Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Zentai, János: Baranya magyar főkötői

vétlen szomszédságában — az erős sárközi halast ért— Kölked; összesen 34 község. Az itteni főkötő általános elnevezése bugaíokötő vagy ahogy itt legtöbbnyire nevezték régebben: -fikető. (16—19. kép). Egy téglalap formájú anyagot réce fára húztak, kihímezték, utána bizonyos bevarrásokkal összevarrták, így kapta meg a megfelelő formát. (Kiterített, összevarrás előtti képe : 20. . kén). 20. kép Fehér köpperrel körülszegélyezték, az alsó — nyak fölötti — részre egy kb. 4—6 cm széles, fehér toldatot — a nyakpánt-ot — varrták, ennek két ellentétes sarkára fehér fűzőt. Szabása, varrása. így formája is egyszerű volt. Művészeti értékét díszes hímzése adta. A hímzés színe fehér, anyaga cérna. Többféle öltést alkalmaztak ;*- lapos-, szár-, Margit-, ék-, lánc-, kalász-, rács-, előöltés. Ezeket gyakran kombinálták. A motívumkincs gazdag, változatos, döntő többségében növényi eredetű — rózsa, tulipán és egyéb megnevezhetetlen stilizált virág, levél, indák —, de előfordul ritkán a rák, hal, módosult •madáralak is. A mindig fehér nyakpántot leginkább lyukhímzéssel díszítették. A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya gyűjteményében van hetven db. Vörösmarton — a horvátországi magyar kultúrszövetség által létrehozott — kis magyar falumúzeumban hét db. Laskón, az ottani református lelkész magángyűjteményében kb. — húsz db.; ha ezekhez hozzászámítjuk Gönyey Sándor nagyrészt a Néprajzi Múzeum anyagából való — közlését, valamint Undi Máriáét, meggyőződhetünk mennyire csodálatosan gazdag díszítésének a formakincse, az ismertekben nem található két egyforma.

8 Főkötőiket az asszonyok általában maguk készítették, hímezték, bár néhány ügyesebb, gyakorlottabb asszony másnak is dolgozott. Minden darab egyedi munka, hogy a mintákat nem másolták bizonyítja az a meglévő sok darab, melyek közül nincs kettő egyforma. A drávaszögi főkötő történeti múltjáról alig tudunk. Mikor alakult ki, milyen előzményekből, nem tudjuk. Az viszont tény, hogy előbb szűnt meg, mint a többi baranyai főkötő. ILI említjük meg, Gönyey tagadja, hogy a drávaszögi és a sárközi főkötők egymásból fejlődtek volna (1944. p. 7). Viszont Undi M. szerint ez a drávaszögi volt őse a sárközinek. (Később a sárközi tárgyalásánál még visszatérünk erre a kérdésre.) Belső-Drávaszög 1941-ben rövid időre visszakerült Magyarországhoz. Ez időben járta be, kutatta át a vidéket Gönyey Sándor, melynek eredménye két tanulmány lett. Munkáiban panaszkodik, hogy egy kihalt szokást, illetve népművészetet talált. Alig akadt néhány öregasszony, aki még némileg visszaemlékezve, hasznosabb adatokat szolgáltatott. Nagy szerencse, ha megkésve is, de mégis megtörtént ez a feltárás, és nyomán a publikációk. Én kb. egy negyed évszázaddal később járva ott, már igazán alig találtam valamit. Kopácson, Csúzán. Vörösmarton, ahol ő még fontos adatokat gyűjtött, én már nagyon halvány emlékeket is alig. Van néhány község — Külső-Drávaszögben, ahol 8 Gönyey Sándor: Drávaszögi hímzések с könyvében részletesen feldolgozta, valamint Undi Mária is (Magyar Kincsesláda, VI—VII. füzet). Ezért a népművsézeti résszel itt részletesebben nem is foglalkozunk. ZENTAI JÁNOS 16. kép 17. kép 18. kép 19. kép