Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Sarosácz, Gy.: Baranyai délszláv népszokások III. Karácsonyi, lakodalmi és temetkezési szokások a horvátoknál és szerbeknél

284 SAROSÁCZ GYÖRGY A horvátoknál: Fajén Isus na to mlado je.to, Boze daj kaj od dragog Boga zejite : püica, pacica, guscica, jagnica, prasica, telica, konijica itd. г dusi spasenje najvise! (Dicsértessék a Jézust ebben az új esztendőben, Isten adja meg mindent amit tőle kívántok: csibéket, kiskacsákat, kislibákat, bárányokat, malacokat, borjukat, csikót stb., de legtöbbet a lélek üdvének!) Mindkét népcsoportnál a háziasszony a gazda fejére gabonát és diót szórt és a baromfit piju-kok, piju-kok, pi-pi-pi szavak kiejtésével hívta. Válasz: Boze daj! (Isten adja!) Somberekén a gabona és a dió szórása közben Toliko srece, izdravIja, i napredka и kuci bilo! (Ennyi szerencse, egészség és a házban boldogulás legyen!) Ezt háromszor megismétli, majd a gyerekeket maga köré gyűjtötte és a szalmát körbe járta, hogy a házban sok baromfi és jószág legyen. A szerb gyerekek kotyolni bőved és karácsony első napján, a horvátok csak karácsony első napján jártak. A szobába érve a szerb gyerekek: Hristos se rodi! (Jézus született!), köszönéssel üdvözölte a háziakat, majd a kezébe egy szakasztó gabonát adtak, amelynek elszórása közben, kívánta, hogy ennyi: püica, guscica, palica, telica, prasica, konjica itd. (csirke, kisliba, kiskacsa, borjú, malac és ló stb.) legyen. E kis szöveg után asztalhoz ültették és reggelit — kis pénzt és almával megajándékozták. A horvát kotyoló szövege azonos a házigazda bovedesti beköszöntőjével. A szövegmondás ideje alatt a háziasszony a kotyoló fejére gabonát szórt. Ez után az asztalhoz ültetek, a sapkáját kenderrel körül díszítették és reggelit adtak neki. Ajándéknak erre a célra sütött kis kenyeret kapott. Este a legények és a lányok a Slamcice devojcice nevű játékot játszották. A karácsonyi szalmából annyi szálat húztak, ahány pár volt. A szalmát a játékvezető középen meghajtotta, a két végét felfelé fordítva fogta. Egy-egy szalmaszál végét minden játékosnak meg kellett fogni. Amennyiben a szalmaszálat, a két végét egy leány és egy legény kihúzta, mind ketten egymást kötelesek voltak megcsókolni. A szerbek a mosakodáshoz használt vízbe (amiből öntötték a mosakodáshoz szükséges vizet) ugyancsak almát tettek. Mosakodás után az asztal alá tett fejszére vagy szekercére álltak, hogy egész éven keresztül olyan kemények legyenek mint a vas. A horvátok ezt a mosakodást három királyok napján, mindig a kútnál tartották. A mosdó vízbe almán kívül pénzt is tettek, hogy egész éven kemények legyenek. A karácsonyi asztalra vagy asztal alá tett gabonafélékből a gazda jelképesen egy keveset félre tett és azt vetéskor az elvetendő mag közé keverte, Lippón karácsony első napján ebből a gabonából a baromfinak is adtak. Amikor a gazdaasszony a szemet szórta : Uz sto petla, hiIjadu kokosa! (Száz kakashoz ezer tyúkot!) kívánt. A szöveg után a kivitt boros poharat fenékig itta. Tótújfalun a gazda a kútba egy kis kenyeret vagy kalácsot dobott, hogy az elég és egészséges vizet adjon. Bővedestén a horvát falvakban három szomszédtól szénát mentek lopni és azt a jószággal megetették, hogy tavasszal, amikor legelőre hajtják őket — egymás mellett békességben legeljenek. A vacsora után az asztaltól a szoba ajtajáig a seprűt a földön végig húzták, hogy jó hosszú kenderük teremjen. A gazda, hogy a házuk egész évben jó hírben álljon, fejszével, amely az asztal alatt állt. az oszlopot többször megveregette, egyesek a kaput ütögették. A lányok között az a hír járta, hogy a ..szentestén" és karácsony napján megtudhatják, hogy milyen nevű lesz a férjük: Ezért a kenyérsütő lapátot bővednapján háromszor megforgatták és lestek az első megszólított férfi nevét a szomszédságban, míg mások másnap délelőtt templomba indulás előtt egy korty vizet szájba vettek, majd miután első férfi az utcán megszólította őket, a vizet lenyelték — ilyen nevű lesz a férjük. A különböző ételek a betegség, a gonosz szellemek ellen nyújtanak védelmet és emberi gyengeségtől védi őket: A fokhagymát és sült tököt a kellések és a boszorkányok ellen — és alázatosságuk megtartása miatt ették. A méztől becsületesek maradtak. A karácsonyi szalma faág mellé tűzésekor a fa törzsét is megrázták, hogy az jobban teremjen. Tótújfaluban a szalmából egy keveset az utcán meggyújtottak, hogy annak füstje az égbe szálljon. A legidősebb adatközlők elmondása szerint az 1880-as évek táján a karácsonyi asztalt új évig nem bontották le, a szalmát nem vitték ki. LAKODALMI SZOKÁSOK A házasság előkészítése az általános iskola utolsó évében már elkezdődött. Ettől kezdve a gyereket a családon belül egyenrangúnak tekintették. Evésnél az asztalnál kapott helyet. Minden munkában részt vettek. Szombat, vasárnap és ünnepnapok alkalmával a házkörüli munkáktól (etetés) teljesen mentve voltak. Ilyenkor a legényt és a lányt édesanyjuk szívesen kikísérte az utcára, — maga is kereste a lehetőségeket, hogy figyelje azok viselkedését, amely beszélgetésük gyakori témája lett. Az ismerkedésnek az eszközei és formái a délszlávoknál megye szerte egyformák voltak. A házasságkötésnek két formája ismert: leánykérés, vagy leányszöktetés (pobegla, usko»