Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A Bencsik fazekascsalád története

260 KNÉZY JUDIT csizma fejelést, az összes költségeket a szülők viselik, kárpótlás 20 Ft."

7 A mester a tanítási költségek fejében többnyire az inassal mindenféle házimunkát végeztetett, s az a legkevesebbet a mesterségével törődhetett. Néha 2—3 mesternél is megfordult, mire a mesterség alapjait elleste, vagy elsajátította. A céhek idejében a céhmesteri rangot rendszerint a mester fia örökölte, mint Kaposváron évtizedeken keresztül a Horváth család, Szigetváron a Gregorits, Maretics, stb. családoknál. Persze volt ezalól kivétel. Ha a segéd elvette mesterének — nála néha sokkal idősebb özvegyét, könnyen lehetett mester. Szerencsésebb esetben a mester lányának feleségülvétele jelentette az ugródeszkát a mesteri címhez. A céhek idejében kevesebb központnak számító helyen tömörültek az iparosok. Az akkori Somogy megyében a három legfontosabb iparos és egyben fazekasközpont is Kaposvár, Szigetvár, Nagyatád volt. A kisebb iparközpontok Karád, Lengyeltóti, Somogyszil, Csurgó, Iharosberény, Andocs, Igal, stb. említendők még meg. Ebben az időben egy-egy mesternél több inas és segéd dolgozott. A céhek megszűnése után

8 — azaz a gyáripar előretörésével eleinte a központokból szétszóródnak az iparosok, elvonulnak kisebb helységekbe, közelebb a fogyasztókhoz. Ezután a mesterek már legfeljebb 1—2 inassal, 1—1 segéddel dolgoznak. így állhatott elő, hogy bár a műhelyek száma nőtt, egyideig a kisiparokkal foglalkozók száma fokozatosan csökken. A mesterek egyre nehezebben tudnak inast, segédet foglalkoztatni, s olykor ezek szerzése is nehézségbe ütközött. A Bencsik fazekascsalád története a céhek megszűnése idejében kezdődik, és folytatódik a mesterség utó virágzásának, majd hanyatlásának idején. Kezdődik egy zsellérgyerekből lett iparos sorsával, tehát egy „alulról" jövő fiatal minden keservével és küszködésével, míg mesterré lesz, és folytatódik a mesterség hanyatlásával szélmalomharcot vívó utódok kemény kitartásával. 2. Bencsik József, a nagyapa élete Bencsik József Somogycsicsón 1865. április 26-án született,

9 apja Bencsik József földműves, anyja Dara Erzsébet. Lakásuk: Csicsó, 15 sz. A Bencsik név elterjedt volt e környéken, az апунkönyvi bejegyzések szerint nemcsak Csicsóban, hanem Iharosberényben, Iharosban, Liszóban, Kanizsaberekben is élt több Bencsik nevű csa7 P. Á. L. Szigetvári járás tanoncszerződései. s 1872-ben mondta ki a törvény megszűnésüket. 9 K. Á. L. az Iharosi kat. plébánia és filiáinak anyakönyvei 1839-től. 1865. születési anyakönyv adatai szerint. Iád is. Többségük földműves (a bejegyzés szerint colonus), de volt köztük cseléd, pl. kocsis, de előfordult Iharosban 1877-évi április 19-i születési adatnál egy takács is, és egyetlen erdész Iharosban Bencsik Farkas és Liszóban Bencsik Ádám nevű figulus,

10 azaz fazekas. Bencsik József és felesége 1868-ban Kanizsaberekben lakhattak, itt Teréz nevű lányuk szüleitett,

11 s az apa foglalkozásánál kocsis megjelölés található. Valószínűleg földtelen ember lehetett, s ezért kényszerült uradalomba elszegődni. A családi hagyomány szerint

12 kisfiából kertészt akart nevelni, de annak nem volt ehhez kedve, inkább iparos szeretett volna lenni. Akarata érvényesült és elszegődött Iharosba Baj esi Pál fazekasmesterhez. Ez a Bajcsi Pál 1874-ben került Iharosba Nagyatádról, ugyanis ide nősült.

13 Velük egy időben egy-két év eltéréssel említenek az anyakönyvek 1867-ben Szabó Ferenc, 1869-ből Bencsik Farkas, 1870, 73, 75-ből Jáger György nevű fazekas mestereket. Az inasévek nehezen teltek,

14 a régi céhes szokásrendhez hasonlóan a kisinas Bencsik Józsefnek főként a házi és a mezei munkában kellett serénykednie, kevés időt töltött a mesterségével, és sokszor a végkimerülésig dolgoztatta mestere. Fellázadnia nem volt tanácsos, mert a „kéknadrágos pandúr" ilyenkor mindig kéznél volt rendet teremteni. Lassan mégis elérkezett oda, hogy megkapta a segédlevelet, utána való évben munkakönyvet. Még néhány évig maradt Bajcsi mesternél. Sorsa valamivel jobb lett, de így is maradt mezei munka elég, úgy hogy inkább kocsislegénynek érezte magát, mint fazekasnak. 5 évi segédkedés után, ahogy a régiek mondták „szedte à betyárbatyút" és beállított Nagyatádra az ottani egyik leghíresebb mesterhez Swenderwein Flóriánhoz. Nagyatádnak akkor még virágzott a fazekasipara. 14—15 mester is dolgozott itt és számos segéd, inas. Bencsik József azonban nem sok időt töltött itt, türelmetlen volt, úgy érezte, még mindig hiányos a tudása, még nagyobb műhelybe szeretett volna bejutni. Ekkor nagy híre volt még a szigetvári fazekasoknak. Először tehát Szigetvár felé vette útját gyalog, hátán minden vagyonával. Itt azonban csalódás érte. Hiába járta végig a fazekasmestereket, senki sem tudta alkalmazni. (Szigetváron hamarabb megtörtént a mesterség 10 Iharosi katolikus egyház születési anyakönyve. 1860. okt. 3. 11 Iharosi katolikus plébánia anyakönyvei, születési anyakönyvi kivonat. 1868. szept. 17. 12 Bencsik István közlése. 13 Iharosi katolikus egyház házassági anyakönyve. 1874. okt. 6. 14 A következő részt id. Bencsik István közlései alapján írtuk akinek édesapja számtalanszor elmesélte élettörténetét.