Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez

232 KŐHEGYI MIHÁLY 8 órakor összegyűlt kerületi ülés tagjai már új szövegezésben tárgyalhatták azt, pontosabban a szövegezés teljes félretevésével újat alkothattak. Az történt ugyanis, hogy az előző napi határozat alapján készített követi nyilatkozathoz másodikként Kossuth szólott hozzá és váratlanul azt javasolta, mondják ki a teljes közteherviselést és határozatukat üzenjék meg a főrendeknek. Javaslatához huszonheten szóltak hozzá helyeslőleg, ami arra mutat, hogy a kérdésről tanácskozások folyhattak az éjszaka folyamán. A felszólalások után Szentkirályi Mór kért szót és előadta: «indítványának további kifejtését máskorra halasztván, jelenleg csak elveit kívánja elfogadtatni, miszerint a törvény kihirdetése után az úrbéri viszonyok megszűnjenek s a kártalanítást az állam vállalja magára.«

8

" Javaslatát általános helyesléssel fogadták és ennek megfelelően a követi nyilatkozatba belefoglalták: »minden úrbéri viszonyok imindenütt az egész hazában, egyszerre leendő megszüntetése iránt törvény akként alkottassák, hogy a magánbirtokosok kármentesítésének kötelességét a közállomány vállalja el.« íme hát: elvégeztetett! Az országgyűlés — Battyhány Lajos miniszterelnökségét és az átalakulás elrendezésének ígéretét hozó küldöttség visszatérése után*" — március 18-án látott munkához és a közteherviselés törvényjavaslatának elfogadása után az úrbér kérdését is tárgyalás alá vette. A pesti események,

83 a Rákos mezejére gyülemlett állítólagos tábor/

4 a parasztmegmozdulások híre ekkor már eljutott Pozsonyba. Nem csoda hát, ha a főrendek aránylag lanyha vita után elfogadták az úrbéri ímegváltakozás törvényét. Csupán Schneé László Heves megyei követ felszólalása érdemel említést, aki a papi tized kérdését vetette fel, amelyről az események lázas hevében valóban megfeledkeztek. A felszólalásra Daróczy Zsigmond pécsi kanonok 80 Budapesti Híradó, 1848. márc. 16. A nevezetes ülésről még: Vukovics Sebő emlékiratai. Bp. 1894. 64. 81 A nyilatkozat szövegét közli Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez. Pest, 1868. I. 9—12. — Barta István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. Bp. 1951. 658—659. Si Vahot Imre: Gr. Batthyány Lajos élet- és jellemrajza. Pest, 1873. 83 Gracza György: 1848. március 15. Bp. 1848. — Fekete Sándor: A márciusi Ifjúság. Bp. 1951. 84 A bécsi udvarban Lajos főherceg is ettől riadozott. Wertheimer Ede: Báró Ambrózy Lajos kiadatlan emlékirataiból. Budapesti Szemle, 1898. évf. 95. k. 28. —> Az aulikus és konzervatív Jósika Sámuel erdélyi kancellár már néhány nap múlva tudta, hogy stratégiai fogás volt csupán ennek híresztelése. Deák Imre: 1848. A szabadságharc története levelekben. Bp. é.n. 39. válaszolt és nyomban lemondott káptalana tizedéről, mire a többi káptalani küldött sem tehetett mást, mint követte példáját.

85 így született meg az 1848:4X. törvénycikk, a magyar jobbágyfelszabadítás törvénycikke, mely örökre és visszavonhatatlanul a múltnak adta át történelmünk e sokszázados, népünk felemelkedését gátló intézményét. A törvény szövege meglehetősen szűkszavú volt: összesen hat mondatban annyit mondott ki, hogy az eddigi jobbágyok nem tartoznak úrbéri szolgáltatásokkal (Bevezetés), hogy a földesurakat az ebből eredő veszteségekért az állam fogja kárpótolni (1—.2. §), hogy azokban a községekben, amelyekben a legelők és az erdők eddig osztatlanok voltak, ezeket a területeket a földesurak és a volt jobbágyok továbbra is közösen használják (3. §), hogy a parasztok felett nem bíráskodhatnak többé nemesi úriszékek i(4. §) és — végül — hogy a jobbágyfelszabadítás által érintett földbirtokosok egyelőre haladékot kapnak esetleges adósságaik törlesztésére. A lassan felocsúdó főrendek ugyan megkísérelték e törvények megszorítását,

80 a királyi jóváhagyás elodázását,

87 de ezek a kísérletek meghiúsultak. A törvénycikk elnagyolt, sebtében fogalmazót laza szövege valójában sok egyéni értelmezést tett lehetővé, egy sereg fontos kérdés pedig eligazítatlan maradt. A felvetődő birtokproblémák rendezése hosszan elhúzódó folyamat volt és termérdek munkát adott hatáságainknak. A panaszok és kérvények egész áradatát zúdították a községek az igazságügyminiszterhez és az országgyűléshez. Ezekben — ez számunkra gazdaságtörténetileg a jelentős — régi sérelmeiket is felhánytorgatták. Az alábbiakban tizenöt Baranya megyei község ilyen kérvényével és az ezekből levonható tanulságokkal kívánunk (foglalkozni. Az 1848. évi tavaszi törvényeket a földesúri osztály tagjai közül sokan elhamarkodottnak, túlzottnak és merészen radikálisnak tartották, a parasztok ugyanakkor elégtelennek. Az utolsó rendi országgyűlés a törvényjavaslat elfogadása után néhány nap múlva sebtiben legalább arra vonatkozólag igyekezett pótlólagos határozatában útmutatást nyújtani, hogy egy85 A papi tized eltörléséről szóló alsótáblai üzenet elfogadott szövege: Az 1848/38. évi országgyűlés irományai 61. sz. 82. 83 Spira György: Tarnóczy Kázmér kísérlete az 1848-as jobbágyfelszabadítás megszorítására. Agrártörténeti Szemle, 1962. 266—278. 87 István nádor Bécsbe küldött jelentésében március 19-én már azt tanácsolja a királynak, hogy elvben ne ellenezze az úrbér eltörlését, de gyakorlatilag különféle ürügyekkel halogassa a szentesítést. — Szőgyén—Marich László emlékiratai. Bp. 1903. I. 29.