Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Helytörténet - Kováts, Valéria: Török hódoltsági épület Szigetváron
TÖRÖK HÓDOLTSÁGKORI ÉPÜLET SZIGETVÁRON 173 A bejárati ajtónyílás téglány alakú, felül egyenes záródású. A falban megtaláltuk az egykori kőkeret helyét. Az ajtókeret azonos technikával készülhetett, mint a keleti fal ablaknyílásainak kőkerete. 97 Az épület körül létesített hét akna segítségevei megállapítottuk az egykori külső járószintet, valamint megkíséreltük az alapfal szerkezetének kutatását. Az egykori járószint lényegesen mélyebben volt mint jelenleg található. Ez egységesen kitűnt az aknák földjének metszetéből, valamint az épület körül több helyen megtalált, az egykori járószintet borító téglajárda maradványaiból. (15. kép.) Ez teljesen azonos volt, az épület belső térségében lévő padlótéglával. A szintvizsgálat során megállapítottuk, hogy a külső járószint csak néhány cm-rel volt magasabban, mint a ház belső szintje. A külső területről a bejárat mellett lévő pilléreknél a szint egyenletesen mélyedt a bejárati ajtóig. 97 Az ajtókeretből egyetlen darabot sem találtunk meg a kutatásnál, de feltételezzük, hogy teljesen díszítetlen egyeneszáródású volt, mint a hódoltságkori legegyszerűbb ajtókeretek. Archeven; i. m. 710—711. p. A szintkutatás során egyik aknában sem hatolhattunk mélyebbre, mint az alapfal alsó szintje, az intenzíven feltörő talajvíz miatt. így csak feltételezhetjük, hogy a hódoltság korában általánosan elterjedt, s a szigetvári régészeti kutatásoknál is minden épületmaradványnál észlelt tölgyfacölöp alapra kerülhetett ennek az épületnek az alapfala is. 98 Az épület északi homlokzatának kutatása során eltávolítottuk a fal síkjával párhuzamosan épített legújabbkori téglalépcsőt, valamint az épülethez tartozó két támfal modern toldalékfalát. (16. kép.) Így előtűnt a két támfal csonk15. kép. Falszerkezet, alapfal, külső járószint kutatása (Fotó Nádor) 16. kép. A török épület 1902-ban (Németh után) ia. A teljesen ép, rongálódás nélküli északi homlokzati fal gerendaürege, s a falcsonkok gerendafészkei segítségével megállapítható lett a feljárat szerkezete: falépcső vezetett az emeleti helyiség tornácos előterébe. A fatornácot az alacsonyabb támfal gerendája tartotta, melyhez a két oldalt deszkával összefogott faf el járót is erősítették. A magasabb támfal oldalában szintén megtaláltuk a tornác gerendájának fészkét, hasonlóan az északi fal gerendafészkéhez. A falépcsős feljáratot valamint a tornácot a megmaradt gerendafészkeken kívül az is bizonyítja, hogy a falépcső oldaldeszkájánál a fal síkjában nem találunk semmi illesztési nyomot. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha deszka közé foglalt feljáratról van szó. Az épület tetőszerkezetét nem állt módunkban megvizsgálni, s így csak feltételezzük, hogy a tetőszerkezet nem változott az évek folyamán, mivel az épület boltozata is változatlan maradt. 98 A facölöpre történő alapozás általános volt a hódoltság korában. Ali basa szigetvári dzsámijánál Kováts Valéria: Ali basa dzsámi Régészeti Füzetek 1965. 65. p. Gerő Győző: Ali basa dzsámija ui. 66. p. a vári dzsáminál Gerő Győző: A szigetvári Szulejmán dzsámi 45. p. Kováts Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez 235—237. p.
