Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Bándi, G.–Kovács, T.: Adatok Dél-Magyarország bronzkorának történetéhez. (A Szeremle-csoport)

(A SZEREMLE CSOPORT) 107 (X. t. 13.). kisebb edények egyenes peremének darabjai (X. t. 12, 16, 18.), szalagfüles bögretöredékek(X. t. 19—20.) és különösen egy kettőskénikus testű bögre darabja (X. t. 17.). Számos ieletegyüttes arra utal,

27/a hogy a T-alakú középtaggal ellátott bronzcsűngő homokkőből készült öntőmintája (X. t. 14.), — mint jellegzetes koszideri típusú ékszer, — a telep tipológiai alapon szétválasztható korábbi leleteihez, a Szeremle-csoport anyagához tartozhatott. Szeremle-Görönd. A szeremlei anyag bemutatásánál már ismertetett lelőhelyen, Kőhegyi-Mihály végzett leletmentést. A különböző gödrökből származó cserepek egy része a halomsíros kultúrához köthető. Jellegzetesek az egyenes (XIII. t. 2, 5, 7, 12, 14,.), iJletve kihajló peremtöredékek (XIII. t. 3—4.), egy behúzott peremű tál darabja (XIII. t. 7.), egy másik tál bordával tagolt válltöredéke (XIII. t. 6.), több nagyobb edény bütyökkel díszített válltöredéke (XIII. t. 1, 9.), a szalagfüles oldaltöredékek (XIII. t. 13. 15.), illetve a profilált aljú bögretöredékek (XIII. t. 11.). • . A Szeremle csoport és a korai halomsíros kultúra lelőhelyeinek teljes területi fedésén túl, e két nép közvetlen kapcsolatának vizsgálatához elsősorban a most ismertetett lelőhelyek anyaga ad támpontokat. Mint láttuk a sükösdi (X, t.) és a Szeremle-gÖröndi (XIII. t.) telepeken egyaránt megtalálható a Szeremle csoport és a korai halomsíros kultúra leletanyaga. Ezen érintkezés további közvetlen bizonyítéka a kelebiai temető 68. sírja, ahol a tipikus szeremlei urnában eltemetett halott mellett, jellegzetes halomsíros tál került elő (III. t. 9—10.). Az említett adaton kívül a temető további néhány sírjából is közölt halomsíros edényeket Zalotay Elemér

28

. Megjegyzendő, hogy ezek vatyai jellegű urnák mellől, illetve azokban kerültek elő. К közvetlen bizonyítékok alapján azonban még nem határozható meg valójában a hódító és meghódított nép kapcsolatának időtartama. A kapcsolat rövidéletűségére az a tény utal, hogy a Szeremle csoport jellegzetes emlékanyaga hamarosan a Bánátban és az Alduna-vidékén tűnt fel, —mint ezt korábban elemeztük

29

, — 27

a Bona, I., Acta Arch. Hung. 9 (1958) 234—235., 5. kép 27. típus., Mozsolics, A., Bronzefunde des Karpatenbeckens (Bp. 1967) 87—., A csüngő a koszideri típusú kincsek egyik gyakori ékszerformája. Több fiatalabb leletben való előfordulása viszont azt mutatja, hogy a koszideri kincsek földbekerülése utáni időben is használatban volt. Vö. : Banner, J., AÉ 1944—45. XII. t. 3, 5, 7, stb. és Foltiny, St., Rég. Füz. 4 (1957) VIII. t. 2. 28 Zalotay, E., i. m. V. t. 6., VI. t. 1., XVI. t. 120. 29 Bandi, G.—Kovács, T., i. m. a népesség az e területen kialakult DubovacCirna csoport egyik etnikai összetevője lett. Valószínűnek látszik, hogy a szeremlei etnikumnak csak igen kis része maradhatott eredeti szállásterületén. Ezt bizonyítja az is. hogy a Duna-Tisza-köz hosszabb ideig használt halomsíros telepein és temetőiben, nem található meg a Szeremle csoport kerámiaművességének nyoma. Az elmondottakat csak megerősítik, hogy az eredeti törzsterületen kívül, a Duna-Dráva szögben és a Dráva jobb partján is megtalálhatók a szeremlei leletek: 1. Dárda (XI. t. 4—5.), 2. Kiskőszeg (Batina) (XI. t. 2—3), 3. Vörösmart (Zmajevac) (XI. t. 1.), 4. Siklós-2. Téglagyár (XV-XVI. t.)

30 (2. térkép.) Különösen fontosak a siklósi telep leletei, amelyek azt bizonyítják, hogy a szeremlei lakosság egy része, — eredeti szállásterületéről, — a hódítókkal együtt érkezett a DK-Dunántúlra. A siklósi telep XXVI/35. gödrének anyagában előkerült edénytöredékek (XVI. t. 6—8.), melyek minden valószínűség szerint az ún. Lovas-tipushoz tartoznak, arra engednek következtetni, más lelőhelyekről származó szórványos adatokkal együtt, (Alsómindszent, Batina, Szeremle, Zók), hogy azok a Szeremle csoport jellegzetes típusaiként kezelhetők. Bár a rendelkezésünkre álló adatok eddig nem nyújtanak még kellő bizonyosságot, az is elképzelhető, hogy K-Szlavónia területét is a Szeremle-csoport elterjedési területéhez kell számítanunk. A kérdés végleges tisztázása már azért is fontosnak látszik, mert az e területen lévő lovasi és vukovári koszideri-típusú kincsek (ún. Lovas-típusú kétfülű edényekben) időrendje egyeztethető a Szeremle csoport önálló életének végét előidéző halomsíros térfoglalással.

31 A Szeremle-csoporttal kapcsolatos problémák között külön hely illeti meg, a siklósi telep anyagánál már említett finom, ún. zsinó''technikás díszítésű leletek kérdéseit. A telep korábbi szintjének XXVI/35. gödrében előkerült bögretöredéken túl (XV. t. 1.), az ugyancsak e szinthez tartozó 2l-es gödörben egy hengeres nyakú, gömbtestú, nyakán zsinórtechnikás vonalkötegekkel díszített füles bögre is felszínre került. (3. kép.) A Dél-Dunántúl területén hasonló díszítésű kerámiát eddig csak Kölesdről ismert a kutatás.

32 Ezek az adatok, — összefüggésben a kárpát-medencei halomsíros kultúra 30 Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Ltsz: 304/3—4, 384/1—2,; Bijelo Brdo; J. Brunsmid., Hrvatske Sredovjecne Starine I—V. (Zagreb, 1903) 35—36., Abb. 24—27. 31 Z. Vinski., Vjesnik 1 (Zagreb, 1958) 1—. 32 Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Ltsz: Ö. 69. 23. 9.; Wosinszky, M., Az őskor... i. m. LVIII. t. jobb oldalon a középső sorban.