Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Helytörténet - Kováts, Valéria: Török hódoltsági épület Szigetváron
178 KOVÁTS VALÉRIA 23. kép. Tirnovói ház (Fotó Vajda) nem egyetlen helyiségből állnak, hanem több kisebb nagyobb, — a ház funkciója szerint meghatározott, szobákból, s fűtésre alkalmas helyiségből. A Bástya utcai épület ellentmond a lakóház belső felépítésének, a két egymás fölött lévő helyiség túlságosan nagy lakószobának, s ugyanakkor osztásnak semmi nyoma. 109 Nem szólva arról, hogy az épületben tüzelésnek sem találjuk a nyomát. A fűtésre sincs az épületben bármiféle lehetőség. Az épület erős, jól megépített volta, költséges előállítása is ellentmond annak, hogy lakóház lehessen. 110 Ez nem ellentétes Evlia Cselebinek a szigetvári külvárosról leírt soraival, hogy itt néhány szép ház van. Ha a szigetvári épület több helyiségből állna, s fűtésre, illetve főzésre alkalmas helyisége volna, elfogadhatnánk lakóépületnek, annak ellenére, hogy északi homlokzatának felépítése különbözik minden eddig ismert, számbavett XVI—XVII-ik században épített török lakóháztól. 109 Lakóházakat 1. Archeven i. m. 725—728 1195—1187 képek. Fekete: i. m. 415—416. p. Lakóház leírások Evlia Cselebi munkájában mindenütt többosztású, kicsiny helyiségű lakószobákról szólnak. 110 A lakóházak építőanyaga legtöbbször fa. Erre vonatkozóan: Gerő Győző uo. Fekete i. m. 416. p. Foerk i. m. 17. p. Evlia gyakran említ olyan falvakat, melyekben nincs téglából épített ház, vagy a falunak sok faépülete van. Ez nem a fában való gazdagságot jelzi, hanem egyúttal a nyomorúságos állapotokra is utal. A lakóházhoz hasonló épületek a laktanyák is. Evlia Cselebi ezeket mint kőből, illetve téglából építettnek írja le. 111 Nyilvánvaló, hogy egy olyan nagyságú végvárban, mint a szigetvári, a katonaság nem csak ideiglenes szállásokon élt, hanem állandó jellegű építményekben. Egy ilyen építménynek az alaprajzát megörökítette Eszterházy Pál Turbékról készített rajzában. 112 E hosszúkás kis épület cellaszerű kis szobákból állt, nem osztatlan nagyméretű helyiségekből, mint a szigetvári épület. A szigetvári laktanyákra nincs támpontunk, hogy hol álltak, de feltételezzük, hogy olyan helyen, ahol az állandó készültség ezt megkívánta, tehát a kapuknál, bástyáknál, vagy olyan helyen, ahonnét be lehetett látni a környéket. A házból, az emeleti részből nyugatra és keletre valóban jó kitekintés nyílik, de déli irányba már nem, ablak híján. Az épület sem elég magas ahhoz, hogy jó messze el lehessen látni ablakaiból. Evlia Cselebi részletesen leírja a vár messzelátó tornyát, s erről 1740-ben Jean Claude Flachat francia kereskedő is részletesen megemlékezik Magyarországról szóló útibeszámolójában. 113 „Tornya (ti. Szigetvárnak) a legnagyobb az egész országban. Őrtornya mint általában a váraké háborúban figyelmeztető, ha valamely katonai különítmény tűnik fel a láthatáron. Nincs falu, ahol a török uralom nyomaira ne bukkannánk." Nyilvánvaló, hogy a vár megfigyelőtornyából a híres Dsenkizade-ból, Ali pasa bástyájáról több kilátás nyílott a vidékre, Szigetvár környékére, mint a Bástya utcai ház emeleti helyiségéből. A fentieken kívül a laktanyának az is ellent mond. hogy a földszinten lévő helyiség ablakai vannak lőrésszerűen kiképezve, s az emeleti nagyobb ablakok kevésbé rejtik el azt, aki kinéz rajta, Az emelet és a földszint külön-külön bejárata, a két helyiségnek más szerepkörére utal. A földszinten lévő helyiség a helyreállítás után is sötét. A három kis ablak alig enged be valami csekély világosságot. Az emelet már jobb ebből a szempontból, de itt sem beszélhetünk, csak az alsó helyiséghez viszonyítva jobb megvilágításról. Az alsó helyiség emberi tartózkodásra állandó jelleggel alkalmatlan, még akkor is, ha figyelembe vesszük a katonaság rendkívül igénytelen voltát. 114 A mohamedán embernek a nyugati szemlélettől teljesen elütő a magatartása a házzal, a lakható épülettel szemben, 111 Evlia Cselebi i. m. I. 345. p. 453. p. 555. p. II. 432. p. 434. p. Fekete i. m. 234. p. 456. p. 112 Országos Levéltár. (Eszterházy herceg) rajzok 11975. P. 113 Haraszti Sándor. Pető Tibor: Űtikalandok a régi Magyarországon. 161. p. 114 A háromlábon a „mangál"-lal 'való fűtés általános volt a hódoltságkori Magyarország területén, s a főzésre a kemencék déli változatai terjedtek el. Fekete i. m. 456. p.