Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Zentai, János: Baranya magyar főkötői

BARANYA MAGYAR FÖKÖTÖI 243 séget áraikkal is jelezte. Emlékezete szerint az első 10 Ft, a második 8 Ft, a harmadik 5 Ft-ba került. (Lehet, hogy korona). Egy másik idevalósi asszony szerint az ő első kontya piros volt, a második kékszalagos, Ezekből az tűnik ki, hogy nem annyira a szín, mint a minőség volt a jelentős. Általában azt tartják, hogy a ruha színe is befolyásolta a konty színét, hogyan illettek jobban egymáshoz. Pl. rózsaszínű ruhához kék; barna, fekete ruhához piros ment jobban. Nem egyeznek nleg az adatok abban sem, hogy hány éves korig viseltek az asszonyok kontyot. 40, 50, sőt 60 éves korhatárról is haliunk. Bár lehet, hogy az utóbbi már egy másik, egyszerűbb konttyal függ össze. Tárgyi adatunk ugyan erre nincs, de egyes adatközlők szerint az idősebb asszonyok egy egyszerűbb, dísztelenebb kontyot hordtak. Katádfán, Somogyhatva nban határozottan állítják az ilyet. Ez utóbbi helyen egyik adatközlő •— a 69 éves Kálmánné Bálint Lidia, — akinek az anyja kontycsináló volt, de maga is értett hozzá, elég részletesen elbeszélte, milyen volt az öregeké. A váz lényegében az, ami a fiataloké, de erre csak a fehér csipkefodrok kerültek, a művirágdísz nem, és egyszerűbb, keskenyebb, virágminta nélküli kék szalag. Egyesek az ilyenre fekete szalaggal emiékeznek, de ez nem bizonyult be. Minthogy két községben állítják az ilyen meglétét, el kell hinnünk. Ügy látszik nem volt általános. Gyász esetén ezt viselték. Helyenként hordták elvétve hétköznap is a kontyot. Vannak községek, ahol erről egyáltalában nem tudnak, viszont találkoztam olyan adatközlővel, aki említette, hogy őt az apja nem engedte menyecske korában a mezőre dolgozni sem konty viselete nélkül. Lehetséges, hogy régebben ez általánosabb volt. Köznapra általában az avultabb ünneplős kontyot hordták.

6 Láttuk már az ormánsági főkötő ismertetésénél a főkötőnek lepelszerű ruhadarabbal való befedését. Ez a szokás itt is megvolt, általánosabban és továbbélőn, mint az Ormánságban. 40—50 cm széles, mintegy másfél m hosszú fátyolanyagból készült ruhadarab, (helyenként az anyagot bíbor-nak is nevezik). Ezt ráborították a főkötőre, oldalt kissé az arcot és vállat is takarta, elöl lelógott. Derékban egy színes, rendszerint a szalag színével egyező, két végén bojtban végződő, selyemzsinórral átkötötték. A fátyol neve: takarító,

7 de néhol (inkább a Baranya belseje felé eső részen) e mellett a férevető elnevezés is megtalálható. A zsinór neve taka6 Az eltérések bizonyára abból adódnak, hogy egyes helyeken régebben szűnt meg egyik-másik szokás, s itt már nem emlékeznek rá. 7 Molnár I. is ír erről, i. h. rító- vagy férevetőkötö. Templomba takarító nélkül kontyban sohasem mentek, ez a legnagyobb illetlenség lett volna. (14. 15. kép). 14. kép 15. kép Még egy befedési módról van adatunk. Gyászoló öregasszonyok nagy, csipkésszélű, gyolcs vagy házivászon, fehér kendőt kötöttek a konty fölé (Katádfa, Botyka, Molvány, Dencsháza, Bürüs községekből), sőt úrvacsora-vételkor is. Egyébként gyászban nem viseltek főkötőt. A kontyot az első világháború után a 20-as években rohamosan kezdték elhagyni (helyenként már évekkel előbb is). Az idősebbek még viselték egy ideig, de a 30-as évekre teljesen divatját múlta. Amikor már rendszeresen nem viselték, még sokáig szokás volt lakodalom estéjén az újasszony fejére tenni, így „felkontyolni." Ez még 10 évvel ezelőtt is előfordult. DRÁVASZÖGI FÖKÖTÖ A Drávaszög Ormánságtól keletre, vele szorosan érintkezve, a Duna és Dráva egybefolyásának szögletében terül el. A honfoglaláskor itt megtelepült, és azóta itt élő, a reformáció idején egységesen reformátussá lett magyarságot á történelmi események folyamán közéje települt idegen eredetű nép két külön félre szakította, így most beszélhetünk a Siklós körüli Külső-Drávaszögről, mely az Ormánságtól a mai országhatárig terjed a Dráva és a Siklós—villányi hegyvonulat között, északnyugaton a dombok közé is benyomulva; Belső-Drávaszög a baranyavári dombvonulattól dél felé, a Duna mentén a Dráváig húzódó rész — ez ma Jugoszláviához tartozik. Az egykoron nagyobb területet meglakó néprajzi csoportról leszakadt északon — s mintegy határőrként maradt — IVIagyarpeterd, és a Duna mentén, Mohács köz-