Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Helytörténet - Komanovics, J.: A hazai németség volksbundista – illetve hűségmozgalmi – szervezkedése, különös tekintettel Baranya megyére

A HAZAI NÉMETSÉG SZERVEZKEDÉSE 191 Leitner János esete nem volt egyedülálló. Ezért a Volksbunddal szemben állók közül számosan menekülésben kerestek kiutat szorongatott helyzetükből,

77 így próbáltak kicsúszni a halállistákat összeállító Volksbund vezetők karmai közül, elrejtőzni véres bosszújuk elől. A Volksbundisták különösen engesztelhetetlennek mutatkoztak azokkal szemben, akik rövid időre soraikba léptek, de valódi céljaikat felismerve, hátatfordítottak nekik. Velük szemben alkalmazták a legbrutálisabb módszereket. Több községben provokáltak véres verekedéseket, nem egy esetben gyilkosságra vetemedtek,

78 melyhez erőt és bátorságot az ország német megszállásából merítettek. Ezután már nem kímélték a mozgalom vezető tagjait, sőt a színtiszta magyar lakosságot sem. 1944 októberének első napjaiban, a volksbundisták feljelentése alapján közülük is többet elhurcolt a Gestapo. A hetes bizottság tagjai közül dr. Perczel Béla később belehalt az embertelen bánásmód következményeibe, Bauer József apátplébános súlyos megpróbáltatások után térhetett haza. Lehmann István doktor a Gestapo felügyelete alatt Thüíingiában teljesített katonai büntető szolgálatot. Rajtuk kívül számosan áldozatul estek a fasiszta önkénynek, akiket név szerint nem örökítettek meg a krónikák.

79 A „Hűséggel a Hazához" mozgalom távolról sem nevezhető baloldali szervezkedésnek. Ideológiájában magyar nacionalista, irredenta, náciellenes, szovjetellenes, antikommunista és vallásos elemek keveredtek egymással. A mozgalom ideológiai heterogenitását mutatja, hogy vezetőik az antinácizmust össze tudták egyeztetni a turánizmussal, a szegedi gondolat és egyéb irredenta eszmék elfogadásával. Többen határozottan büszkélkedtek ellenforradalmi hőstetteikkel.

80 A hűségmozgalmasok több megmozdulása „harcoló fiaink"-ról való gondoskodás jegyében folyt le. Mindvégig támogatták a magyar kormány területi követeléseit. A szervezet vezetői memorandumukban, melyet a felszabadulás 79 OL NH. II. Főosztály 126/1945. (A hűségmozgalom vezetőinek memoranduma). 80 Gömbös Miklós pl. saját állítása szerint Jakfán és környékén antibolsevista tábort és fegyvereseket szervezett. „Mindig antibolsevista szellemben éltem és küzdöttem, s ebben a szellemben dolgozom ma is" — vallotta magáról 1930-ban. (Dunántúli Népszava, 1946. október 24.) után a kormányhoz intéztek az ellenállók megkímélését kérve, nyíltan felléptek az osztályharc ellen, s mozgalmuk osztályfelettiségét hirdették. Egyéb gátló tényezők mellett főként zavaros ideológiájuk akadályozta őket abban, hogy jelentősebb visszhangot váltsanak ki a magyarországi németség soraiban. A valóságban nem számláltak annyi tagot, ahányan a felszabadulás után ezen a címen mentesülni szerettek volna. A hűségmozgalomban a németségnek csak kisebbsége vett részt. Az egész Dél-Dunántúlon mintegy 12—15 ezren lehettek, akik merték vállalni a Volksbunddal szembeni kiállás ódiumát.

81 Fellépésük elégtelennek bizonyult a Volksbund hazaáruló tevékenységének ellensúlyozására. „A Hűséggel a Hazához" mozgalom megítélésénél — ellentmondásossága ellenére — a háború éveiben kifejtett politikai tevékenységéből, nem pedig vezetőinek retrográd ideológiai nézeteiből kell kiindulnunk. A háború alatt a fő front a fasizmus és az antifasizmus között húzódott, s a hűségmozgalmasok —- bár nem egészen következetesen — az antifasiszták, azaz a politikai haladás oldalán állottak. Politikai irányvonaluk különbözött a német fasisztákat kiszolgáló hivatalos Magyarországétól. Német származásuk ellenére eljutottak az angol orientáció híveihez, illetőleg a Kisgazdapárthoz. A náci Németországgal szembeni fellépésük a háború alatt akadályozta a német fasiszták és hazai kiszolgálóik terveinek megvalósulását. A német kormány és a Volksbund vezetői egyaránt ingerülten konstatálták a hűségmozgalom erjesztő tevékenységét a magyarországi lakosság soraiban. Nem véletlen, hogy az ország megszállása után az elsők között likvidálták a mozgalmat. A felszabadulás után az ország demokratikus erői — a demokratikus pártok, a népi szervek és szervezetek, a koalíciós kormány — mind elismerték a mozgalom érdemeit, és sokakat mentesítettek közülük a felelősségre vonás alól. Másként értékeljük a mozgalom egyes tagjainak, főként pedig vezetőinek háború utáni tevékenységét. Az antifasiszta háború befejezésével, az osztályszempontok előtérbe kerülésével egyre jobban kiütköztek reakciós ideológiájuk káros következményei, melyek hatására számosan a visszahúzó erőkhöz csatlakoztak. *

1 BM B. i. Pécsi n. b. 1945. 51—100 95/1945.