Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Zentai, János: Baranya magyar főkötői

BARANYA MAGYAR FÖKÖTÖI 247 28—29—30. kép gővárkonyban, volt híres főkötőkészítő, illetve himzőasszony. Találunk olyan főkötőt is, amelyikről lema­radt а hímzés, ezt fehér csipkével helyettesítet­ték; ezeket idősebbek viselték, lehetett köznapi viselet is. (33. kép). A régi típusú első felére 4—5 cm széles szala­got varrtak, a többi szélét fehérrel szegték be. Az új típusúnak az első, tehát homlok feletti ré­szére sűrűn ráncolt, rödözőtt, rendszerint fekete selyemszalagot varrtak, amelynek a széle eset­leg fodrozott. Másik széle fehérrel van beszeg­ve, ez a pártázat. A réginél a fehér szeges rend­szerint bujték, amelybe befűzték a kötőt, ezt az újnál a két csücsökre varrták, általában szőtt fűzőből. A muszlinból készülteket valami feke­te anyaggal ki szokták bélelni. A sárközi főkötőt viseleti idejének vége felé néha fehér helyett színes cérnával hímezték. Ez az újítás általánossá nem lett; Baranyában cse­kély nyomát találjuk; legtöbbnyire csak a rán­colt szalagon volt némi színes varrás. De meg­található a mohácsi régi típusún is elvétve, sőt itt már néha a színes islang, islóg (flitter) is megjelent díszítésként (34. kép), nemkülönben találkoztunk piros rátét kísérletezéssel. À főkö­tőzsinór — fékötőmazzag — piros volt, de lehe­tett zöld, vagy egyéb, sőt többszínű szövésű is. Az öregeké már csak fekete. 31—32—33. kép 34. kép Palotay G. (hivatkozva Györffy Istvánra is) a színesedést a díszítés túlzsúfolódása következ­ményének magyarázza. Úgymond, amikor az egyszínű hímzés annyira megsűrűsödik, hogy szinte egybefolyó képet ad, a hímzésfelület ta­gozottságát a színezéssel adják meg. Népművészeti kiadványokban, szakkönyvek­ben, kézimunka füzetekben a magyarságnak ta­lán egyik népművészeti ágával sem foglalkoztak ilyen bőven, gazdagon részletezve, mint a sár­közi hímzéssel, főkötővel. (Itt csak Malonyayra és Undi Máriára utalok). Ezért a művészeti részt itt nem is tárgyaiujuk. Csak a díszítőelemek egyikéről, a térkitöltő ók-nak nevezett kis kör alakú motívumról ejtünk néhány szót. Ezt Ma­lonyay az okuláré lerövidítéséből magyarázza. (IV. p. 90) Minthogy ezt a szószármaztatást egy kis kétkedéssel fogadtuk, több adatközlőtől pró­báltunk erre vonatkozó magyarázatot találni. Ha

Next

/
Thumbnails
Contents