Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Zentai, János: Baranya magyar főkötői

BARANYA MAGYAR FÖKÖTŐI 245 Gönyey nem járt — Siklóstól délnyugatra —, ezekben ma már csak nagyon bizonytalan adatokat is alig, vagy egj'általában nem lehet találni. Közvetett adatok alapján több esetben már csak következtetésekre vagyunk utalva. Az előzményekről tehát vajmi keveset tudunk. Ilölbling 1845-ben megemlíti: ,,a siklósi járásban ... ékes fátyolos főkötők .. ."-et (p. 93), Baksay: (1895-ben?): „A nők kapnak a selymen, a tarkán, a cifrán, a drágán, a divaton,.. . csak a fejnek maradt meg a régi dísze a fehér rece-konty. .." (p. 215). Volna tehát mégis két kis adat, — mondhatnánk a kezdetről és a végről, de látjuk, hogy az értékük a semminél nem sokkal több. A megszűnése is már a régebbi múltban történt, pontos adataink erről sincsenek. Bizonyos, hogy nem egyszerre történt; úgy látszik a Belső-Drávaszögben előbb tűnt el. Várady már a Milléneum évében úgy emlékszik az itteni női viseletről, mint amely már teljesen eltűnt, a nők „párizsi divatlapok után varratják ruháikat" (p. 112, 274.) Külső-Drávaszogben talán tovább élt valamivel. Kisharsányon 1966-ban még sikerült olyan öregasszonyt találni (szül. 1882), aki emlékezet után feltette egy menyecske fejére; rekonstruálva sikerült viseletét lefényképezni, (21. 22. kép.), s a faluban még több tárgyi emléket is összegyűjteni. Harkány környékén, az Ormánság határán már csak buga névre emlékeznek itt-ott a legöregebbek. Ügy látszik a széleken még előbb eltűnhetett. Az egyik legvitatottabb községben, Kölkeden, sikerült egy megközelítő pontosságú adatra bukkanni. Szerencsére találtam még egy 92 éves öregasszonyt, (szül. 1876.) aki 10—11 éves korából emlékszik anyja drávaszögi főkötőire, amelyeket maga készített, hímzett. A faluban egyetlen más adat sem került elő. Ezek szerint az 1880-as években még előfordult. Minthogy az 1880-as években születettek már nem emlékeznek rá. az 1890-es évekre bizonyára eltűnt. 21. kép 22. kép Amikor viselete már megszűnt, úgy látszik a hagyományos szokás erejénél fogva, lakodalomban iiz ujmenyecske főkötőalá-kerülésének szimbólumaként feltették még a fejére (ad analogiam Szigetvidék). "... újra megjelennek; a menyasszony . . . fejkötőben". Várady (I. p. 290.) A főkötönek tartozékai és járulékai itt is voltak. Maga a főkötő elsősorban a kontyot fedte, de a tarkót is. A főkötő előtt, a homlok fölé a fejre egy pártaszerű, keskeny, díszes szalag (23. kép) a lekötő — Gönyey-nél gálánt (1944. p. 8). — kerül, fűzőjénél fogva hátul a konty alatt megkötve. Hozzátartozott még a pántlika. Tenyérnyi széles, piros vagy kék selyemszalag, széles csokorra megkötve, végei övig értek a háton. Tűvel erősítették a főkötő nyakpántjához hátul. 23. kép Gönyey szerint a főkötő alá a hajra kontyvas-at is tettek merevítőnek, (1944. p. 8), így szebben állt a főkötő. A fátyolszerű lepel főkötőkre való borítása itt is divott. A sárköziekéhez hasonlóan a nyakra is tekerték, tekerőző-nek is nevezték. Várady (l. p. 289), Gönyey (1942. p. 60) közölnek ennek viseletéről egy-egy képet. Amikor ezt elhagyták, tüllkendőt kötöttek helyette a főkötő fölé. Semmi közelebbit erről nem tudunk. Mióta a bugafőkötőt ismerjük, lényeges változáson nem ment át. Ügy időben, mint térben meglehetősen egységes. A drávaszögi néprajzi csoport területi elhatárolásához kiválóan alkalmas ismérv. Területi eltérés сзак annyi — alig észrevehető —, hogy talán a Külső-Drávaszögben a hímzés valamivel zsúfoltabban jelentkezik a fokotokon, Bslső-Drávaszögben inkább „szellősebb". Kopácsról származik néhány darab főkötő, mely a szokástól eltérően alapanyagában nem szőtt, hanem recekötésszerű kézimunka. Sőt horgolás is előfordul. Ezeken persze — technikájuknál fogva — a díszítés is eltér a többitől. Ügy látszik ez csak elszigetelt kísérletezés maradt, általánossá nem tudott válni. (24. 25. kép). Végül tegyük még az eredet kérdéséhez a következő elvi megállapítást; bár a végső kér-