Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez

BARANYAI JOBBÁGYSÉRELMEK 231 mintha csak s kizárólag Bécstől várhatna ja­vulást a jobbágyság."' A galíciai események hullámai még alig ül­tek el, amikor 1847. november 12-én a király ünnepélyesen megnyitotta az országgyűlést, melynek alsótábláján Pest megye egyik küldött­jeként Kossuth Lajos is helyet foglalt, aki az országgyűlés kezdetétől az ellenzéknek vezére lett. 6(i Ekkor még semmi sem jelezte, hogy ez a gyűlés a rendiség utolsó országgyűlése lesz, az egységes magyar nemzetet megteremtve, annak sokszázados reményeit alkotmányos úton, for­radalomtól támogatva végre-valahára meg fog­ja valósítani. Az országgyűlés kezdeti szakaszán azonban inkább konzervatív túlsúlyról lehetett beszélni.' 17 A követek az alsó táblán nem egyéni pártállásuknak, elgondolásuknak, hanem a ke­zükbe adott utasításoknak megfelelően foglal­tak állást egyes kérdésekben. Saját elképzelé­sük felvetéséről aránylag ritkán lehetett csak szó." 8 A megyék különbözőképpen kívánták meg­oldani az úrbér kérdését. Mindössze 7 megye (Gömör, Liptó, Nyitra, Pozsony, Szabolcs, Tren­csén. Zólyom) utasításában találjuk az állam közbenjöttével, tehát állami támogatással esz­közlendő örökváltság követelményét. A közbül­ső megoldást keresők mellett 8 megye — kö­zöttük Baranya és a szomszédos Bács — min­denféle kötelező, a földesúr akaratától függet­len megváltási törvény ellen nyilatkoztak, te­hát az 1840. évi törvény alapján óhajtottak maradni, sőt egyesek kifejezetten ragaszkodtak a »szabad alku«-hoz. C9 Az úrbéri kibontakozás kérdése tehát az uta­sítások szerint is siralmasan indult az ország­gyűlés tárgyalásai során. Joggal jelenthette hát m Ferenczi Zoltán: B. Wesselényi Miklós kiadat­lan levelei Kossuth Lajoshoz. Bp. 1903. — Feren­czi Zoltán: B. Wesselényi Miklós levelei Vörös­marty Mihályhoz. Irodalomtörténeti Közlemények, 1900. 361. — Szádeczky Béla: Báró Jósika Sámuel erdélyi kancellár (1805—1860.) Kolozsvár, 1912. 06 Bellaágh Aladár: Visszaemlékezés az 1847—48­iki országgyűlés megnyitására. Magyaroszág, 1907. nov. 7. — Kovács Lajos: Az 1847-iki országgyűlés megnyitása. Budapesti Hírlap, 1881. 106. sz. 67 Az 1847. évi november 7-én megnyílt ország­gyűlésre egybegyűlt NM. Fő- és T. Rendek név­sora és lakásaik. Pozsony, 1847. — Vahot Imre: Az utolsó pozsonyi országgyűlés legtöbb tagjának jellemzése. In Vahot Imre szerk.: Országgyűlési emlék. Politikai, történeti és szépirodalmi alma­nach. Bp. 1848. 45—57. 08 Irinyi József: Az országgyűlés rendezéséről. Pest, 1847. — Prónay Sándor: Az országgyűlés el­rendezéséről. Pest, 1830. — Szalay László: Éven­kinti országgyűlés, s utasítási rendszer. Pesti Hír­lap, . 1897. febr. 21, 28, márc. 7. — Székely József: Kossuth és a parlamentarizmus. Egyetértés, 1886. 85. sz. 09 Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszaba­dítás. Századok, 1952. 561. 70 Horváth Jenő: Blackwell A. F. angol ügynök magyarországi küldetései. Budapesti Szemle, 1902. II. 107. Blackwell angol diplomata a pozsonyi ország­gyűlésről, hogy amíg Európában valami rend­kívüli dolog nem történik, aligha fognak ebben az ügyben eredményre jutni. 70 A derék angol talán álmában sem gondolt arra, hogy alig két hónap múlva a forradalom vihara rázza meg hazánk politikai életét és a jobbágyfelszabadítás ólomlábakon mozgó kérdését egycsapásra meg­oldja. Az országgyűlés akadozó tárgyalásai közben sűrűn érkeztek forradalmi rezdülésekről hírek. 71 Szicíliában forrongások kezdődtek, 72 a felső­ausztriai és stíriai osztrák tartományokban pa­rasztlázadás tört ki, a francia forradalom pedig lemondásra kényszerítette Lajos Fülöpöt. 73 Mind­ez nagy lökést adott az ellenzéki követek te­vékenységének és egyúttal megbénította a kon­zervatívok cselekvését, letörte ellenállásukat. Az alsótábla március 6-án lefolytatott úrbéri vi­tája ugyan még arról tanúskodik, hogy az úr­béri viszonyokból való kibontakozás kérdése hosszas huzavona után lényegében egyhelyben topog/'* ám a győztes bécsi forradalom híre, 75 a rettegett és örökkévalónak hitt Metternich el­kergetése, 7 " fejvesztett menekülése, 77 végső kifej­lése felé sodorta a jobbágyfelszabadítás ügyét. Március 14-én a kerületi ülésben, melyen Kossuth bejelentette Metternich bukását, Szent­királyi Mór, a kerületi ülés választott jegyzője, aki néhány nappal ezelőtt az örökváltság tör­vényjavaslatának megszövegezésére kapott meg­bízatást, most előhozta az ügyet, 78 ámde a más­nap Bécsbe utazó küldöttség felirati javaslatá­nak tárgyalása minden más tárgyalást háttérbe szorított. 79 így azután a március 15-én reggel 71 Egyedül a konzervatív Fiáth Ferenc gondolta, hogy az eseményeknek nem kell különösebb jelen­tőséget tulajdonítani. Báró Fiáth Ferenc: Életem és élményeim. Bp. 1878. II. 92. 72 Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéle­tének három utolsó éve 1846—1848. Bp. 1889. II. 41. — Kónyi Manó: Lónyay Menyhértnek 1847/8-i naplója. Budapesti Szemle, 1896. 86. k. 23. 73 V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabad­ságharc levelestára. Bp. 1950. 87. '"' A vita: Budapesti Híradó, 1848. márc. 7., 8. 75 Pozsonyi levél március 14-ről. Pesti Hírlap, 1848. március 18. 16 Bibi Viktor: Metternich der Dämon Öster­reichs. Leipzig— Wien, 1936. — Cecil Algernon: Metternich, 1773—1859. London 1933. — Groos K.: Fürst Metternich. Stuttgart—Berlin, 1922. — Her­man Arthur: Metternich. London, 1932. 77 Molnár Erik szerk.: Magyarország története. Bp. 1964. I. 484. — Srbik Heinrich Ritter v.: Met­ternich, der Staatsmann und Mensch, I— II. Mün­chen, 1925. 78 Pesti Hírlap, 1848. márc. 18. 79 A szöveg már március 3-án elkészült, ám mó­dosításokat még ezután is javasoltak az egyes kö­vetek. A felirat szövegét a 122. számú országgyű­lési röpív tartalmazza. Széchenyi módosítását Spi­ra György: 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a. Bp. 1964. 345—350.

Next

/
Thumbnails
Contents