Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Helytörténet - Kováts, Valéria: Török hódoltsági épület Szigetváron

174 KOVÁTS VALÉRIA A kutatás során az aknákból több kúpcserép került elő, így feltételezzük, hogy az épületet egykor kúpcseréppel fedték." Az épület déli falsíkjához épített támpillért vizsgálat alá vettük a falsíkhoz támaszkodó kis falusi ház elbontása után. Megállapítottuk, hogy a támpillér falazata a házzal egyidőben készült, s nem szolgált másra, mint az épület hosszanti falszakaszának megerősítésére. Az épület körül ásott aknákból különböző jellegzetes hódoltságkori leletanyag került elő: virágcserép alakú zöldmázas kályhaszemek töredékei, mázas agyagpipák, s továbbá az emeleti helyiség nyugati ablaknyílásának kőkeretéből egy kis töredék. Ennek segítségével bizonyítható, hogy a nyugati ablak, az emelet két keleti ablakához hasonlóan kőkeretes volt. 17, kép. Az épület keleti része, — nézet, — (A betűjelzések az Adriai tenger feletti szintet jelzik) A = 114.44 m., jelenlegi járószint; В = 113.63 m, az eredeti járószint; С = 113.04 m, a fal alsó szintje; D = 113.74 m, a jelenlegi padlószint; E = 113.44 m, eredeti padlószint; F = 115.90 m, egykori padlószint; G = 115.85 m, gerendaszint; H = 115.72 m, gerendaszint összefoglalva kutatásunk eredményét, megállapítottuk, hogy a Szigetvár Bástya utca 3. szám alatt lévő épület magán viseli a hódoltságkori török építkezés jegyeit. (17—18. kép.). Eredetileg kétszintes volt, s mindkét helyisége osztatlan egyetlen helyiségből állt. Mindkettőbe az északi homlokzatnál lévő, egymás fölött elhelyezett ajtónyíláson át lehetett bejutni, az 99 A cseréppel fedett házakat megkülönbözteti a fazsindelyű házaktól Evlia Cselebi. Äz utóbbiak inkább a szegényesebb házaknál voltak, míg a „rózsaszín tetejű cseréppel fedett" házaknál gyakran, „szép" vagy „tágas" jelzőt használ. Ezen kívül megkülönbözteti a náddal fedett házakat, mint a magyarok, vagy gyaurok vagy ráják lakóházát. — A kúpcseréppel fedett házakra vonatkozóan Fekete i. m. 125. p. és Foerk i. m. 12. p. Az általános fedési módokra vonatkozóan: Archeven: i. m. 716— 718. p. 18. kép. Az épület déli része, — nézet, — (A betűjelzések azonosak a 17 képpel) emeletre a fallal párhuzamosan elhelyezett falépcsőn, és tornácon keresztül. A földszinten lévő 3 oldalfalon egy-egy kisméretű, kívül szamárhátíves, belül téglány alakú farácsos ablak volt. A földszinti helyiség padozata téglával volt borított, s kissé mélyebb szinten volt mint a külső járószint. A fal vakolására vonatkozóan nem találtunk semmi nyomot. Ugyancsak nyomtalanul tűnhettek el az egymás fölött lévő két helyiséget elválasztó .padozat keresztgerendáinak tartóoszlopai is. A földszinti helyiség ajtaja kőkeretes volt, hasonlóan az emeleti helyiség három ablaknyílásához. Ezek nagyobb méretű téglány alakú, kívül vasráccsal ellátott ablaknyílások voltak, melyek közül kettő az épület keleti, a harmadik a nyugati falban helyezkedett el. Az emeleti helyiségben kilenc, nagyjából egyenlő távolságban elhelyezett falifülke volt. Az emeleti helyiség párkánya profilait, s a tetőzet teknőboltozatos záródású. Az emeleten az egykori vakolat megmaradt. A kétszintes épületet kúpcseréppel fedték, s a ház körül a járdát tégla borította. Az épület egyik helyiségében sem találtunk bármiféle fűtésnek még a nyomát sem. (19—20. kép.). A kutatás során bizonyítást nyert, hogy a Bástya utcai épület alsó szintje nem volt pince, mint jelenleg, hanem az elmúlt századok folyamán a külső szint feltöltődése következtében az épület egyre inkább besüppedt a földbe, s lassan a külső talajszint az ablakok alsó szintjével egymagasságba került. A szigetvári kisméretű török épület helyreállításának első szakasza 1966-ban lezárult. A jelenlegi terepalakulatok, valamint a környék csatornázatlan volta nem tette lehetővé az épület körül a föld. lemélyítését, s így a kis ház jelenleg eredeti magasságában nem emelkedhet