Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Tóth, Tibor: A juhtartás szabályozása a mernyei uradalomban

252 TÖTH TIBOR dos kezelés alatt őrizték. Övni kellett őket a károsan sok mozgástól, tolakodástól és különösen felügyeltek a kondíció azonos szinten tartására. Az elletés idejének közeledtekor a lehetőség szerint kerülték az aklok zsúfoltságát, és e cél érdekében a láthatóan elles előtt álló állatokat rendszeresen kiemelték a többi közül, és más akolba tették át. Bárányozás idején különösen ügyeltek az anyák egészséges takarmányozására. Kerülték a penészes, rossz, vagy vizes takarmányt, mert ez — tapasztalataik szerint — gyakran mételyt, vetélést okozott az anyáknál, a bárányoknál pedig száj fájást (szájvart). A térdek megdagadásával járó báránybénaságot a penészes lóherszéna fogyasztásával hozták kapcsolatba, de veszedelmesnek ítélték az anyáknak deres legelőn való jártatását, vagy zavaros víz itatását is. (Részletesen szólt — Sorge már idézett cikke alapján — az Utasítás a juhászoknak a szülés körüli tennivalóiról is. Elítélte a juhászoknak azt a rossz szokását, hogy „ama vízhólyagot melly a bárányt körül veszi szétszakítsák még annak világrajövetele előtt". Általában segítséget csak ott engedett, ahol erre szükség is van (pl. az elsőlábak visszamaradásánál), de ez a segítség is mindig csak a vajúdással harmonizálva történhetett. Az újszülött bárány fejének tapogatását vagy szurokkal történő megbélyegzését egészségügyi okok miatt a legszigorúbban tiltották, bélyeget mindenkor a bárány jobb fülébe kellett vágni. Az anyák és bárányaik egyeztetése érdekében az elles után röviddel a bárány hátára, az anya pedig az arcára számot kapott. Az elletés befejeztével a bárányok 4 hétig maradtak az anyák között. Az elválasztással az anyák kondícióját igyekeztek óvni, a gyapjúrágást elkerülni és a bárányokat fokozatosan evésre szorítani. A választás után — ez általában az anyák legelőre járásának kezdetére esett — naponként háromszor szoptattak, és emellett sarjút, kevés zabot és jó ivóvizet adtak a bárányoknak. A napi háromszori szopást 6—

в hetes korban kettőre, 8—10 heteseknél egyre csökkentették, és végül — rövidesen — meg is szüntették. 6 hetes korban átvizsgálták a bárányokat, ilyenkor választották ki a tenyésztésre szánt kosokat, a többi kosbárányt pedig kiherélték.''

9 A szoptatás legkésőbbi ideje 12 hét lehetett, ezután azt az anyák kondíciójának és gyapjúhozamának érdekében végleg megszüntették. Leggyakoribb betegségek, gyógymódok A múlt század első felének mezőgazdasági szakirodalmát, publicisztikai termékeit forgatM Vö. Uő. 152. 1. va egész sor hosszabb-rövidebb cikk, olvasói levél, szerkesztői üzenet foglalkozik a haszonállat állományt gyakran igen súlyosan érintő járványos megbetegedésekkel. A járványok, megbetegedések kórélettani tisztázatlansága miatt az adott tanácsok jó része ugyan alaptalannak látszik, .másik részét azonban éppen a hosszas tenyésztési gyakorlat szentesítette. Az e tárgykörben is nagyon óvatos Nagyváthy pl. adott ugyan hasznos szempontokat, elsősorban azonban a preventív intézkedések jelentőségét hangsúlyozta.

5

" A legteljesebb gondoskodás mellett is azonban, kapcsolódva nyilván a gyakran kedvezőtlen tenyésztési feltételekhez, a juhnyájak szinte állandó veszélyeztetettségben voltak. Egy minden vonatkozásban átlagosnak számító időpontot, 1841. július hónapját tekintve pl. 31 nap alatt az összállosmánynak (15 003 db) 1%-a i(160 db) pusztult el. A leggyakoribb betegségek a tüdőrothadás, kergeség, máj métely, vérbendöglés (lépfene), motozás (tetanusz), sorvadás (tbc), bárányhimlő, lépdaganat voltak/'

1 Ha viszonylagosan nyugodtabb nyári időszak mellett a zordabb ősz, vagy a tél nagyobb veszélyeit tekintjük, az átlagosnál nem is nagyobb értékű, de önmagában mindenképpen jelentős elhullással kell számolnunk. Érthető tehát, hogy az Utasításnak egy tekintélyes része foglalkozott a leggyakrabban előforduló betegségek gyógyításával. Dombrádyt is — hasonlóan Nagyváthyhoz — az Utasítás összeállításakor elsősorban a betegségek megelőzése izgatta. A már fentebb részletezett gyakorlati tudnivalók mellett éppen ezért rendelte el külön a keserűgyökerek és magvak (üröm, fenyőmag, quentiana stb.) gyűjtésiét. Ezekből az állatoknak rendszeresen, hetenként adtak darabonként 1/4 lat mennyiségben. Különösen szorgalmazta e gyógyszerek adását általában nedves időben, de főként kora tavasszal, illetőleg október és november hónapokban. A beütött járványok, betegségek továbbterjedését megakadályozandó az akloknál, a kutak mellett s a legelőkön elkülönítőket hoztak létre, ahol a beteg állatokat teljes rezerváció mellett gondozták. A minden elővigyázatosság mellett is bekövetkező 'megbetegedések esetére részletesebb tanácsokkal igyekezett az Utasítás a juhászok munkáját segíteni. A kergeséget a tapasztalatok szerint a két éven aluli állatok kapták meg leggyakrabban, bár gyógyítani nem tudták, de a betegség kezdetén néha eredményes volt egy-egy belladonakúra. A megelőzés érdekében a bárányokkal 50 Uő. 170. 1. 51 SML. Mernyei urad. ltára. Conscriptiones. Juhászat. 1824—1890.