előestéig azt a tulajdonoshoz visszahozták. Bőved napján számos család és egyes falvakban (Tótújfalu) késő délutánig vagy vacsoráig semmilyen ételt nem ettek. Vacsorára az ismert ételeken kívül a szerbek és Tótújfaluban halat főztek. A lippói szerbek a babot savanyúan készítették. (A böjti ételek arra utalnak, hogy a baranyai délszlávok a bablevest hajdanában ezen a napon tészta nélkül, savanyúan, rántás nélkül ették.) A halhoz aránylag sok krumplit és hagymát szeleteltek, mint a böjti napokon, hal nélkül főzött halpaprikáskor. A karácsonyi asztalra sütött kalácsot (horvátul: letnica, lepnica), a szerbek kiceni (díszes) — kalácsnak nevezik. A sombereki szerbek zdravlje (egészség) nevű kenyeret is sütöttek, amelyet középen elhelyezett, tésztából készült rózsával * A Dráva-menti horvátok itt tárgyalt I. csoportja: Drávasztára, Révfalu, Drávakeresztúr, Felsőszentmárton, Szentborbás, Tótújfalu, Lakócsa, Potony. (Az utóbbi négy falu Somogy megyéhez tartozik, de etnikailag egy csoportot alkotnak.)) Szerbek: Mohács, Somberek, Dunaszekcső, Lippó, Majs, Sarok, Ilocska, Magyarbóly, Villány, Borjád. Nagybudmér stb. díszítettek. Ezt á kenyeret három részre felvágták és bővedestén ették. Ember és állat figurákon kívül a horvát falvakban kotyolni járó gyerekek részére kis kenyeret (kruscic) sütöttek. Somberekén a cesnica (lepény) nevű tésztafélét a felső asztalterítőn készítették. A horvát falvakban hajdina kásából 6—7 réteg vastagságú kalácsot (kasnjara) sütöttek. Drávakeresztúron az állatok részére is sütöttek kenyeret, amelyet karácsony első napján felétették. A többi délszláv faluban a jószágnak a karácsonyi kenyérből csak néhány szeletet adtak, amely egykor általános lehetett. A tökmaggal sült tésztának nyomait mindenütt megtaláljuk. Fenyőfát a szerbek nem díszítettek. Általános megjelenését a délszlávoknál 1880-as évekre tehetjük. Az asztalra két asztalterítőt tettek — alá szalmát, szénát és pénzt. A lippói szerbek a szalmát két zsákba tették és úgy helyezték el az asztalterítő alá. A mohácsi sokacok egy részénél a terítő alá pénz helyet halpikkelyt csúsztattak. Mielőtt a szalmát a szobába behozták volna, a gazdasági épületeket és szobákat parázson füstölő tömjénnel beszentelték. A szerbek a karácsonyi kenyeret, a gabonaféléket és az égő gyertyákat (1—3 db.) az asztalon együtt egy külön edényben tartották. A horvátok az asztal alá rudazókötelet is behoztak, amelyből karácsony után az udvaron egy kört formáltak és az asztal alatt tartott gabonát baromfival ebből a körből feletették. Potonyban az ablakba a tündéreknek (vüe) egy üveg bort tettek ki. Bőved napján délután, Tótújfaluban a szobát háromszor felseperték, a szemetet a kert végébe kivitték, hogy a bolhák a háztól elmenjenek. A „világosságot" vacsora előtt egyes horvát és szerb falvakban a gazda égő lámpával hozta. A szerb házigazda a szalma behozatalát puskalövéssel adta tudomásul a szomszédoknak. A szobába beérve Dobro vece г sveti vam badnji dan! (Jó estét és szent bővedestét!), vagy Dobro vece, cestitam vam badnji dan i Isusovo porodenje! (Jó estét, bővednapját és Jézus születését kívánok!), — és Hristos se rodi! (Megszületett Jézus!) volt a köszönés, Va ista se rodi! (Valóban megszületett!) felelték rá.