Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A Bencsik fazekascsalád története

A BENCSIK FAZEKASCSALÁD TÖRTÉNETE 261 hanyatlása, mint Somogy megye vagy Baranya más fazekasközpontjaiban. Elsősorban az lehetett a fő ok, hogy a környék paraszti lakossága, s ezen főként a módos német lakosságot kell értenünk, már meg tudta venni a gyári edényeket). Betért az egyik mesterhez, látta, hogy mennyi a tennivaló, gyorsan letette az iparoslegényekre jellemző ünneplő kék kabátját, kötényt kötött, nekiállt korongolni. Dicsérte is a mester az ügyességét, de nem tudta megfogadni. Hiába járta végig a helyeket, tovább kellett vándorolnia Pécsre. Itt is majdnem hasonlóképpen járt, mint Szigetváron, de szerencsére egy munkaközvetítő-féléhez utasították, aki szállásadásból és munkaközvetítésből élt. Ez segítette be Bencsik Józsefet Wiegand József fazekas és kályhás műhelyébe. A kisebb műhelyekhez szokott legény elcsodálkozott a műhely — szerinte — hatalmas méretein. Itt már a városi polgárság tette ki a vásárlóközönség nagyobb részét. Bencsik József itt olyan eljárásokat is tanulhatott (pl. a fehér alapszínű mázas edény, oszlopkályha készítése, s valószínűleg az ecsetes díszítési technika), ami túlmutatott a somogyi fazakasok akkori tudásán. Természetesen ezt a tudást keservesen szerezte meg — rossz fizetés, nyirkos, sötét műhely, egészségtelen szállás. — Ez jutott az akkor oly híres Wiegand cég munkásainak. Bencsik József tavasszal újra útrakelt, ugyancsak gyalog. így jutott Vukovárra, a dunai hajózás és kereskedelem fontos központjába. E területen keresett cikk volt a cserépáru. A mohácsi fazekasok árasztották el ezt a vidéket edényekkel,

15 de helyben is voltak fazekasok. Vukováron Kanizsai József magyar fazekasmester működött. Ö fogadta fel más magyar társával együtt. Itt igen becsülték, de a horvát emberek között nem tudott megszokni. Nyolc hónap után visszatért egy időre a Wiegand-céghez Pécsre. Rövid ideig a somogyi fazekasság „fellegvárában" Kaposváron is dolgozik. Ekkor megelégeli a vándoréletet, szeretne letelepedni. Rodek György mester csábítja Hedrehelyre, neki nincs utódja, fia egész fiatalon meghalt,

16 szüksége van segédre. A családi hagyomány szerint 1890-től dolgozott Bencsik József Hedrehelyen. Itt hamarosan megnősült. Ladról iparos családból veszi el Páhoki Máriát. 1895-ben már említi nevét a kadarkúti katolikus anyakönyv.

17 Fontos dátum a Bencsik család életében 1896. január 29, ekkor születik István nevű fiú, aki majd folytatja a fazekas 15 A mohácsi fazekasok. 16 Kadarkúti katolikus egyház anyakönyvi kivonat IV. kötet. 17 Kadarkúti katolikus egyház anyakönyvi kivonat. IV. 1895. 29. p. József nevű fia születik, de még abban az évben meghal. mesterséget.

18 Rajta kívül még egy gyermekük tanulta meg a mesterséget: Katalin, aki 1901. szeptember 4-én született.

19 A többi gyermek más pályát választott. István 1908-ban fejezte be az iskolát,

20 s ettől kezdve édesapjának legfontosabb segítője. Az első világháború idején be kellett vonulnia és négy évig volt hadifogságban Olaszországban. Megtanult kissé olaszul, aminek itthon a vásárokon jó hasznát vette, ahol olasz vándorárusok is gyakran megfordultak. A többéves kihagyás után újra bele kellett szoknia a mesterségbe. Az 1920-as években megnő a segítők száma a családban. István 1924. november 23-án megnősül, húga Katalin még előbb március 1-én ment férjhez a kaposvári származású Kosaras István fazekashoz. Kosaras István kaposvári származású, az ő családja is fazekas. Nagyapjának „remeküléséről" a következőt mesélte.

21 „Nagyapámnak remekűni köllött : lábast és rá födőt készíteni, úgy, hogy mérés nélkül passzent legyen végül. Szóval szemmérték szerint. A mester mondta: Te Pista, mikor elkészül az edény, a két szélével sléterözd meg a kezed! Így a karján volt a lábas mérete és onnan tudta, mekkorára kell a födőt készíteni. A mester addig szóval tartotta a vizsgabizottságot". Kosaras István Kaposváron tanult a vele azonos nevű nagybátyjánál 1914 és 17 között. Elmondása szerint nagybátyja nem használt az edény cifrálásánál ecsetes technikát. 1919-ben Kosaras István Gyöngyösre került. Gyöngyösön részvénytársaság működtetett egy tégla és agyagedény részlegből álló üzemet. Az agyagedényeseknél tanulta meg az ecsettel való díszítési módot és néhány mintával is bővítette eddigi tudását. (I—

III. tábla) Az edényfélék közül a csalikorsó, saját elnevezése szerint „cselkorsó" ragadta meg figyelmét. Kaposvárra visszatérve itt önállóan dolgozott 1920—27-ig, 1927-ben nősülésekor Hedrehelyre költözött. Itt apósánál részibe dolgozott 1927— 31-ig. Ezidőtájt szomorú esemény következett be, Bencsik József megvakult, de még így is dolgozott három éven keresztül. 1934. júniusában halt meg. 1931-ben Kosaras István feleségével Bencsik Katalinnal Kadarkútra költözött és itt 1938-ig űzte még a mesterséget. Öt azonban a fazekasok másik fenyegető betegsége érte el — a sok hideg anyag taposásától lábízűletei megbetegedtek és más foglalkozás után kellett néznie. 18 Kadarkúti katolikus egyház anyakönyvi kivonata. 1896. IV 40. 1. 19 Kadarkúti katolikus egyház anyakönyvi kivonata. 1901. V. 21. 1. 20 Iskolai anyakönyvek. 1908. II. 25. p. 21 Kosaras István közlése. RRM. Adattára.