Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Művészettörténet - Hárs, Éva: A portré Martyn Ferenc művészetében

A PORTRÉ MARTYN FERENC MŰVÉSZETÉBEN 293 S ha ezekután egy másik önarcképet, a néhány évvel később, már Párizsban készült krétarajzot (IV/il. tábla) tesszük az előző portrék mellé, a jellemábrázolás még szembetűnőbb jegyeit figyelhetjük meg. A korábbi önarckép magabiztossága élettapasztalatokkal bővült, a tekintet kérdésébe keserűség, a száj kemény akaratot parancsoló vonalába lemondás vegyült. Olyan ember arcképe, aki már sok imindent tud a világról. Túl van néhány ütközeten, annak tapasztalatait arcán hordozza, de elszánt — készen áll a következőket megvívni. Ezen a krétarajzon a fiú jellemzése közelebb került az apáéhoz. A művész szigorú vizsgálódása pedig önmagával szemben sem tett engedményeket. 1941 júniusában Martyn Ferenc Pécsett, Gábor Jenővel együtt gyűjteményes kiállítást rendezett.

3 A katalógus tanúsága szerint Martyn Ferenc 49 alkotása került bemutatásra, közöttük tizenhat arckép. Sajnos, ezekből ma mindössze kettőt azonosíthatunk. Az egyik K. M. arcképe, amely korábbi (1932—1933) kiállítási katalógusokban reprodukálva, mint a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága Weber Xavér díjával kitüntetett mű szerepel. A háború idején e festmény elpusztult, vagy több portréval együtt ismeretlen helyen lappang. A gyenge reprodukcióból is következtethetünk azonban e korai arcképén is feltűnő, kiváló jellemábrázoló készségre, amely Martyn Ferenc emberismeretéből és mindmáig ritka pontos megfigyelő-erejéből fakadt. Az arc szellemes, bujkáló mosolya, a szemek áthatóan mély, értelmes tekintete az ábrázolt egyéniségére, belső világára is következtetni enged. E kiállítás egy másik portréját, a »Perzsa festőnő«-t (Malek Bajami) szerencsésebb sorsa megőrizte számunkra (V/2, tábla) A pasztellal készült kép a modell keleti vonásait hangsúlyozza. Az egyéni sajátosságok és ismérvek mellett épp ez a finom utalás teszi hitelessé az ábrázolást. A hullámos ívű kicsiny száj, a duzzadt, kissé előrenyúló, lebiggyedő ajak — ugyanígy a mélyen ülő, keskeny szemek, álmodozó, szomorú tekintet —• ennek a különös bájjal megfogalmazott, az európai szépségeszménytől idegen, mégis érdekesen szép női arcképnek a sajátos értékei. Az arc érzékenységét már nem éri el a nőalak váll elé helyzett keze, amely kissé esetlegesnek hat, befejezetlennek tűnik. Valószínűleg ezen a kiállításon szerepelt »Török Lajosné arcképe« is. A pasztellal festett, barnásrózsaszín és kék színekkel komponált arckép lágy, finoman nőies — amellett, hogy a modell szikár termetére, határozott jellemére is utal. így a kicsit ny

itvafelejtett aj3 Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága 1941. évi »Tavaszi Tárlat« katalógusa. как és a tekintet kacér bája — szemben az egyenes váll és nyak, a visszaforduló fej büszke tartásával — e kettősség hordozója. 1942—43-ban készült Weöres Sándor és Csorba Győző költők, valamiint Harcos Ottó pécsi tanár arcképe. (VI/1—2. tábla) Ezeken a festményeken a sárga—zöld—barna színvilág csaknem monochrom együttese érvényesül. A jellemábrázolás, az ember belső valóságának kivetítése itt is, mint általában Martyn portréin, főleg a szemek és a száj megfogalmazásában rejlik. A tekintet s a zárt ajkak néma, de annál szuggesztívebb kifejezői az ábrázolt egyéniségének, jellemének. Dr. Ángyán János orvosprofesszor arcképe (VII/1 tábla) az 1943. évi téli tárlaton elnyerte Pécs Város Képzőművészeti Díját. E kép Martyn Ferenc portréinak sorában egyike a legkiválóbban jellemző ábrázolásoknak. A kissé merev testtartással ülő férfi térdképe csupa izgatott feszültség. Bár az arcon látszólagos nyugalom ül, a kezek, a mozgásban ábrázolt ujjak, a felhúzott térd elárulják a tevékeny, sokfelé figyelő, elfoglalt ember türelmetlen nyugtalanságát. Ezt a művész a felület tagoltabb kezelésével, a fény-árnyék keményebb elosztásával is hangsúlyozza. Ugyanakkor az arc ábrázolásánál a hasonlóság igényén túl olyan finom rezdülések kifejezésére vállalkozott, amelyek a modell mély emberségét, orvoshivatásával járó, törődő aggódásait árulják el. A »-Sorsunk« folyóirat 1947—48-ban közölte Martyn Ferenc néhány íiróportréját. Weöres Sándor költő, Csorba Győző költő, Várkonyi Nándor író, Lovász Pál író, Bárdosi Németh János költő arcképe készült el ezidőben. »Lovász Pál« ceruzarajzát (X/2. tábla) kivéve valamennyi tollrajz, érzékenyen, rövid vonalhuzásokkal, plasztikusan alkotott portré. Mélyen átélt, teljességében ismert emberarcok, amelyeken a művész nem a külső sajátosságok, hanem a szellemi tartalom kifejezésére törekedett. Az arc külső jegyei itt csak hordozói a bensőnek, a szem-orr-száj, a felhúzott szemöldök, száj mellett ívelő barázdák csupán eszközei az egyéniség, a jellem megmutatkozásának. Talán a legnehezebb művészi feladat: az ember külső vonásai mögött rejtőző tulajdonságokat rajzban feltárni! Martyn Ferenc lapjai nem kendőznek és nem szépítenek, tjgy érezzük, modelljük teljes emberi valóját ragadják meg. Ezek az író- és költő arcképek nem csupán egy alkalom szükségességére, felkért megbízásra készültek. Martyn Ferenc azóta is szívesen rajzolja olyan ismerősiét, barátját, akinek jellemzésében, művészi ábrázolásában érdekes feladatot lát. így sorolhatjuk a fenti rajzokhoz az 1963-ban készült Kassák Lajos arcképet és