Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Természettudomány - Horvát, A. O.: Újabb adataok a Mecsek hegység geobotanikai ismeretéhez. (A Mecsek növényföldrajzi vázlata)

UJABB ADATOK A MECSEK GEOBOTANIKAI ISMERETÉHEZ 15 2. A mecseki és balkáni száraz tölgyesek karakterfajának a Potentilla micranthanák [szubmediterrán flóraelem] arealtérképe. [Meusel és munkatársai nyomán.] ben a legtöbb állományból hiányzik a szarmata Potentilla alba, mely inkább az erdő tisztásaira szorul. Helyét, akárcsak a Balkánon, (a Quercetum farnetto-cerrishen) a szubmediterrán Potentilla micrantha pótolja. Ugyanezt tapasztaltam a Mátrában is. Cserjeszintje, főleg a tetőkön, jellemzően kifejlett és a Mecsekben nagyon dús. Elsavanyodó állományai átmenetet alkotnak a mészkerülő tölgyeshez csökkenő, szegény cserjeszinttel és a gyepszint kevés fajával. Másik jellemző szarmata flóraeleme tőlünk északra a Vicia cassubica. Ez a faj nálunk inkább a fiatalos állományokban és a száraz tölgyes irtásaiban, kísérő rétjein tömeges. Idősebb állományaiban alig található. Egyébként a Budai-hegyek és a Mecsek száraz (cseres) tölgyes állományainak faji összetétele igen hasonló, ugyanezt mondhatjuk el az erdőtípusairól is. A karszterdők és a száraz (cseres) tölgyesek a vegyes és bükkerdőkkel együtt közös osztályba kerülnek (Querco-Fagetea). Ennek az osztálynak a tagjai csak nyáron zöld, lombhullató euroszibériai erdők és cserjések. Főként tápanyagban gazdag, mérsékelten savanyú, barna erdei és rendzina talajon találhatók. A szubkontinentális és szubmediterrán tölgyerdők (Quercetalia pubescenti-petraeae) xerophil, száraz, melegkedvelő erdői Dél-Európának. Zonális elterjedésük a földközi-tengeri táj szubmediterrán északi peremén van és a mediterrán tájak hegyvidékén. Közép-Európában, így nálunk is, szigetszerűen fordulnak elő száraz tájakon, déli, meleg oldalakon, bázikus talajon, valószínűleg a jégkorszak utáni melegkorszak reliktumaként. Nálunk azonban gyakoribbak és kiterjedtebbek mint Közép-Európa többi tájain é- több bennük a délkeleti flóraelem és bőségesebben lelhető meg mint tőlünk északnyugatra, mert hiszen igen sok szubkontinentális és szubmediterrán tölgyerdőre jellemző faj hazánkban éri el legészaknyugatibb termőhelyét. Ezek közül több faj csak délkelet-dunántúli, vagy mecseki eltérjedésű, sőt néhány faj csak a villányi szársomlyói hegyig jut el a balkáni szubmediterrán és illyr fajok közül. A cseres-tölgyesek Közép-Európa keleti részén mint önálló, klimaxban lévő szubmediterrán-szubkontinentális társulásokon fejlődtek ki és a Magyar Középhegységben is fellelhetők. A Mecsekben helyettük száraz kocsánytalan tölgyesek vannak a hegység nyugati részében cserfa nélkül, a keleti felében cserfával, sok esetben azonban a cserfa túlzott előretörése a Keleti-Mecsekben az erdőgazdálkodás nyilvánvaló következménye. A karszterdők hozama vízhiány miatt csekély, a fák alacsony növésűek és faprodukciójuk gyenge. A száraz [cseres] tölgyesek viszont már jobb növekedésűek és megfelelőbb fatÖmeget adnak. A Mecsek hegység növény földrajzi térképéről megállapítható, hogy a cseres-tölgyes a legelterjedtebb tölgyes növénytársulás ebben a hegységben. (Erdeink 26%-a). Főleg déli és keleti kitettségben lelhető fel, de előfordul kivételesen északi és nyugati kitettségben is. A termőhelyek lejtőszöge 0 és 20 fok között van, kivételesen meredekebb termőhelyen is fellelhető. Permi és raeti homokkőből, liász és helvét rétegek elmállásából és löszből keletkezett talajon található. II. SZUBMEDITERRÁN ELEMEK A MECSEKI FLÓRÁBAN ÉS VEGETÁCIÓBAN A mecseki flóra és vegetáció szubmediterrán jellegének az okát a pécsi Mecsek déli kitettségében, mészkőből való felépítésében, flórájának és vegetációjának genetikájában, és elsősorban szubmediterrán mező- és mikroklímájában kell keresnünk. [Simor, 1966.] Ha összehasonlítjuk a Mecsek klímáját az ország más tájegységének az éghajlatával, a többi országrészektől eltérő, egyéni sajátságait állapíthatjuk meg. Ilyen jellemző, szubmediterrán jellegű vonásai a mecseki klímának: a tavasz igen korai bevonulása; meleg, de nem túlzottan forró nyár, hosszú ősz, enyhe és hóban bővelkedő tél, nyárele ji és őszi kettős szubmediterrán esőmaximum, és mindezekből következő szubmediterrán flóra és vegetáció. Mindezeket a sajátosságokat elsősorban a Mecsektől délre, Pécs városa felett lehet észlelni. A Mecsek makroklímáját jellemzi a bőséges napsugárzás és a magas évi közép-